Hétfőn tehát felkeltünk, pakolásztunk, majd elmentünk ebédelni a Szederindába. Én rántott sajtot ettem sült krumplival, T. rántott bordát, de az ő kajája persze nem volt jó, igy visszavitte és kapott helyette egy fasirtot a sült krumpli mellé. (Kezdem feladni, hogy mi még egyszer az életben el tudunk menni normálisan, panaszkodás nélkül enni valahova, mert ahol ő ehet, ott én nem, ahol meg én, ott neki nem tetszik semmi és hát baromi jó étvágya van úgy az embernek, ha a másik végig húzza a száját vagy ott hagyja a 3/4 kajáját, mert nem izlik.) Na mindegy, remek hangulatban mentünk a gyerekekért, ahol Nagyi is felhúzott, mert mikor 3kor mondtam, hogy na menjünk, mert vár a Városligeti nagyjátszó, elkezdte nyomni, hogy hát ő bizony nem vinné játszózni ilyen melegben a gyerekeket, én meg mondam, hogy hát én meg igen, ami nyilván nem tetszett neki. (Nekem meg mondjuk az nem tetszik, hogy mi vagyunk ezeknek a gyerekeknek a szülei és én speciel sosem kérek tanácsot, mégis folyamatosan kapok, mit hogy kéne csinálni vagy hogy nem.) Fél 4re tehát odamentünk a Városligethez, besétáltunk a játszóhoz, nagyjából 5 percet benn is voltunk (nem volt nap amúgy, mert a nagyok játszó része délután van árnyékban), amikoris jöttek az őrök, hogy a belső rendszerük azt jelzi, hogy vihar lesz, úgyhogy mindenki kifelé... Kicsit pislogtunk, mi az isten van, kiderült, hogy a játszónak saját meteorológiai állomása van és ha az pirosat jelez, mindenkit ki kell küldeni a játszótérről és be kell zárni a kapukat
Kedden szomorú hirre ébredtünk: Palika belázasodott. 38 körül volt a láza, semmi más baja nem volt, nem folyt az orra, nem köhögött, csak a feje fájt és bágyadt volt, ennyi. Hogy ne menjen veszendőbe a nap, T. otthon maradt Palikával, mi meg Petivel nyakunkba vettük a várost. Először a Bikás parkba mentünk a négyes metróval (Rákóczi téren szálltunk át), de sajnos mivel totál napon volt a nagyobbaknak való rész, kb 10 percig maradtunk, mert nem volt mit csinálni. Vettünk a közeli Sparban inni, majd átmentünk a Múzeum kerti játszóra, ami meglehetősen kicsi, de cuki. Petit ki sem lehetett vakarni a mókuskerékből (én meg idegbajt kaptam, hogy elesik), de végül kicsit golyózott is azért. (A kis golyókat abszolút nem adta ki a gép amúgy, a nagyobb is elnyelte a pénzünket, de végül Peti benyúlt valahogy a szerkezetbe és kikapart egy üveggolyót valahogy.) Mivel kicsit aggódtunk, mi van Pállal, 1 körül hazaindultunk. Miután hosszabb lett volna villamosra szállni, hazasétáltunk végül, de ehhez az is kellett, hogy beugorjunk az Aldiba egy jégkrémért Petinek haha. Otthon Palika jól volt, 37.6 körül volt a hője, dőlt-borult, de semmije nem fájt. Leszaladtam ebédért a bevált kis helyünkre (Két kanál faloda - volt gm opció is), megebédeltünk, majd 5 körül nekivágtunk Petivel a Corvin Plázának, mert szerettem volna venni neki egy sportcipőt és neki látatlanban nem szeretek cipőt venni, mert itt nyomja-ott nyomja stb. Cipőt természetesen végül nem kaptunk neki, vettünk viszont két pólót, váltottunk pénzt, feladtunk egy könyvet a Foxpost-tal, ilyesmik. Mire hazaindultunk volna, elkezdett esni az eső, igy kicsit tovább maradtunk, mint szerettünk volna, de 7 körül igy is hazaértünk.
Szerdán Palika állapota nem változott, továbbra is 38 körül volt a láza és fáradt volt. Petivel mi a Városligetbe mentünk délelőtt, ahol baromi jól éreztük magunkat, mert óriási az a játszó, változatos és izgalmas. 2ig maradtunk, addigra Pipi meglehetősen elfáradt és hát éhesek is lettünk. Ebédre nem tudom, mit ettünk, vacsorára leugrottam a fiúknak gyros-ért*,
Csütörtökön T. átvitte Palikát Nagyihoz, minket meg elvitt a Pálvölgyi cseppkőbarlangba. Ő végül nem jött be, sietett haza, mi viszont igen. Jó hűvös volt benn, azért megérte a dolog, de amúgy Pipi nem volt 100% elégedett a túrával, mert valljuk be, kicsit azért unalmas volt. Másfél órát voltunk benn, mivel volt 3 indiai látogató (rengeteg voltunk amúgy, úgy 25en), a bácsi magyarul és angolul is elmondta ugyanazt (Peti cuki volt, a végén mondta a bácsinak, hogy nagyon jól tud angolul - azt már csak nekem súgta meg, hogy a kiejtése az valami borzalom volt). A barlang után visszacsorogtunk a városba, beültünk enni a Mekibe a Nyugatinál, majd mentünk is haza a kis beteghez. T. este elment találkozni egy régi kollégájával, ezen a napon neki ennyi volt a szociális élet.
Pénteken - mivel Palika láza már csütörtökön sem ment 37.5 fölé - elmentünk a közeli Robotos kávézóba. Gyalog mentünk, a Corvin pláza mögé kellett csak elsétálnunk, nem volt sok. A kávézó maga irtó drága volt - 990 Ft-ért vettünk egy-egy jeges teát magunknak, a fiúk meg 1600 Ft-ért kaptak egy-egy fagyikelyhet, amiben úgy két gombóc fagyi volt - de a kiszolgálás nagyon kedves volt és a lányok mindent türelmesen végigmutogattak a gyerekeknek. Nekik nagyon bejött a hely, nekünk kevésbé, na de egyszer élünk. A kávézó után én hazamentem a fiúkkal ebédelni, T. meg összefutott egy régi barátjával. Mivel megigértük a gyerekeknek, hogy egyik este felmegyünk a Citadellához és megnézzük a várost felülről (a Szabadság szobrot amúgy láttuk az ablakból nagyon vicces volt), úgy döntöttünk, itt az idő erre a programra, úgyhogy este 7 körül nekivágtunk az útnak. A telefonomat sajnos otthon hagytam, fotókat igy nem tudtam csinálni, de nagy élmény volt igy is ez a kis túra és nem csak nekem, a gyerekeknek is. 9 körül értünk haza, jó fáradtan, de legalább ezt a programot is kipipálhattuk a listánkon.
Szombaton korai indulással a Városligetbe mentünk, hogy végre Palika is megnézhesse, milyen az új játszó. Természetesen neki is nagyon bejött a hely, az időmérős csúzdán legalább húszszor lecsúszott, neki az lett a kedvence. (Érdekes módon bár meleg volt, egyik gyerek se esett hasra a vizes résztől, konkrétan le se tojták.) Miután kijátszózták magukat a gyerekek, hazamentünk, ebédeltünk, majd átvittük őket Nagyihoz, hogy még egyszer utoljára ott aludhassanak nála. Mi T.-vel hazafelé bementünk a Corvin plázába venni még ezt-azt, de ez már a búcsú esténk volt, másnap ugyanis már költöztünk is ki a kis szállásunkról.
Vasárnap délelőtt tehát összepakoltunk, sápitoztunk kicsit, mennyire rohadt sok cuccunk van már megint, majd felkaptuk a fiúkat Nagyinál, hogy minél előbb mehessünk Anyuékhoz ebédeni. Ott ettünk, majd T. elsietett, mert 3ig le kellett adnia a kocsit a kölcsönzőnél. Anyu este még elvitte a fiúkat egy kicsit bicajozni és másnap megkezdődött az utolsó - csonka - hetünk otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése