Vasárnap a reptérre mentünk, mert utánaolvastam, hogy otthon mindenkinek a Canesten cseppet ajánlják gombás fülgyulladásra, itt viszont semmiféle gombaölő nem kapható (!), csak a Canesten krém, amivel törölhetem a hátsóm, mert nyilván nem jut el a gombáig (már azon filóztam, mivel higitsam fel a krémet, hogy cseppenthetővé váljon - asszem anno jobban kellett volna figyelni kémia órán, mi mivel léphet kölcsönhatásba stb), na szóval pénteken pofátlanul feltettem egy kérést az irországi magyarok csoportba, hogy hozna-e nekem valaki Canesten cseppet Magyarországról... Hálistennek sokan jelentkeztek, leghamarabb vasárnap jött vissza valaki, aki vállalta, hogy hoz nekem cseppet, ha kimegyek érte a reptérre. (Mármint a cseppért, nem a nőért.) Igy is lett: 1re mentünk oda, 1.15kor nálam volt a szajré, hurrá. (Hogy miért nincs Irországban gombaölő oldat, ne kérdezze senki, ez olyan rejtély, mint hogy miért nincs csak homeopátiás (haha) köhögéscsillapitó gyerekeknek és tengervizes orrspray ahelyett, hogy mondjuk Nasivin vagy ilyesmi lenne... Elvileg még Petinek is 3 évet kéne várnia az orrcseppel, 12 év alattiaknak ugyanis nem kapható orrcsepp... Hát ezért jövök én mindig vissza 2 kilónyi gyógyszerrel...) A sikeres akció után a reptérről egyenesen a Beshoff Brothers-hez mentünk, ahol a fiúk és én kaptunk fish & chipset, T. meg beszaladt a Burger-be magának valamiért. A könnyű ebéd után az egész délutánt pakolással töltöttük, T. ugyanis rájött, hogy rohadt sok cuccunk van és mániákusan elkezdte kipakolni a szekrényeket, hogy az évek alatt felhalmozott javaink felétől megszabaduljunk. (Mondjuk király, csak épp megmoccanni sem lehet most a nappaliban...)
Szombaton Herbert után Oscar party-jába volt Peti hivatalos. Fél 1re mentünk a St Andrews Community Hall-hoz és bár láttunk egy asztalt, hogy reserved for party, látni nem láttunk senki ismerőst... Hálistennek pár perc múlva befutott Oscar anyukája és nagynénje, de kicsit weird volt az egész, hogy a fél 1kor kezdődő party-n 12.40kor még az ünnepelt sincs ott. Na sebaj, 5 perc múlva befutott Oscar és a kisöccse, úgyhogy hárman kimentek focizni az udvarra, én meg nem igazán tudtam, mit csináljak, menjek-maradjak, mert ez itt úgy tűnt, mint egy playdate, nem mint egy party és kicsit kinosan éreztem magam emiatt. 1 előtt pár perccel befutott Lorcan, úgyhogy innentől négyen fociztak, én pedig mivel lejárt a parkolásom, visszasiettem a kocsihoz és hazaszaladtam. Egy óra múlva, Palikával felfegyverkezve visszamentünk, ekkor már Rory is ott volt - Oscar viszont nem... Mint kiderült, a foci után bejöttek enni és pár perc múlva rosszul érezte magát, úgyhogy az apukája bevitte a kórházba, hogy megnézzék, minden oké-e. Hát a szivem megszakadt, komolyan. Egyrészt Oscar miatt, mert nem szabadna olyannak megtörténnie a világon, hogy egy 9 éves gyereknek a születésnapján be kell mennie a kórházba a party-járól, másrészt meg az anyukája miatt, akinek ott kellett maradni a party-n, hogy a többi gyerek ne érezze még ennél is furcsábban magát... Oké, csak Peti, Rory és Lorcan volt ott (ezt sem értem amúgy, miért csak ennyien jöttek el? nem akarok vészjósló lenni és könyörgöm ne legyen igazam, de bakker, lehet, hogy ennek a kisfiúnak ez az utolsó szülinapi party-ja...), de gondolom nem akarta még jobban megbolygatni a kedélyeket. Látni, hogy a party asztalon ott van a fel nem vágott torta a meg nem gyújtott gyertyákkal, hát atyaég, asszem kevés szomorúbb dolgot láttam ennél életemben. És a durva, ha engem igy megvisel a dolog, mit érezhetnek a szülők, a rokonok, a kistesó...? Délután aztán Oscar anyukája küldött egy képet, hogy már otthon van, de akkor is. Ilyennek nem szabadna történnie soha, senkivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése