Pipibizi

Néha az az érzésem, hogy velünk egy hónap alat történik annyi minden, mint mással egy év alatt... Ma Palika elesett egy dobozban az oviban, nekiesett a polcnak és jól beütötte a homlokát. Vérzett neki, de ami durvább, most olyan, mintha egy fél szilva lenne a bőre alatt. Holnapra gondolom be is lilul...

Még jó, hogy tegnap megcsináltam az oviban a búcsúfotókat... 

Pótoltam a tavaszi magyarországi nyaralásunkat, hurrá.

Ami a hetet illeti, nem volt annyira sűrű, mint a múlt hét, de azért igy is kidöglöttünk a hét végére. A legbonyibb nap péntek volt, amikor Petiék szinházba mentek (The Twits-et nézték meg Roald Dahl-tól), Palikának meg szülinapi party-ja volt (Robyn) rögtön ovi után. Izgi volt, mert ajándékot csak péntek délelőtt tudtam lőni neki: ugyan csütörtök este egyszer már nekiindultam a Debenhams-ba, mivel baromi későn tudtam csak menni a dugó miatt, mire odaértem, bezárt az a szemét. Kicsit sem voltam ideges ám. Na mindegy, végül péntek délelőtt bementem a városba (megejtettem az évi második utamat a központba) és a Smiggles-ben lőttem Robyn-nak egy tolltartót meg szines illatos cekákat, szerintem király vagyok. (Mivel Lorcan buli is lesz holnap, neki egy Lego-t vettem meg egy titkos dobozkát, amit persze Pipi roppant irigyel...)
A szombatot amúgy nem toltuk túl nagyon, csak a Blackrock park-ba mentünk focizni meg bicajozni meg egy kis levegőt szivni, hiszen kedd óta nem voltunk kinn igazán, mert 10 fok volt egész héten bahhhhhh...
Ja, Palika intenziven tanul olvasni (magától) és szegénykém már szorozni is próbál, nem is rosszul, Pipi pedig még mindig foci őrült jaj.

Palikát amúgy azért is imádni kell, mert néha odajön hozzám és elkezd ismert dalokat énekelni, legutóbb például azt dúdolta a fülembe, hogy "give me a minute to hold my girl..." Ja meg mert olyan kis cukin jószivű. Történt ugyanis, hogy tegnap Peti elejtette Palika lámpácskáját, ami emiatt kikapcsolt és most nem lehet bekapcsolni... Mondtam Petinek, hogy akkor adjon valamit Palikának kárpótlásul, ő felajánlott egy Pez csomagot, amit Palika el is fogadott - majd pár perc múlva látom, hogy 10 forintot próbál átcsempészni a saját pénztárcájából Petiébe... Hát megszakad a sziv, komolyan! 

Június eleje

Még csak 10-e van, de már mintha egy hónap telt volna el május vége óta...
Nézzük csak.
Peti ugye a sportnap után, pénteken belázasodott, szóval a hónap első napja 39 körüli lázzal telt nála. Mig ő itthon feküdt és hol megfagyott, hol meggyulladt, én délelőtt bevásároltam, majd Palikával elmentünk az Airfield Farm-ra, mert másnap T. ugye elutazott egy hétre és gondoltam kiviszem Pált, amig még tudom, mert ha már csak hármasban leszünk itthon és Petinek láza lesz, nyilván nem fogunk tudni kimozdulni a levegőre semerre...
Mázlink volt, mert vasárnapra - T. ugye hajnali 4kor lelépett Magyarországra - Peti sokkal jobban lett, úgyhogy már csak hőemelkedése volt. Bár meg voltam róla győződve, hogy a szokásos VHI mini maraton hétfőn lesz, legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy nem, aznap, tehát vasárnap lesz, szóval tök jól kijött a dolog: a hőmi miatt amúgy sem mentünk volna sehova és hát a futás miatt nem is tudtunk volna autóval megmozdulni... Hurrá. Mivel Peti már egész jól volt, mikor elkezdődött a verseny, leszaladtunk megnézni az első futókat és mivel sütött a nap, élveztük, hogy végre kinn lehet Pipi is. Nem maradtunk persze lenn túl sokáig, mert negyed óra múlva megunták a fiúk a bámészkodást, szóval mehettünk is fel. Ha már itthon ragadtunk, sütöttem egy kis márványos sütit nekik, majd megnéztük a Lorax-ot Netflix-en. (Olvastam pár negativ kritikát róla, de szerintem jó volt, tetszett mindhármunknak.)
Hétfőn - mert Peti már teljesen oké volt - elmentünk a kedvenc farmunkra, a Glenroe Farm-ra. Nagyon birom ezt a helyet, mert annak ellenére, hogy farm meg állatok, tök tiszta. A fű gondosan nyirt, az ólak nem ragadnak a dzsuvától, az állatok ápoltak és jól néznek ki, szóval olyan klassz az egész, nem az az undi jézusisten-de-kosz-meg-büdös-van feeling. Fél 12 körül értünk oda, 3kor indultunk vissza és jól kifáradva 4re értünk haza, a nap letudva hehe.
Kedden nem volt semmi, ha minden igaz, készültünk ugyanis a szerdára, ami viszont elég sűrű volt... Először is, Palikának 3/4 2re kellett mennie a suliba ismerkedni az új tanáraival és osztálytársaival. Nagyon cuki volt amúgy, 20 percre ott kellett hagyni őket a teremben "játszani" és Paja teljesen jól elvolt, nem nyafogott, nem sipákolt, igazi iskolásként tűrte a megpróbáltatásokat. Mig ők ott maradtak "egyedül", a szülőknek át kellett menni egy másik terembe, ahol az SZMK kávét, teát és különböző kekszeket szolgált fel. (Petinél ilyen még nem volt, legalábbis abszolút nem rémlik...) Bár nyilván nem kekszezgethettem, kedves gesztus volt ez, szeretem ezt a sulit, nagyon-nagyon bizom benne, hogy Palika is szeretni fogja. (Már ha maradunk az országban ugye khm...) Mivel 2.50re volt időpontunk a gipszleszedésre, negyed 3kor elmentem a titkárságra, szóltam, hogy küldjék le Pipit, mert mennünk kell, majd szaladtunk vissza Palikáért, akit gyorsan elkértünk Ms Saunders-től és húztunk Dundrumba. Mivel 4től zongorájuk volt, eléggé izgultam, odaérünk-e, szóval amikor 3kor leültettek, hogy itt várjunk, kicsit berágtam (2.50re volt időpontunk, oké, 10 perc nyilván semmi, a GP-hez is sokszor fél órás késéssel jutunk be, de most siettünk), de hálistennek minket szólitottak elsőként és mehettünk be az orvoshoz. (Érdekes egy orvos volt a fickó, úgy nézett ki, mint a South Park-ból a nagypapa, mármint nem olyan vékony volt, hanem olyan öreg...) Nem csinált még egy röntgent, megtapogatta Palika kezét miután levágta a gipszet és megállapitotta, hogy jó lesz ez, csak egy sint kap még egy hétig és hello... Paja nagyon örült a szabadságnak, vidáman mondogatta, hogy de jó, hogy két keze van újra, azt hittem megzabálom. Negyed 4re végeztünk hát, visszapattantunk a kocsiba, 3/4 4re hazaértünk, gyorsan ettünk egy borsólevest és 4 előtt 2 perccel elindultunk zongorára... Mit ne mondjak roppant büszke voltam magamra, hogy ilyen szépen kipipáltunk mindent, a nap elején még elég lehetetlen küldetésnek tűnt a dolog.
Csütörtökön újra Dundrumba mentem, délben ugyanis CT vizsgálatom volt a folyamatos krákogás miatt. (€200 volt a vizsgálat, atyagatya, ugyanaz az Affidea, mint otthon...) Mivel 10 perc alatt végeztem, beugrottam vásárolni a Lidl-be meg a Dealz-be. Mire hazaértem, már elég rosszul éreztem magam, de még begyűjtöttem a fiúkat gond nélkül, majd délutánra - estére kidőltem, gondolom kijött rajtam a Peti-féle kórság, mert estére 38.6 lett a lázam és roppant szarul voltam. Szokásomtól eltérően már 9re ágyban voltam, de annyi erőm nem volt, hogy kikeljek egy lázcsillapitóért, úgyhogy álom és ébrenlét között lebegve vártam, mit hoz a reggel...
Péntek reggel még mindig 38 körül volt a lázam, úgyhogy eldobtam a fiúkat oviba - suliba, majd mivel egy szelet kenyér nem volt itthon, eltűztem Blackrock-ba vásárolni. Mire hazaértem, egész megfickósodtam, de azért még ledőltem egy fél órára összeszedni az erőmet, mielőtt negyed 1kor elindultam Palikához - akinek 3/4 1től koncertje volt... Roppant cuki napraforgót játszott és bár önálló szövege nem volt, végig énekelte a dalokat és láttam a szája mozgásából, hogy végig tudja, mikor ki jön és mit mond. Mire a koncert véget ért, mehettünk is Pipiért a suliba és véget is ért az iskolahét.
Szombaton Palika party-ba volt hivatalos, Jack lett 5 éves, úgyhogy mentünk köszönteni. Mivel Pipit nem tudtam hova tenni, nyilván jött velünk ő is, de érdekes módon roppantul élvezte a dolgot, egyrészt mert szeret kicsikkel játszani, másrészt meg mert ott volt Elijah, akivel anno együtt jártak a Gateway-be, szóval volt korabeli társasága is. (Mint kiderült Jack unokatesója Elijah, hihetetlen micsoda falu ez a város haha, mindenki ismer mindenkit, mindenki mindenkivel együtt jár oviba, suliba és mindenkinek van minimum három testvére és kilenc unokatestvére.) Mivel elég rövid volt a party, hazafelé megálltunk a Herbert Parkban focizni és csak 5 körül értünk haza, amikor már lassan T. is megjött. (Na jó, negyed 8kor jött meg, de elröpült az idő rendesen.)
Vasárnap, hogy nehogy pihenhessünk kicsit, szintén party volt: Sisi-jé. Délelőtt a fiúk elmentek a Herbert-be focizni, én rántott húst sütöttem, mert házassági évfordulónk is volt, majd 1re elmentünk a buliba, ahonnan negyed 4kor jöttünk el. Palika életében először kért arcfestést, kapott is egy szivárványt a homlokára haha, de roppant elégedett volt vele és ez a lényeg. Hazafelé beugrottunk a Boots-ba kinyomtatni pár képet az elmúlt 12 évünkből (12 éve házasodtunk ugyanis össze!), majd húztunk haza, hogy minél előbb kicserélhessem a régi fotókat a konyhában ezekre az újakra. Idén ennyire futotta tőlem az évfordulónkra, én egy cuki kis kézműves táskát kaptam Magyarországról, benne egy Nők Lapjával haha, sajnos a kettesben eltöltött vacsi babysitter hiányában ebben az évben kimaradt.
Ma, hétfőn, elhoztuk az új szemcsijeim a Specsavers-ből és eddig koppkopp úgy érzem jók, végrevégre remélem megszűnik a vakságom, kiderült, hol a bibi: prizmás szemcsik kellenek nekem, mert a szemeim nem tudnak együtt dolgozni és ezért lesz kettős látásom a sima szemüvegekkel. Közelre továbbra sem kell amúgy gemó, olvasni, laptopon dolgozni nincs rá szükségem, de ha tévét nézek vagy vezetek vagy kinn sétálok, sokkal jobb, ha felveszem, mert igy végre nem csak tippelek, mi micsoda, hanem élesen látok, hurrá!
Ennyit tehát június elejéről, kiváncsi vagyok, mit hoz a hónap második fele...

Az előzővel persze nem azt akartam mondani, hogy Peti tehetségesebb, Palika meg szeretetreméltóbb, csak hogy egyszerűen csodálom, milyen más a két gyerek, hogy kiharcolták maguknak a saját kis helyüket a családban azzal, hogy bár hasonlóak, mégis iszonyúan mások.

Peti (a tehetség és a szorgalom kombinációjával) tényleg hihetetlenül értelmes kis kölyök (én pl szerintem sosem tudnám kirakni a Rubik kockát másfél óra alatt sem, nemhogy másfél perc alatt, de tuti, hogy nem tudnék két kézzel zongorázni sem, sajnos nincs se ügyességem, se türelmem az ilyesmihez), Palika meg hát Palika, rengeteg dolgot eltanul Petitől, hihetetlenül motiválja, hogy van egy bátyja, úgyhogy igyekszik rettentőre, hogy a nyomdokaiba lépjen és ahogy nemrég T-vel megállapitottuk, két területen valószinűleg túl fogja szárnyalni Petit: zenében és matematikában. Pipi is tud zongorázni, gitározni is tanulgat és nem hülye matekból sem, de Palika valahogy természetesebben, ősibben nyúl a zenéhez* és a számokhoz** is...

* Mikor Mo-n voltunk, nem volt zongoránk ugye, úgyhogy mikor átmentünk T. tesójához, Palika egyből rohant a zongihoz és mint aki hazatalált, elkezdett játszani rajta egy dallamot, ami mint mondta: "Már megérkezésünk óta a fejemben van..." Fejben irt egy dalocskát basszus. Mikor kértük, hogy játssza el újra, újra le tudta játszani, épp úgy, mint először, szóval nem csak klimpirozott random.)

** Ez meg durva, kedvenc játéka a "Mondjál plusszokat!"

Fiú, valaki mondta, hogy az élet a tiéd lesz...

Peti kezében minden arannyá válik, Palika közelében pedig kinyilnak a virágok. Ha Petire gondolok, mérhetetlen büszkeséget érzek és nem értem, hogy lehet ennyire tehetséges és tökéletes, ha pedig Palikára gondolok, egyszerűen mosolyra húzódik a szám. 

Nem tudom, illik-e ilyet mondani, de azt hiszem Petit imádom, Palikába pedig folyamatosan szerelmes vagyok.

Haha

Palika esténként mindig mellém fekszik a földre pár percre és ilyenkor mindig mint egy kis Latinovics, halálos átéléssel elmondja a saját szerzeményét, hogyaszongya "Nem puha ágy, nem puha párna - Kemény ágy, kemény párna"  Nagy költő amúgy, múltkor a konyhából hallom, hogy a nappali ablakánál nézi a pókokat és énekel: "Kispókok, kispókok... Megnőnek... Megnőnek..."