Hétfőnk

Hűha, jó sűrű napunk volt... Délelőtt elvittem T-t gasztroenterológiára, ahol jól megijesztették, hogy lehet azért vannak most a hasi problémái, mert tüdőgyulladása van... Ráparancsoltak, hogy vegye komolyan a betegséget és próbáljon pihenni, hátha akkor javul az alfele is... Ha nem, jöhet a FODMAP diet, amiben az a vicc, hogy megjegyezhetetlen haha, totál random dolgokat lehet enni, lehetetlen kitalálni, mi mehet, mi nem. Ehhez képest a gm diéta tök jó, nem ehetsz árpát, búzát, rozst, zabot és ezeknek a különböző változatait és hello. Ha nem lenne ez a keresztszennyeződéses hülyeség, halál könnyű lenne az egész, már nem is nagyon kivánok meg búzás cuccokat, van elég gm kaja a piacon.

Na szóval a gasztron kivül jártam ma a fülésznőcinél is, aki ismét kitisztogatta a fülem és irt egy beutalót egy private ct-re, mert a dobhártyámon van egy duzzanat és nem tudja, hogy a gombától van-e vagy azért, mert belülről, a középfül irányából nyomja valami... Remek. Most egy hétig csepegtetnem kell és irt fel tablettákat is, pénteken még ellenőriz és ha nem csökken addigra a duzzanat, akkor mennem kell megint ct-re. (Azért irom, hogy megint, mert áprilisban is voltam ugye.) Hogy odaérjek a Medicusba fél 3ra, mindkét gyereket 1.30kor vettem ma fel és tűztünk is. Mig én benn voltam a doktornőnél, ők kinn olvasgattak, nagyon cukik voltak, komolyan.
A két orvos persze nem volt elég mára, este még Petivel elmentünk a St Conleth's Nyilt Napjára is, ami megdöbbentően izgalmas volt. A sulit úgy kell elképzelni, mintha a szülők és a gyerekek által elképzelt ideális iskolát összegyúrták volna. Amint bejutottunk az épületbe, a gyerekeket lekapcsolták rólunk és egy treasure hunt keretében körbevezették őket a suliban, benézhettek a különböző termekbe, kisérletezhettek a Science Lab-ban, kaptak édességet a büfében (!) és apró pizzafalatokat az ebédlőben (!), majd miután keresztül-kasul járták az épületet, bevezették őket a tesiterembe, ahol kosarazhattak, labdázhattak vagy csak beszélgethettek. (Mivel Peti osztályából 5-6 gyerek volt, jól eldumálgattak egymás között, annyira, hogy mikor 1.5 óra után megtaláltam Pipit, teljes extázisban ugrott a nyakamba, hogy please, please, please ez legyen az iskolám a mostani után, naaaa légyszi légyszi!) Amig a gyerekeket lefoglalták, mi egy nagy előadóban meghallgathattuk az igazgató köszöntő beszédét, egy jelenlegi és egy volt diák gondolatait a suliról és egy szülő véleményét a helyről. Az igazat megvallva, mikor végeztünk, kicsit úgy éreztem magam, mint aki előtt elhúzták a mézes madzagot, mert minden annyira tökéletes volt ezen az estén, minden klappolt, minden pozitiv volt, de és itt jön egy óriási DE nagyon kétlem, hogy bejutnánk, mert összesen 40-45 gyereket vesznek fel egy évfolyamba és most volt itt vagy 300 szülő... A 40-45 helyből eleve több, mint a fele betelik előre (tanárok gyerekei, volt diákok gyerekei, jelenlegi diákok testvérei elsőbbséget élveznek), a maradék 20 helyre meg van 300 jelentkező... Őőőő... Hát szép lenne, na. (Ja és persze az évi €5500 se semmi, amibe kerül, de ez még a kisebbik gond, ha bejutnánk, megoldanánk...) Mondjuk álmodozni lehet... Holnap beadom a jelentkezési lapot a kötelező €80-val... Hátha, hátha...