Már megint lassan két hónapos lemaradásban vagyok, beszarás.
Július 4 és augusztus 1 között Magyarországon vagyunk, majd beszámolok, most csak a legdurvábbat akarom irni: egy hónapja elmentem vérvételre a GP-hez, mert T. már jó ideje rágta a fülem, hogy csináltassak már egy vértesztet, miért vagyok mindig hulla fáradt és legnagyobb megdöbbenésemre a teszt az hozta ki, hogy lisztérzékeny vagyok. Én! A GP persze azonnal elküldött gyomortükrözésre, mert mint azóta kideritetettem, ez a protokoll: ha a tTG antitest értéked megemelkedett, akkor a következő lépés mindenhol az, hogy mehetsz biopsziára (a nyombélből ki kell csippenteni egy darabot hurrá) és ha az is pozitiv, na akkor kapsz végleges diagnózist. Mivel az ir rendszerben magánúton is csak 1.5 hónap múlva lett volna időpont a tükrözésre (és kb €600-ért nyilván), mondtam a dokinak, hogy én inkább itt járnék ennek a dolognak a végére és miután pénteken voltam gasztroenterológusnál, aki ugyanezt mondta, mint a GP, hogy KELL az a szar gyomortükrözés, ma reggel 8-kor bokáig fosva magam ott kezdtem a Margit hid Budai hidfőjénél és 8.20ra túl voltam az egész procedúrán, én, A Hős. A doktornő szabad szemmel amúgy nem látott még sok durvaságot, csak némi "kisimult redőt" (ami mondjuk összhangban van azzal, hogy nincsenek jellegzetes tüneteim, csak ez a fáradtság és a vashiányos vérszegénység - mert hogy ezt is kihozta a vérteszt, amire a GP rögtön rábukott, hogy ahhhha, a gluténérzékenység egyik tünete a vérszegénység!) szóval mindenképp meg kell várni a biopszia eredményét, de na, nem sok jövőt jósolok a kis fánkocskáimnak és pogikáimnak... (Főleg azért, mert egy ideje bakker tényleg fáj a hasam evés után, holott én aztán a vasat is meg tudom (tudtam?) enni (eddig).)

Oké, tudom, van rosszabb diagnózis is, de nem értem, miért kell lekicsinyelni, hogy ó, ki lehet azt birni, én is gm étkezem, tök jó. Hát ja, tuti ki lehet birni, nyilván (főleg, ha az ember maga választja a diétát, nem kötelezik rá), de én a magam részéről azért rohadtul nem szeretnék lemondani a lángosról meg a tejbegrizről meg persze a normális fehér kenyérről és ja, persze, meg lehet magamnak sütni / főzni otthon mindent, de akar a p*csa a pogácsától kezdve a kakaóscsigán át a mignonig mindent pótolgatni, utánajárni az alapanyagoknak, a recepteknek és magára sütni-főzni mindig. Szóval nekem speciel rohadtul nem vigasz, hogy vannak olyan marhák emberek, akik önként és dalolva mindenféle diagnózis és indukáció nélkül sanyargatják magukat, mert a kimondott diagnózisnál konkrétan zéró tolerancia van, ebből nem lehet kigyógyulni, szóval velük ellentétben egy valódi gluténérzékenynél nincs meg az az aranyló egérút, hogy ó, hát ennyi elég volt, most már inkább visszatérnék a normális étkezésre, mert uncsi már ez a sok fűrészpor...

Amúgy ami még idegel, a sok hókuszpókusz a témában, hogy kerestem gasztroenterológust és egy ismerős* kérés nélkül állandóan nyomja az alternativ orvosokat meg okosságokat, holott már kismilliószor kifejtettem minden fórumon, hogy nem hiszek a homeopátiában, a kineziológiában, a prana nadiban, a horoszkópban, a numerológiában, a tenyérjóslásban meg semmi ilyen humbukban, nekem az orvoslás az a gyomortükrözés meg a vérteszt, nem pedig a ráolvasás és a hadonászás meg kopogtatás a csakrákon. És unom. Megbántani sem akarom, de unom, hogy mindig ugyanaz a lemez megy, ami baromira nem érdekel, mert nem hiszek benne. 

* Katinak ismerős lehet a Titkosból, kire gondolok**, de pszt

** Mondjuk megvan a véleményem róla, tudom, gonosz vagyok, de Ági az a tipikus kalapács, aki mindenkit szögnek néz. Okos ő meg tájékozott meg roppantul alapos, szó se róla, de 45 évesen már kissé bele van kettyenve a munkanélküliségbe meg a gyereknevelésbe, mert ő nem az az ember, aki élvezi a háztartásbeliséget, neki - mint sokunknak - a kényszer szülte az otthonlétét és mivel iszonyú erőteljes személyiség, durván rákattant a saját és a családja allergiáira és étkeztetésére és mindenkit próbál meggyőzni, hogy hiába van jól, akkor is ilyen- / olyan- (vagy leggyakrabban) hisztaminérzékeny. Aha. Nyilván.