Az utolsó hét tehát, eszméletlen hogy eltelt 6 hét mióta megérkeztünk.
Hétfőn pakolásztam, délután meg elmentünk a gyerekekkel fodrászhoz. Mivel ez ilyen nem bejelentkezéses fodrászat, szóltak, hogy olyan 1.5 óra múlva menjünk vissza, mert most fullon vannak. Hát jó. Hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk tehát Csévharasztra a Pótharaszti sétaerdőbe. Nagyon szépen megcsinálták ezt a helyet, egész európai külsejű volt: nagy fából faragott szobor, sütőgetős helyek, kis játszótér, minike kilátó (ez mondjuk vicces volt, Palika el sem akarta hinni, hogy nem lehet magasabbra menni) és hát egy cuki kis erdő. Mikor meguntuk a dolgot, elindultunk a Nádas phienőhely felé, de a fiúknak beugrott, hogy szomjasak, úgyhogy megálltunk egy kisboltnál, ami mellett egy szuper kis játszó volt, ahol ugyan sok minden nem volt, sőt, de vadiúj volt az egész és kezet is tudtunk mosni. Jó fél óra játszózás után rájöttünk, hogy indulnunk kell vissza a fodrászhoz, a Nádast tehát kihagytuk ezúttal, húztunk levágatni a gyerekek haját. A fodrászatban most egy meglehetősen undok nőcit fogtunk ki, egyszerűen nem akarta érteni, mit jelent a "hagyjuk meg ezt a fazont, de legyen rövidebb" kérés (bahhhh, rettentőre utálom a fodrászokat). Végül fél óra alatt levágta mindkettő gyerek haját, úgy-ahogy, de mindegy, legalább pár hetet nyertünk ezzel is. (Palika haja még oké lett, de Petinek pl tök lépcsősre vágta, úgy, mintha kb én csináltam volna...) A fodrászat után hazamentünk, fagyiztunk és véget is ért a nap.
Keddre izgi programot választottunk: elmentünk a veresegyházi medveotthonba. Jó régen, talán 2013-ban jártunk itt utoljára, azóta nagyon felfuttaták a helyet, épitettek egy nagy játszót az erdőbe, áttették a parkolót máshova és jóval több állat volt, mint annak idején. Meglepő módon itt is rengetegen voltak igy a hét közepén, úgy tűnik, a magyarok többsége tényleg nem ment külföldre idén. A parkban jót sétáltunk, megnéztünk mindent és azt is mondhatnám, hogy klassz kis kirándulásunk volt - ha nem lett volna milliónyi méhecske vagy darázs az állatok körül... Engem mondjuk nem zavartak nagyon, de a fiúk ide-oda ugráltak, nagyon féltek, nehogy megcsipje őket egy, igy nem maradtunk annyi ideig, mig maradhattunk volna. Ennek ellenére azért jó volt persze, hogy kimozdultunk, a mostani nyáron azért nem nagyon programoztunk Anyuékkal sajnos. A medveotthon után beugrottunk a veresegyházi gm pékségbe, ahol isteni diós kosárkákat és meggyes pitét vettem, nyamm. Miután hazaértünk, pihentem kicsit, majd elszaladtam találkozni Zsuzsával, aki épp otthon volt Németországból. 9-ig maradtunk ki, jó volt dumálni kicsit, legközelebb jó lenne a gyerekeket is összeereszteni, de most erre nem volt mód, mert igy is alig futottunk össze.
Szerdán én pakoltam, a fiúk elbúcsúztak a Forgách utcától, délután meg elmentünk fagyizni, elbúcsúzni a várostól is. Nagyon szomorú voltam, hogy elrepült ez a pár hét, szivesen maradtam volna még sokáig, bevallom. Talán emiatt, talán mert ettem valamit, éjjel egyébként nagyon rosszul voltam: fáztam, 38.5 volt a lázam, borzalmasan fájt a fejem és hányingerem volt...
Csütörtökön fél 12ig aludtam, T. már többször keresett, mi van már, én meg alig tudtam kikecmeregni az ágyból. Ebédelni nem ebédeltem, próbáltam még összekapni a cuccainkat, de nullára tudtam koncentrálni, nehogy kimaradjon valami. Mire a reptérre kellett menni, kicsit jobban lettem, bár tartottam tőle, mi lesz, ha sokat kell ácsorognunk a melegben... Szerencsére csak a csomagleadás ment csigatempóban, miután ott végeztünk, egész jól kibirtam a további megpróbáltatásokat. A hazautat kb végigaludtam, T. ült a gyerekek mellett ezúttal, amiért roppant hálás voltam, mert eléggé kivoltam. Lázam már nem volt, csak hőemelkedésem max, de a fejem szét akart hasadni és a gyomrom is forgott. Hazaérve természetesen esett az eső, 14 fok volt, azt hittem megfagyok, amikor kiszálltunk a gépből.
Véget ért a nyár. Bye-bye Magyarország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése