Karácsony előtti hét

Elég nagy buli volt, főleg azért, mert T. kedden és csütörtökön szabin volt. (Pénteken is, de az nem volt akkora móka ugye.)
Kedden mig a fiúk oviba / suliba voltak, a St Enda's Parkba mentünk kávézni és sütizni (én persze csak egy csokiszerűséget kaptam, oh, lovely), majd hazafelé bementünk vásárolni a lengyel boltba és otthagytunk egy vagyont. Szerdán - mivel annyi erőt éreztem magamban, hogy majd' kicsattantam - besétáltam a városba. Mivel az előző heti O'Connell-es túrám nem volt túl jó, ezúttal a Graftonon mászkáltam, ami egy fokkal kulturáltabb, mint a Henry street és társai. Mivel gyalog voltam, nem akartam túl sok mindent cipelni, igy nem nagybevásároltam, csak pár dolgot szedtem össze, többek között a Tigerből, ahol a karis cuccok €1-ra voltak leárazva, hurrá. Csütörtökön tehát megint T.-vel kettesben mászkáltunk, ezúttal Dun Laoghaire-ben. Benéztünk a Penney's-be (nem vettünk semmit, ócska volt, sokan voltak, fúj), a Tesco-ba (kari pulcsit kerestünk, de nem találtunk), két-három kis büdös kinai boltba, a Tigerbe ismét és végül a Starbucks-ban kötöttünk ki, ahol megint csak kávéztunk egyet és sütiztünk, bár ugye az én brownie-mat túlzás sütinek nevezni ismét csak, inkább egy kis kocka csoki volt. Bahhh.
Pénteken délelőtt elvittem a fiúkat oviba / suliba, az oviban leadtuk az ajándékokat is, majd rohantam bevásárolni az Aldiba és a Lidl-be. Mivel Petiék 11.55kor végeztek (aki dolgozik, elképzelésem sincs, mit csinál amúgy, de hagyjuk), eléggé kellett sietnem, hogy odaérjek, végül délre értem oda érte - kb utolsónak haha... A suliból épp hazaértünk, indulhattunk is a kórházba: T.-t ugyanis el kellett vinnünk colonoscopiára & gastroscopiára, yaay. T.-t pontban 1kor hagytuk ott a kórház bejáratánál, indultunk vissza Pajáért az oviba. Bár a kórház és az ovi között egy kilométer van kb, fél 2re épp odaértünk érte, akkora dugó volt ugyanis, hogy lépésben haladtunk az út legalább felén... A délután várakozással telt, mikor mehetünk már végre T.-ért: végül fél 7kor indulhattunk érte, szóval 7re tokkal-vonóval itthon is voltunk. A doki első ránézésre azt mondta, hogy vagy cöli vagy IBS a gond, ő az utóbbira tippel, de pontos eredmény majd csak két hét múlva lesz, boldog új évet.
Képek:

St Enda's Park GM kinálata

St Stephen's Green SC 

Minden óvónő kapott egy-egy ilyet a bonbonok (és elfek) mellé

A suli / ovi ajándékai 

Néha igy süt a nap, suli előtt szoktak focizni a fiúk

Kari falucskám carol-singers-ekkel

Ja és akkor a hétvége: Szombaton Pipi lázasan (38) kelt, de semmi más tünete nem volt. Nem fájt semmije, kicsit hányingere volt, de ennyi. Délelőtt T. elvitte Palikát a Herbert Parkba, én takaritottam és főztem a Legozo Pipi mellett, majd ebéd után elkezdtem gyúrni T.-t, hogy ugyan menjünk már el az EPIC Santa Experience-re (nyertük a jegyet), mert Peti már nem lázas és ő is akar menni. T. persze ezen kiakadt, hogy fúj, mit képzelek, beteg gyereket rángatni stb stb, de végül nagy durcásan, mártirként eljött ő is, pedig a végén már mondtam, hogy inkább ne is jöjjön, mert csak elrontja az élményt. (Jó mókának indult a dolog, mi?) A hely végül iszonyú jónak bizonyult, a fiúk először irtak egy levelet Santa-nak, majd találkoztunk Mrs Claus-szal, akivel készitettünk mágikus rénszarvas eledelt és aki szépen el is beszélgetett a gyerekekkel (csak mi voltunk benn nála, szóval tényleg abszolút személyes volt a dolog). Mrs Claus után bemehettünk Santa-hoz, aki szintén szólt egy-két szót a fiúkhoz (nagyon durva volt, mindenki név szerint szólitotta a gyerekeket, Palika többször rá is kérdezett, honnan ismerik őt?) és megajándékozta őket egy-egy nagy macival és egy-egy Cadbury selection box-szal (szörnyű vagyok, ez mi magyarul?). Miután végeztünk a karácsonyi résszel, megnézhettük a múzeumot is, ami szintén fanatsztikus volt: totál digitális, interaktiv, ráadásul most a termekben el volt dugva egy-egy levél Santa-nak, amit különböző országokból származó gyerekek irtak és igy megismerhettünk egy csomó nemzetközi szokást is (hogy pl Ukrajnában pókokat is tesznek diszként a fára stb) - Peti imádta az egészet, de Palika sem unatkozott, ő a bélyegzésért volt odáig teljesen, extázisban szaladgált körbe-körbe, hogy "jaj, de jó ez a múzeum, jaj, de jó ez a múzeum", nem győzött betelni az élménnyel. Összegezve: baromi jó volt a program, 1.5 órát voltunk benn, de akár 2.5-et is ellettünk volna, ha nem kell sietnünk a parkolás miatt. Este a nap megkoronázásaképp átpakoltam a konyhát: most külön vannak a gluténmentes és gluténes kekszek, rágcsák, lisztek és végre átlátható, mi van itthon és mi nincs.
Ma, vasárnap egész nap esett, úgyhogy itthon voltunk, Peti orra elkezdett folyni és köhög is, de láza hálistennek tegnap reggel óta nem volt. 
Holnap 24-e, Szenteste, a fánk már áll jó ideje, ma felkerültek az utolsó fények is a lakásba, most elmegyek ajikat csomagolni és tádááám, kész is vagyunk, holnap még takaritunk egy keveset, esetleg sütök valamit és eszünk. Más nincs tervben.