Viszlát május

Nem tudom eldönteni, hogy május hosszú volt-e vagy rövid haha, 2-án jöttünk haza, de olyan, mintha otthon sem lettünk volna, elég sűrű volt ugyanis a hónap.
3-án kapásból a Temple street-en kezdtünk, Palikát vittem vérvételre megint. (Elmondanám, hogy március végén foglaltam neki időpontot és április 28 lett volna a legközelebbi... Tehát 30 nap eljutni vérvételre. Klassz. (A beutalót meg még régebben kaptuk ugye, anélkül nem is mehetsz.)) A vérvétel szokás szerint simán ment, jutalomból aznap már nem ment Palika oviba. (Május első hétfője amúgy itt bank holiday, szóval hétfőn sem ment még hálistennek meg hát ugye akkor Peti is itthon volt...)
Jut eszembe bank holiday, május brutál volt, Petinek sem 20-án (tanitás nélküli nap), se 24-én (szavazás és a suli szavazóterület), se 30-án (sportnap), se 31-én nem volt iskola... Ezen kivül 13-án sem volt, mert rosszul érezte magát (fájt a feje és a nyaka és gyenge volt), úgyhogy biztos, ami biztos alapon elvittem dokihoz. Ami az orvosokat illeti, 15-én én is megjártam az ENT-t megint a krákogásommal, kaptam is 3 heti antibiotikum kúrát (még nem kezdtem el, mert hát na) meg egy beutalót CT-re. (A consultant visit €200 volt, a CT €225 lesz, majd utána mehetek vissza kontrollra €160-ért. Sirok.) 11-én mell uh-n is voltam, mert évi egyszer meg kell nézetnem a cisztákat és otthon nem volt rá időm sajnos, (újabb €160 huss ki az ablakon, hurrá) 29-én meg szemcsit csináltattunk magunknak (mármint T.-nek meg nekem) és hát a Specsavers-ben is otthagytunk kb €400-t. Nem, nem akarom összeadni, mennyi ez összesen. Ha már egészségügy, volt egy váratlan kiadásunk is ugye, Palika ugyanis 21-én eltörte a kézcsontját... Imádják ezeket a nagy fitnesslabdákat, ha mondhatom igy fitness labdán nőttek fel, baromi ügyesek vele, jobban egyensúlyoznak rajta, mint én, de miután ezen a végzetes kedden Pipi próbálta kihúzni Palika alól az egyiket, utóbbi legurult a földre és bámm, megtörtént a baj. Összesen 2 perc sirás volt amúgy, filóztunk, menjünk-e orvoshoz vagy se, de miután Palika még egy órával később is mondogatta, hogy fáj a keze, nem volt mese, elvittem a VHI Swift Clinicre, ami ezúttal nem volt swift, hiszen 7re értünk oda és 10 után értünk haza, ami azért durva egy kicseszett drága magánklininál úgy gondolom. Na mindegy, túlélünk mi mindent baby, a lényeg a lényeg, hogy Palika egész jól viselte a dolgot, a várakozást, a röntgent és a gipszelést is és mostanra már egész jól tud manipulálni 8 ujjal is. (Nagyon cuki volt amúgy, miután megkapta a gipszet, nem tudott napirendre térni afelett, hogy igy nem fog tudni zongorázni két kézzel egy ideig és ezt minden szembejövőnek elmondta a maga kis felháborodott (!) hangján, hát volt sikere, hogy úgy mondjam... (A mögöttünk lévő bácsinak meg volt egy nagy kötés a szemén, amit meglátott Paja és nem tudott ellenállni, megkérdezte, hogy "How did you break your EYE????" mire a bácsi vicceskedve közölte, hogy "I am a pirate..." Hát igy mennek itt a dolgok.))
A hónap nagy lépése volt amúgy, hogy 7-én elmentem átcserélni a magyar jogsim irre, mert hamarosan lejár. Állitólag 2-3 hónap (!) mire megjön majd, addig külföldön nem vezethetek.
Május egyébként Pipi hónapja ugye, hiszen 12-én született. Előszülinapként 11-én elmentünk a Cool Planet Experience-t megnézni a Powerscourt Gardens-nél, majd ha már ott voltunk, a kiállitás után  kiültünk az Avoca teraszára sütizni. Vasárnap, a tényleges szülinap elég izgire sikerült, Pipit ugyanis alig láttuk... (Hogy felnőnek istenem!) Délelőtt elmentünk a Jumpzone-ba, ahova hirtelen ötlettől vezérelve vittük Hugo-t is. Fél 12-től fél 1-ig ment tehát az ugrabugra, majd hazasiettünk, a fiúk kaptak pizzát, 2 körül pedig kettéváltunk: mi Palikával elmentünk Lucy-Belle party-jára, T. meg hazavitte Petit és Hugo-t Hugoékhoz, mert 3kor kezdődött a Premier League döntő meccse, amin a fiúk kedvenc csapata, a ManCity játszott. (Pipi még sosem látott egy meccset sem egyébként, de hát el kell kezdeni valahol a dolgot ugye.) Na szóval én Palikával buliztam 4ig, majd hazasétáltunk és megsütöttem a tortát, Pipit pedig ugyan 5re igérte Vicki, de ehhez képest 6kor még se hire se hamva nem volt a kis szülinaposnak... Végül 6 után kicsivel hazaértek, ekkor gyorsan ajándékoztunk meg tortáztunk és mivel a fő ajándék egy gördeszka volt, egy rövid időre lementünk a ház elé is gyakorolni. (Nagyon ügyesen nyomja különben, nem is értem, én 10 centit se tudok csúszni azon az izén, ő meg már lejtős utakat is bevállal...) A gördeszkán (meg a védőfelszerelésen) kivül kapott amúgy egy Top defenders Match Attax tin-t, egy fociskesztyűt, egy ManCity-s pénztárcát meg egy lebegő Nimbus 2000-es tollat is, mert a foci mellett Harry Potter lázban is ég, mert miért is ne. Anyuéktól emellé kapott egy összeépithető 3D-s rakéta puzzle-t is, Hugo-tól meg egy Adidas focilabdát (mi mást haha). Jó későn, 9 körül került ágyba a kis 9 éves, igy talán ez volt az oka, hogy másnap rosszul volt, mert azóta hálistennek nem panaszkodott a fejére / nyakára.
A hónap nem csak Peti szülinapját hozta amúgy el, hanem a First Communion-t is, amit Peti ugyan nem csinált (nyilván, mert meg sincs keresztelve haha), de azért ez igy is elég fontos esemény volt, mert sokat készültek rá és hát Pipi lehetőséget kapott rá, hogy részt vegyen élete első igazi ir családi ünnepén, Hugo ugyanis őt hivta meg az esemény utáni családi banzájra. (Megint nem láttuk tehát fél 12-től fél 8ig, úgy látszik, ez már csak igy megy...) Óriási élmény volt amúgy neki ez a buli, rengeteget focizott, mászkált, dumált Hugo távolabbi családtagjaival és közösen elmentek Hugo öccsének Theo-nak az előadására is az Olympia Theatre-be, ahol még szintén nem volt. Mig Peti máshol bulizott, Palikát elvittük az Explorium Junior-ba, mert ott én még nem voltam és egyébként is Paja legújabb kedvenc helye a Jumpzone mellett és úgy éreztük egy kis extra program neki is jár.
Ami még fontos: 14-én elmentem a Junior Infant-os meetingre a suliba, ahol nem hangzott el sok újdonság ahhoz képest, amit 4 éve hallottunk, mikor Pipi kezdte a sulit, de azért vicces volt elmenni és újra végighallgatni mi is lesz, hogy is lesz. (Kicsit azért izgulok Palika miatt, hogy lépi meg ezt a sulis dolgot, de bizakodó is vagyok azért.)
Ha már ünnep, most volt a névnapom is, amit annyira nem tudtunk átélni, mert Nagyit épp műtötték, Pipi pedig lázas lett, de legalább az ajándékaim klasszak voltak: kaptam egy Oral B elektromos fogkefét, egy DKNY parfümöt meg egy MS Office online kurzust, mert mindenáron tanulni szeretnék, csak épp nem tudom mit haha és T. úgy látta ez épp jó lesz.
Bár Irországban nem is ünneplik a gyereknapot, mi azért idén is megajándékoztuk a fiúkat május utolsó vasárnapján. Most két közös ajándékot kaptak és mindkettő nagyon betalált: a kisebb aji egy Activity-szerű kártya volt a Tiger-ből (Palika imád mutogatni, megzabálom), a nagyobb meg egy távirányitós helikopter, aminek akkora sikere van, hogy naponta többször összevesznek épp ki játszhat vele.   
Ahogy emlitettem, Petinek jó sok szabadnapja volt ebben a hónapban a suliszünetek miatt és hát nyilván hogy nem volt suli, én szórakoztattam őt. 20-án Bray-be mentünk gördeszkázni meg fagyizni, 24-én pedig őt is elvittem az Explorium Junior-ba, mert úgy gondoltam, neki is tetszeni fog. Igy is lett, fél 11től fél 2ig (!) voltunk benn, ami nagyon durva, főleg azért, mert ő még maradt volna egy fél órácskát, ha hagyom... 31-én (vagyis ma) Killiney-ba mentünk, játszóztunk és sütiztünk, de sajnos hazafelé elkezdte mondogatni, hogy fázik és azóta is 38.5 fölött van a láza brühühű...
Ami az egyéb programjainkat illeti, Pipi is volt party-n a hónapban: Donal hivta meg mozizni egy szombaton, a Detective Pikachu-t nézték meg. Mig ő a többiekkel mozizott, mi sem akartunk kimaradni a jóból Palikával, úgyhogy beültünk a Paw Patrol Movie-re, de bár ne tettük volna, kritikán aluli szar volt sajnos, arról nem beszélve, hogy a terembe folyamatosan fújták be a 16 fokos hideg levegőt, szóval azt hittem ott fagyok meg. Másnap mivel még áprilisban vettem családi belépőt a Wicklow Gaol-ba és féltem, hogy lejár, úgy döntöttünk dobjuk az eredeti Wallaby Woods programot és megnézzük ezt a börtönt. 2009-ben voltunk már itt egyszer - akkor még gyerekek nélkül persze, itt volt az ideje, hogy visszatérjünk. Bár ez a hely nem volt annyira high-tech, mint az elmúlt egy-két múzeum, ahol jártunk (EPIC, Cool Planet), azért egész jó volt, a gyerekek élvezték. A börtön után sütiztünk egyet a "városban", majd lementünk a tengerpartra játszózni, szóval all in all jó kis napunk volt, kissé izgibb, mint az a hülye Paw Patrol rajzfilm...
Mi is volt még ezen kivül? Ja a Sportnap, amin Peti egy bronzérmet szerzett váltófutásban, tök király. (Tavaly futásban szerzett bronzot, abban idén 4. lett.) Az idő amúgy idén nagyon csalóka volt, reggel még totál borult volt az ég, csöpögött is kicsit és fújt a szél, mint az állat, azt hittem megfagyok, mert volt 1.5 óra üresjárat, amikor semmi program nem volt, úgyhogy csak ültünk a földön, várva, hogy történjen valami; de délutánra, mikor el kellett szaladnom Palikáért az oviba már kisütött a nap és kb 1000 fok lett, szóval csatakosra izzadtam, mire erőltetett menetben visszaértem a parkba Pajával együtt. (Elvileg végig ott kell lenni a sportnapon a szülőnek is ugye.)
Na. Hát ennyi volt május, asszem zajlott az élet rendesen nálunk. 

Palika

Palika kedvenc száma (a Queen számokon kivül persze) a Jolene.

Szerintem ez bazi vicces. Mint ahogy az is, hogy jár velük az oviba egy ikerpár (egypetéjű lányok, szó szerint ugyanúgy néznek ki) és még mindig nem tudja megkülönböztetni őket... Úgyhogy ő EmilyvagyKate-tel szokott játszani haha.

Óóóóó ezt igy loop-on mostanság.

Zajlik az élet

• Magyarországon voltunk április 10 és május 2 között, Peti április 11-én délután eltörte a kisujját, ügyelet, sin, hurrá. 
• Palika kedden a nagy szürke labdán pihent, mikor Peti odaszaladt és próbálta kihúzni alóla a lasztit, ami olyan jól sikerült, hogy Paja lebucskázott a labdáról és ráesett a kezére, szóval kapott egy szép kék gipszet, pont úgy, mint Peti, mikor 5 éves volt. 
• Györgyi mellrákos, ma kapja az első kemot és ha épp nem Palikáért megyek az oviba, én hozom majd haza a kórházból hamarosan. 
• Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindketten kivagyunk idegileg, mert T. menne haza, én úgy érzem cserben hagyjuk a gyerekeket, ha nem maradunk, szóval nonstop gyomorgörcs az élet, egyedül akkor vagyok boldog, ha alszom. 

Magyarország április 10 - május 2 - Part 4

Na és akkor az utolsó pár nap.

Hétfőn délelőtt csak kisétáltunk játszózni a Nehru partra*, majd délután T. nem is tudom mit csinált, azt tudom, hogy én fodrásznál voltam, levágattam a hajam meg vásároltam ezt-azt már itthonra a Corvin plázában meg a Mester boltban. Este 6kor jelenésem volt Óbudán egy nőgyógyásznál, amitől jó előre fostam, a nőgyógyász ugyanis számomra olyan, mint másnak a fogorvos: rettegek tőle. (A régi jó orvosomtól nem fosok, de ő sajnos baromi elfoglalt lett, 2-3 hónapra előre be kell hozzá jelentkezni és nekem ez nem megy.) 4 éve nem voltam rákszűrésen amúgy, úgy éreztem, nem halogathatom tovább, összeszedtem minden erőm és elmentem egy ismeretnem nőcihez. (Hálistennek nem volt annyira rossz élmény, de azért nem ismételném meg sűrűn...)

Kedden megint hosszú programunk volt: gyerekvasutaztunk. A Moszkváról elvillamosoztunk a Hűvösvölgybe, ott a fiúk lángosoztak, majd onnan vasutaztunk egészen Virágvölgyig, ahol játszóztunk, majd lesétáltunk a Normafához, ahol a gyerekek kaptak fagyit (utálják a rétest) és visszabuszoztunk a Moszkvára, onnan meg villamossal haza. Természetesen persze nem ez volt a nap programja, hiszen délután 6ra még ortopédiára voltunk hivatalosak Pipivel, mert néha panaszkodik, hogy fáj a lába / térde. Mivel óriási dugó volt megint a Jászai körül, negyed 7re értünk csak oda (gyűlölök késni), de a doki nem neheztelt nagyon hálistennek, behivta az utánunk következőt és hello. Végül fél 8 körül jutottunk be, a doki megnézte Petit és megnyugtatott, hogy minden oké, van vmi furcsa a térdénél, ami gyakori, de kamaszkorára valószinűleg el fog múlni. Vicces egy orvos volt amúgy, végig poénkodott, mókázott, kedves volt velünk.

Szerdán - az utolsó napunkon - végül szinte csak pakoltunk, mert úgy döntöttünk, hogy bár csak csütörtökön kéne kiköltöznünk, mivel 10ig el kell hagyni a lakást, a gép viszont csak 3-4 körül indul, egyszerűbb, ha előbb kicuccolunk, mindketten hazamegyünk és mi Anyuéktól, T. meg Nagyitól megy egyenesen a reptérre és akkor nem kell szórakozni azzal, hova menjünk 10 és 3 között és legfőképp mivel. Anyuék tehát bejöttek hozzánk, bepakoltuk a bőröndöket, Apu elvitte T-t Nagyihoz majd hazaautózott, mi meg Anyuval és a fiúkkal hazavonatoztunk a Nyugatiból. Délután felmentünk a kilátóba, sétáltunk egy kicsit a városban, fagyiztunk egy utolsót, tehát jól elvoltunk ötösben, ezen a nyaraláson úgyis kevesebbet voltunk együtt, mint szoktunk.
Csütörtökön délelőtt már csak egy kis gyors focira maradt idő az uszinál, majd ebéd és tűzés a reptérre. Itt összefutottunk T-vel majd jöttünk haza, ahol ez fogadott:

The End

*
- Peti, kapaszkodj már!
- Nem tudok, az egyik kezem foglalt, a másik meg out of order.