Magyarország Július 4 - Augusztus 1 - Part 1

Szerdán délután tehát - juhúúúú - hazarepültünk. Jó későn, 11 körül értünk haza, hiába no, igen  hosszú ez a hazaút. (2kor indultunk el itthonról.)
Csütörtökön  "ismerkedtünk a környékkel", elmentünk könyvtárba, Pipi kivett pár Tom Gates könyvet magyarul meg egyet angolul, vettünk nekem új telefonkártyát, mert a régi bekrepált és mivel Peti könyörgött, beugrottunk a Postára is és választhatott magának egy kaparós sorsjegyet. A poén, hogy egyet vettünk, mégis nyert vele, még hozzá 10 000 forintot, úgyhogy helyben ki sem fizették haha, át kellett slattyognunk a Lottózóhoz, ahol kiadták a nyereményt. Délután elmentünk a Forgáchba, illetve én elugrottam a Tescoba is és szokás szerint betermeltem jó pár jó kis magyar cuccot. Este az udvaron a fiúk jót vizeztek és élveztük, hogy nyár van, meleg van és otthon vagyunk.

Pénteken 3/4 1re mentem mell ultrahangra és a fiúk meg Anyu elkisértek. A nőci megerősitette a lengyel nődoki diagnózisát: igen, mindkét mellemben vannak apró ciszták, de azt mondta ne aggódjak, ebben a korban megesik már az ilyen... Khm. Az uh után kerestünk egy kis éttermet és megebédeltünk (úristen, de imádom a magyar kajákat meg hogy húsz méterenként van egy hely, ahová be lehet ülni enni), majd elsétáltunk a Nyugatihoz, ahonnan pedig elbuszoztunk a Margit szigetre. A gyerekek nem voltak elájulva a játszótértől, igy rövid idő után béreltünk egy kisautót és azzal nyomultunk körbe-körbe a sziget kis útjain. A kocsikázás után megnéztük-meghallgattuk a szökőkutat (na, ez nagyon tetszett nekik), majd természetesen fagyiztunk is, elvégre nyár van.
Szombaton bevonatoztunk Nagyihoz a KÖKI-re. Az volt a tervem, hogy veszünk mindkét gyereknek szandit, mert mindketten kinőtték már a tavalyit, de persze ez nem olyan egyszerű, ráadásul mintha idén a CCC, a Deichmann és a Reno kinálata is bénább lenne, mint eddig, szóval összesen Pipinek vettem egy párat a Renoban, ami kb jó volt és kész. A szandinézés után Nagyi hazavitte a fiúkat magához ebédelni, én meg elmentem a Bio-Hair-be levágatni a hajam. Ezúttal nem egyenesittettem ki, csak göndörre szárittattam a loboncom, de bevallom nem ájultam el a fodrász munkájától, mert bár kértem, hogy baromira sokat vágjon a hajam hosszából, miután megszáritotta, alig lett rövidebb, mint volt... Vizesen ugyan megkérdezte, jó-e a hossz, de bakker, mit tudom én, hogy megszáritva az meddig ugrik fel. Elég csalódott voltam hát, Nagyi meg is kérdezte, hogyhogy nem voltam végül fodrásznál, mire mondtam, hogy de, ez már az... Anyuékhoz 6 körül értünk haza, megvettük a kötelező kis fagyinkat a cukiban és ennyi is volt a nap.

Vasárnap nagy kirándulást tettünk: elmentünk a jászberényi állatkertbe. Sajnos ez a nap nem úgy sült el, mint szerettük volna, Pipi kivételesen teljesen jó arc volt, imádta az állatokat, rohant innen-oda, onnan-ide, de Palika... Nagyjából 10 perc után ő kijelentette, hogy haza akar menni. Elképzelésem sincs, mi volt a gondja, máskor szerette ezt az állatkertet, de most megkötötte magát és nem akart sétálni, nem érdekelte egyetlen jószág sem, csak enni vagy inni akart, de legfőképpen hazamenni... Az időjárás sajnos az ő malmára hajtotta a vizet, alig voltunk benn egy órája az állatkertben, elkezdett ömleni az eső... Egy eresz alatt találtunk menedéket, ott vártunk, hátha eláll és indulhatunk tovább. Jó 10 perc után enyhült is a zivatar, ekkor átmentünk az éjszakai állatokhoz - majd 2 perc múlva újra halljuk, hogy valami kopog - hát ja, megjött a jégeső is... (Lehet, Paja ezt érezte, ki tudja.) Na mindenesetre mikor újra elállt az eső, úgy döntöttünk, hogy itt az idő menni és bár úgy terveztük, hogy az egész napot Jászberényben töltjük (mondjuk megebédelünk, alaposan megnézünk minden állatot), végül 3kor már otthon is voltunk. A délutánt az udvaron töltöttük, hiába no, áldás, ha valakinek van kertje (és persze az sem hátrány, ha nem 20 fok a nyári maximum hőmérséklet haha).  
folyt. köv.