GM élet

Furcsa mód már nem hiányzik a kenyér. A sütikkel eddig sem volt gond (isteni muffint, piskóta jellegű sütit, pogácsát, mézeskalácsot, kekszet, islert, palacsintát tudok sütni már) és ugye az ebédjeink kb eddig is gm-ek voltak (főzelék / leves sűritéséhez mindig is cornflour-t használtam, a hús, a zöldség, a rizs pedig eleve gm), de a kenyér jó ideig gondot okozott, mert nem tudtam elképzelni, mégis mi az istent vacsorázzak, ha már nincs kedvem a száraz, morzsálódós előrecsomagolt kenyérhez. Aztán úgy egy hónapja valahogy leszoktam a kenyérről... Volt, hogy egy hétig nem ettem abszolút és fel sem tűnt. Most találtam pár egész jót, úgyhogy most kezdek visszaszokni a kenyeres vacsikra, de úgy általánosságban egész jól megvagyok nélküle is, ha kell.
Itt Irországban amúgy talán kicsit könnyebb dolgom van, mint otthon, mert itt ugye a sima kenyér is szar, nem az a finom, puha, otthon megszokott magyar kenyér (normális kifli, zsömle nincs is), a péksütik is sokkal rosszabbak, mint otthon (Fornetti nincs, a pogácsát, kakaós csigát, túrós batyut, kürtös kalácsot stb stb szintén nem ismerik) és cukrászsütik sincsenek igazán (mindig ezen röhögök, hogy az itt kapható tortákat simán megsütöm itthon magunknak, ha akarom, mert két piskótalap közé bármikor be tudok kenni egy kis lekvárt vagy csokikrémet - na most ha dobostortát vagy Eszterházy tortát kéne sütnöm, hát abba már tuti beletörne a bicskám, még a búzalisztes verzióba is), na szóval igy, hogy nincs nagy kisértés, nem nehéz ellenállni...
Ami mondjuk zavar, az a lelki oldala a dolgoknak: néha eszembe jut, hogy mi lesz, ha öreg leszek vagy mit tudom én, háború lesz és rohadtul nem lesz sima étel sem, nem hogy gm... Néha ettől komolyan elfog a rettegés, elképzelem, hogy rákos leszek emiatt és kiráz a hideg. Emellett ha elmegyek egy kávézóba és azt látom, hogy a sok hetven-nyolcvan éves emberke is boldogan eszegeti a szendvicseit és keni meg vajjal a scone-ját, tök rosszul esik, hogy bakker, ezek itt mind ehetnek bármit és ez olyan természetes nekik, mint a levegővétel... Hogy van, aki egész életében ehet bármit, hogy nem kell figyelnie minden egyes vásárláskor, mit vesz le a polcról, hogy nem kell olvasgatnia az összetevőket, hogy nincsen korlátozva ilyen alapvető szinten, hogy mit és hol eszik... Na ez mondjuk rohadt szar.