Kedden délelőtt Anyuval elmentünk Pipiékért és elvittük őket a Holnemvolt Parkba. Bár sokan mondják, hogy gáz hely, nekünk nagyon bejött, a fiúknak is nagyon tetszett és szerintem is sok jó ötlet valósult meg. Oké, nyilván nem egy Vidámpark, de ennek a korosztálynak teljesen okés. Voltak ingyenes dolgok - nem sok, de azért volt mit csinálni és voltak a zsetonos attrakciók, amiket erősen szűrtünk, mint mindig. A fiúknak a Vár jött be leginkább, nem hiába az volt a legdrágább... Rengeteg (valóban) interaktiv játék van benn és az igazat megvallva a gyerekeket cseppet sem érdekelte, hogy nem tudták, kik a mesehősök, akikkel játszani kell... (Olvastam egy olyan kritikát, hogy a mai gyerekek már nem tudják, ki volt Süsü, Doktor Bubó stb - őőőőőő... És? Pompom - akit ismertek a fiúk, semmivel sem villanyozta őket fel jobban, mint Vuk, akiről viszont nem tudták, kicsoda - micsoda.) All in all, nekünk nagyon bejött a hely, eredetileg a Future Park és eközött filóztunk, hova is menjünk és hát azt kell mondanom, szerintem jól választottunk.
Képek:
Szerdán Pipivel elmentünk meghosszabbitani a személyijét és elvittem fodrászhoz is. Délután egy gyereksebészhez voltunk hivatalosak Kispestre, úgyhogy előtte útbaejtettük a hires új vizes játszót is. Persze amekkora mázlink volt, nem volt túl jó idő, csöpögött az eső - miért is ne? kedden bezzeg megrohadtunk a Holnemvolt Parkban - de ennek ellenére a fiúk jókat mókáztak. Kicsit mondjuk téridegen volt ez a csillivilli játszó a lepukkadt épületek között, de sebaj, legalább valami új is volt a környéken. Az orvoshoz 3/4 6ra mentünk, mi voltunk az utolsók. Amiért mennünk kellett, az egy ciszta volt Pipi arcán... Dublinban jártunk már vele 2 bőrgyógyásznál és a GPnél is, de úgy gondoltam, jobb, ha otthon is megmutatjuk valakinek. A doki nem nyugtatott meg sajnos, azt mondta előbb-utóbb ki kell műteni a bestét, ha akarjuk altatásban, de akkor sokat kell várnunk, ha viszont sima érzéstelenitésben is jó, akkor azt hamarabb is meg lehet oldani. Annyiban maradtunk, hogy megbeszéljük a dolgot és majd ha legközelebb otthon járunk, elintézzük az operációt, csak szóljunk azonnal, ha megvannak a repjegyek, mert több hónapos a várólista. (Sajnos most nem mehetett a műtét még akkor sem, ha lett volna időpont, mert nemrég volt bárányhimlős...)
Pénteken 11re mentem gasztroenterológushoz a Gastromedbe, aki sajnos megerősitette a GP javaslatát, miszerint a véreredményeim miatt meg kell csinálni a biopsziát is... Mit ne mondjak, nem voltam túl boldog a hirtől... A doki után szomorúan elvillamosoztam a Nyugatihoz, ahol találkoztam Apuval és Pipivel (Apu ugye bekisérte Petit), mert szerettem volna neki venni egy jobb szandált, mint a Reno-s, mert az kicsinek bizonyult. Mikor visszavittük a Reno-ba a szandit, közölték, hogy jaaa, hát pénzt ők vissza nem adnak, csak egy kártyát, amit levásárolhatok - hát cseszd meg magyarán mondva. Annyira utálom ezt a smucigságot, ha ezt tudom előre, meg sem vettem volna a szandit, elvből, de nem gondoltam volna, hogy van olyan üzlet még a XXI. században, aki nem pénzt ad vissza, ha valami mérethiba van. (Arról nem beszélve, hogy a nekünk szükséges méretből egyetlen egy tipusú szandi volt és blööööööeee - igy nézett ki!) Végül a CCC-ben találtunk egy elfogadható szandit, azt meg is vettük, majd örömünkben gyorsan beültünk sütizni is egyet 
Szombaton nagy programunk volt: bementünk hajókázni a Jászai Mari térhez. A tervünk az volt, hogy a 2kor induló Hófehérke hajóval teszünk egy szép nagy kört a Dunán, de miután fél 3kor még mindig ott álltunk várva Hófehérkét, feladtuk a dolgot és a következő menetrend szerinti hajóra lesz, ami lesz alapon felszálltunk. Nem jártunk rosszul, ez a hajó Dél felé ment, szóval jó sok látnivalónk volt és nagyjából tudtam is, merre járunk. A Nemzetinél szálltunk le végül, ott sétáltunk egy kicsit és szökőkutaztunk, majd felszálltunk a villamosra és visszamentünk a Jászai Mari térhez. Adta volna magát, hogy az Olimpia Parkban játszózunk kicsit és onnan megyünk haza, de mi 19re lapot húztunk: elsétáltunk a buszmegállóba és elbuszoztunk a Margit szigetre. Itt fagyiztunk meg sétáltunk egy nagyot - egészen a kis állatkertig, majd jó hosszasan visszagyalogoltunk a szökőkúthoz, ahol persze meg kellett várnunk a következő műsort. Jó későn, 6 után indultunk vissza a Nyugatihoz, ahol persze a MÁV megszivatott minket: felültünk 18.33as vonatra, majd 18.40kor közölték, hogy bocs, de a vonat nem indul... Átrohantunk hát a következő vonathoz (el lehet képzelni, hogy azon hányan voltunk), ami még vagy jó fél óráig nem indult, majd mikor végre meglódult, minden állomáson és megállóhelyen megállt és igy volt vagy 8 óra, mire végre leszállhattunk Monoron... (40 km-t 2 óra alatt megtenni azért kemény...) A nap fénypontjaként ezután még meg kellett állnunk Apuék egyik barátjánál, mert ő másnap elutazott Lengyelországba és egy hétre ránk bizta a papagáját, hogy vigyázzunk rá. Mit ne mondjak, jó későn értünk haza, de sebaj, nyár van..
Vasárnap itthon voltunk, jöttek ugyanis a tesómék. Egész korán, már fél 11 körül megérkeztek és bár mi délután 5 körül elindultunk Apuval és a gyerekekkel a Nagyihoz, ők még maradtak egy kicsit. A négy unokatesó nagyon jól elvolt amúgy: Palika és Sebi kb egyidősek, 3 hónap van közöttük, Peti és Vili pedig a két véglet volt: a Nagy Öreg és a Kicsi. Pipi imádja a babákat, totyogókat, úgyhogy mig ők egymást szórakoztatták, Paja és Sebi beült egy tál vizbe és vizipisztollyal locsolták egymást... Jó kis nap volt, na. Mint mondtam, mi 5 körül elindultunk a Nagyihoz, mert másnap 8ra mentem gyomortükrözésre és nem akartam még azon is stresszelni, hogy hajnalok hajnalán beérjek időben a Margit körútra. Ez volt hát a hét, jó sok mindent csináltunk, jó sok mindent elintéztünk, mert az volt a tervem, hogy a nyaralás első hetében lezavarunk minél több dokit, hogy az utolsó két hétre már csak a móka és kacagás maradjon.folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése