Július első napjai

A hazautazásunk előtti pár napon tetőfokára hágott az izgalom, vajon hazamehetünk-e? Bár tudtam, hogy semmit nem ér, de nonstop a netet bújtam, hogyan lehetne felgyorsitani a pöttyök száradását és próbáltam kitalálni, vajon fertőzőek-e még. Az utolsó hólyag pénteken reggel jelent meg, hétfőre-keddre már mind pörkösödött, de annyi helyen olvastam, hogy a barihimlő több hullámban jön, hogy nagyon aggódtam, mi van, ha még hétfőn vagy kedden is megjelenik pár pötty, mert azok már tuti nem pörkösödtek volna szerda délutánig...

Mindenesetre mivel péntek óta láztalan volt Pipi, hétfőn kisétáltunk a Herbert Parkba piknikezni és játszózni - mondanom sem kell, hogy a meleg kitartott ám, az elmúlt 10 év megmelegebb napjait éltük - kedden pedig elmentünk a GP-hez, hogy adjon igazolást, hogy repülhetünk. (Vagy ne adjon, ha nem repülhetünk haha.) Hálistennek mivel Pipinek nem volt láza és a pöttyei sem voltak már hólyagosak, Dr Flynn boldogan megirta az engedélyt (ő amúgy olyan, hogy ha veszélyt lát, tuti nem engedett volna repülni) és az én szivemről pedig akkora súly esett le ezzel, hogy elmondani sem tudom...
Szerdán, 4-én, délután tehát óriási izgalmak után hazarepülhettünk... (Tavaly nyáron voltunk legutóbb otthon, tehát nagyjából belehaltam volna, ha nem jutunk haza.)