Hát bevallom, idén a repülő felszállásáig nem voltam biztos benne, hogy hazajutunk. A részleteket majd másik posztban irom le, ide csak a fun part jön, úgy döntöttem.
Szóval július 13-án 19.55-kor hosszas-hosszas küzdelem után elhagytuk Irországot. A reptér riasztóan csendes volt, mindenki maszkot viselt és két méterenként figyelt egy-egy kézfertőtlenitő. A gép természetesen fullon volt (hálistennek főleg magyarokkal, másoktól hallottam rémsztorikat a 90%-ban román utasokkal teli járatokról, akik direkt nem vettek fel maszkot vagy ha igen, hát rendeltek egy dobozos kólát az út elején és azt iszogatták végig, nehogy használni is kelljen azt a k* maszkot), egy tűt nem lehetett leejteni, de mivel a legutolsó sorban ültünk, nem zavart a tömegnyomor, elsőként szálltunk le és mögöttünk nem lihegett senki, hurrá. |
Budapesten pár perccel éjfél után szálltunk le és először a maszk miatt sajnos nem éreztem azt a tipikus Magyarország illatot, de amint ez eszembe jutott, letéptem a fejemről a cuccot és könnyes szemmel szivtam be azt a drága illatot, amit szerintem az, aki otthon él, észre sem vesz már, annyira természetes a megléte, pedig jézusom, dehogy természetes az, Irországnak például abszolút más: Magyarország szaga édeskés, meleg és száraz (utólag döbbentem rá, hogy talán akácszag ez?), Irország illata pedig sós, nedves, eső- és tengerszag. (Hasonlóképp egy magyar bolt szaga is teljesen más, mint egy iré (meg gondolom bármilyen más országé).)
Na szóval leszállás után félénken üdvözöltük egymást Anyuékkal - nem tudtam, mit gondolnak arról, hogy hazajövünk, de igazság szerint ha azt mondják, hogy ne jöjjünk, akkor is hazajöttünk volna, mert esküszöm, ha nem jutottunk volna haza, én rövid időn belül elmeosztályon végeztem volna. (Hetente többször sirtam, semmi, de semmi értelmét nem láttam semminek, reggelente alig tudtam kikászálódni az ágyból és rendszeresen csak úgy, a semmiből elkezdtem könnyezni, nagyon gáz volt.) Hazaérve azonnal bevetettük magunkat a fürdőszobába, mindenki alaposan megfürdött, hajat is mostunk, a ruháinkat azonnal bedobtuk a mosógépbe, majd egy gyors vacsora után lefeküdtünk - úgy fél 2-kor...
Az otthonlétünk első etapja hétfő éjjeltől péntekig tartott: ekkor én a gyerekekkel Anyuéknál voltam, T. pedig Nagyinál. Bevallom, nem sok mindent csináltunk ezalatt a pár nap alatt, élveztük, hogy végre otthon vagyunk, melegben, Anyuék mellett és óriási szabadságban. Irországból úgy jöttünk el, hogy nem volt olyan alkalom, hogy ne kelljen sorban állni a boltok előtt, hogy az emberek közel jöttek volna hozzánk, hogy be tudtunk volna ülni sütizni vagy kávézni valahova, hogy bármit tudtunk volna csinálni beltéren, egyszóval, hogy bármilyen normalitás lett volna az életünkben. Magyarországra érve, mintha mindez eltűnt volna, azon kivül, hogy névleg, poénból fel kellett venni a maszkot a boltokban (azt is hülyén, orr kilóg, nyilván), nulla jelét éreztük annak, hogy itt valamiféle világjárvány ólálkodik körülöttünk.
Szóval kedd délelőtt úgy - ahogy kipakoltam, majd elugrottunk a Forgách utcába locsolni meg macskát nézni. (Apu odaédesgetett valami kóbor macsekot - az egyik hátsó lábának a vége hiányzik...) Délután bementünk fagyizni a központba és ha már ott jártunk, hipphopp levágattuk a fiúk haját, hálistennek 30 percet kellett csak várnunk. (A fodrásznő elég unott és kedvetlen volt, forgatta a szemét, hogy lehet ekkora hajuk a fiúknak, bele sem kezdtem neki magyarázni, hogy képzelje, van ország, ahol március óta nem nyithattak ki a fodrászok, de mivel 3600 Ft-ért egy gyerek haját nem nyirták volna le Dublinban, itt meg ennyi volt a kettő haha, elviseltem a bunkóságát, hát istenem, Magyarországon vagyunk, tudom, hogy ez itt belefér. (Nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá, mekkora a gyerekeim haja.))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése