Na és akkor az utolsó pár nap.
Hétfőn délelőtt csak kisétáltunk játszózni a Nehru partra*, majd délután T. nem is tudom mit csinált, azt tudom, hogy én fodrásznál voltam, levágattam a hajam meg vásároltam ezt-azt már itthonra a Corvin plázában meg a Mester boltban. Este 6kor jelenésem volt Óbudán egy nőgyógyásznál, amitől jó előre fostam, a nőgyógyász ugyanis számomra olyan, mint másnak a fogorvos: rettegek tőle. (A régi jó orvosomtól nem fosok, de ő sajnos baromi elfoglalt lett, 2-3 hónapra előre be kell hozzá jelentkezni és nekem ez nem megy.) 4 éve nem voltam rákszűrésen amúgy, úgy éreztem, nem halogathatom tovább, összeszedtem minden erőm és elmentem egy ismeretnem nőcihez. (Hálistennek nem volt annyira rossz élmény, de azért nem ismételném meg sűrűn...)
Kedden megint hosszú programunk volt: gyerekvasutaztunk. A Moszkváról elvillamosoztunk a Hűvösvölgybe, ott a fiúk lángosoztak, majd onnan vasutaztunk egészen Virágvölgyig, ahol játszóztunk, majd lesétáltunk a Normafához, ahol a gyerekek kaptak fagyit (utálják a rétest) és visszabuszoztunk a Moszkvára, onnan meg villamossal haza. Természetesen persze nem ez volt a nap programja, hiszen délután 6ra még ortopédiára voltunk hivatalosak Pipivel, mert néha panaszkodik, hogy fáj a lába / térde. Mivel óriási dugó volt megint a Jászai körül, negyed 7re értünk csak oda (gyűlölök késni), de a doki nem neheztelt nagyon hálistennek, behivta az utánunk következőt és hello. Végül fél 8 körül jutottunk be, a doki megnézte Petit és megnyugtatott, hogy minden oké, van vmi furcsa a térdénél, ami gyakori, de kamaszkorára valószinűleg el fog múlni. Vicces egy orvos volt amúgy, végig poénkodott, mókázott, kedves volt velünk.
Szerdán - az utolsó napunkon - végül szinte csak pakoltunk, mert úgy döntöttünk, hogy bár csak csütörtökön kéne kiköltöznünk, mivel 10ig el kell hagyni a lakást, a gép viszont csak 3-4 körül indul, egyszerűbb, ha előbb kicuccolunk, mindketten hazamegyünk és mi Anyuéktól, T. meg Nagyitól megy egyenesen a reptérre és akkor nem kell szórakozni azzal, hova menjünk 10 és 3 között és legfőképp mivel. Anyuék tehát bejöttek hozzánk, bepakoltuk a bőröndöket, Apu elvitte T-t Nagyihoz majd hazaautózott, mi meg Anyuval és a fiúkkal hazavonatoztunk a Nyugatiból. Délután felmentünk a kilátóba, sétáltunk egy kicsit a városban, fagyiztunk egy utolsót, tehát jól elvoltunk ötösben, ezen a nyaraláson úgyis kevesebbet voltunk együtt, mint szoktunk.
Csütörtökön délelőtt már csak egy kis gyors focira maradt idő az uszinál, majd ebéd és tűzés a reptérre. Itt összefutottunk T-vel majd jöttünk haza, ahol ez fogadott:
The End
*
- Peti, kapaszkodj már!
- Nem tudok, az egyik kezem foglalt, a másik meg out of order.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése