Hétfőn Nagyit és a fiúkat elvittük a Koós Károly téri játszóra, Wekerlére, majd T. kitett engem a Corvin Plázánál, ő meg ment Levivel és a régi barátaival találkozni. Én vettem magamnak egy napszemcsit, egy piros szandit, Palikának meg egy szuper csinos Adidas cipőt, illetve ittam egy kávét Áronnal is, aki a volt gimis osztálytársam volt. A Corvin Plázából 2 körül átmentem a Westendbe, ahol vettem egy méregdrága szemkrémet, utána meg vertem a fejem a falba, hogy lehetek ekkora lúzer haha (Seacret, sose kerüljön senki a markukba). Mivel nem akartam sokáig kimaradni, fél 4re hazaértem a gyerekekhez, gondolván, hogy T. is befut 4 körül (mert mégis, mi az istent lehet csinálni reggel 10től 4ig). T. természetesen nem jött haza 4re, de még 5re sem, sőt, 6ra sem, 7kor, a gyerekek fürdésekor esett be... Oké, nem mondta, mikor jön, de azért 10től 7ig kimaradni úgy, hogy négyesben találkozik két fiú és két lány, nekem kicsit olyan rosszul esett, mert ha ezt én csináltam volna, neveztesen, hogy egy barátnőmmel találkozom két fiú gimis osztálytársammal, tuti húzta volna a száját, hogy mit akarunk egymástól... (Arról nem beszélve, hogy nagyon jól éreztem magam fél 4től 7ig Nagyival négyesben... Na mindegy.)
Kedden végre jött a Beköltözés Napja. Mivel csak 3tól lehetett elfoglalni a szállást, előtte elugrottunk a kispesti vizes játszóra, ami úgy 8 percre volt kocsival, yaay. Korán mentünk, ne legyen baromi hőség és igy a tömeget is elkerültük, 10-fél 12ig jót vizeztünk, jobb volt azért ez igy, mint 2 éve, mikor azon aggódtunk, hogy megfáznak a fiúk a júliusi "hőségben". (Akkor volt vagy 20 fok.) Itt amúgy volt egy vicces dolog, bunkó tekintetű apuka állt a keritésen kivül és onnan instruálta a kislányát, hogy "Vegyél már fel papucsot, Te!", de amikor elrikkantotta magát, Peti épp lépett ki a kapun cipő nélkül és azt hitte, hozzá beszél a fickó és teljes természetességgel megkérdezte, hogy "De miért?!" Én alig birtam elhagyni a helyszint, úgy röhögtem, apuka persze fapofával, értetlenül nézett - na az ilyen mosolytalan szerencsétlenektől mentsen meg az ég haha... Hazafelé beugrottunk a Diet ABC-be nekem sütiért, majd mentünk ebédelni Nagyihoz. Ebéd után kb azonnal indultunk, mivel postaládában volt a kulcs, tök mindegy volt, mikor érünk oda nagyjából, nem vártuk ki a 3 órát. A lakás a Viola utca - Mester utca sarkon volt, kicsit tartottunk tőle, milyen lesz, de kellemesen csalódtunk. Maga a lakás kifejezetten klassz volt, új bútorokkal, légkondival, de a környék sem volt nagyon vészes - igaz, éjszakánként elég sok borittas üvöltést lehetett hallani és hát valljuk be, gyalog nem igazán járkáltunk a szűkebb utcácskákban, csak a Mester utcán sétáltunk végig a villamosig, amúgy végig autóval közlekedtünk. (Én amúgy kibirtam volna kocsi nélkül is, de T. azt mondta, mivel úgyis olcsó a bérlés és megyünk Pest környékére is, nem érdemes bérelni - visszavinni, bérelni - visszavinni a kocsikat, úgyhogy kölcsönöztünk egyet az egész ottlétünkre.) Mivel innentől magunknak kellett gondoskodnunk magunkról, estefelé elugrottunk a gyerekekkel a Tescoba és feltankoltunk alapvető cuccokból, vettünk egy csomó tisztitószert, kaját, miegymást, ami szembe jött.
Szerdán belecsaptunk a lecsóba: mivel erre a napra igértek összesen hűvösebbet a héten, elmentünk Visegrádra. Én nagyon szerettem volna bemenni a Fellegvárba, de amint az sejthető, az megint kimaradt, mert a fiúk arra szavaztak, hogy a bobnál kezdjünk és igy természetesen hazafelé már senki nem akart várazni... Pfff.... Ahogy irtam tehát, a bobnál kezdtünk, ahol óriási tömeg volt. Ahhoz képest, hogy szerda délelőtt volt, tömött sorok álltak a pénztáraknál és tényleg rengetegen voltak. Később rájöttünk, hogy az alpesi bob kelendőbb, mint a sima, igy egy kört végigvártunk az alpesinél, de utána átálltunk a másikra, az amúgy is vagányabb. Itt jegyezném meg, hogy koronavirus ide, koronavirus oda, nemhogy kézfertőtlenitő nem volt elérhető a helyszinen (minek is), de a mosdókban nem volt szappan sem - azért ez kemény, nem? Na mindegy, jót boboztunk azért, először 3-at 3-at csúszott mindenki és aztán még mentünk egy utolsót, amikor is T.-t megcsipte egy darázs... Szegénynek nagyon csipett a karja, úgyhogy bob után patika keresés jött, hogy szerezzünk neki rá valamit. Miután nagy nehezen szerváltunk egy krémet, beugrottunk a kisboltba és vettünk egy kis ellátmányt. (Ők pogiztak, én meg kaptam egy Túró Rudit egy ivójoghurttal, nem tudom, mondtam-e már hogy utálom a spontaneitás hiányát emiatt a szar betegség miatt.) A Dunaparton kajáltunk tehát, majd mivel a komp nagyon későn jött volna, igy nem mentünk át Nagymarosra, hanem helyette bementünk a fizetős Mátyás király játszótérre. Rajtunk kivül még egy kisfiú ólálkodott ott, szegény nagyon próbált barátkozni, főleg velem, rettentő magányos lehetett csórikám, eléggé sajnáltam. A játszó amúgy klassz volt, nagyon design-os, de talán a fiúk kicsit már túlnőttek a célközönségen, igy max egy órát maradtunk nagy nehezen. Mivel elkezdett csöpögni az eső, hazafelé már nem álltunk meg sehol, húztunk, mint a vadlibák.
Csütörtökön Apunak 12re kellett vizsgálatra mennie a Haller utcába, igy mondtuk nekik, hogy ha végeztek, ugorjanak be, ha már egyszer 5 percre lesznek tőlünk. Délelőttre igy nem terveztünk semmi nagy programot - annál is inkább, mert T. kezdett hisztissé válni a meleg miatt - összesen én vittem el a fiúkat a Várba játszózni és fagyizni egyet. (A 2es villamos kb 8 percre volt tőlünk, óriási mázlival a mi megállónk volt az utolsó a vonal felújitása miatt, szóval a Nemzeti felé nem tudtunk volna menni, de a belvárosba a Dunaparton gyönyörűen be tudtunk csorogni. Ezen a napon amúgy kellemes meglepetés ért: Mivel nem volt csak egy jegyem és automata meg nem volt a megállónál (nem tudom amúgy ilyenkor mit gondolnak, hol vesz az ember jegyet), egy kedves nő, akitől megkérdeztem, jó irányba állunk-e (egy sin volt, először igy nem értettem, most akkor mi van ezzel a felújitással) adott nekünk egy jegyet és ki sem engedte fizetni... Cuki, teljesen ledöbbentem, hogy ilyen van.) Kb fél 1re értünk haza a Várból, T. eddigre félig megfőzte az ebédet (csirkemellet piritott és tésztával tervezte tálalni) és mivel Apuék is befutottak nem sokkal utánunk, 1 körül mindnyájan szépen megebédeltünk. Úgy egy órát maradtak, megmutogattuk nekik a lakást és dumáltunk kicsit. Miután 4re mennem kellett mell uh-ra, 3 körül elindultam otthonról és hasonló útvonalon elindulva, mint reggel, 4 előtt pár perccel befutottam egy Ipoly utcai kis rendelőbe, majd negyed 5kor már kinn is voltam, 18 ezer lesz, köszönjük. (Na ide se megyek amúgy többet, drága volt és nem is tűnt profinak a nő, kézzel nem is tapogatta végig a melleimet, pedig eddig mindenki azzal kezdte...) Hazafelé beugrottam a Cöli bisztróba melegszendvicsért, de igy is hazaértem 5 re, majd leszaladtam valami vacsiért (alattunk volt a Spar, de a Mester utca végéig volt még két nagyobb Spar haha meg a Diétázók Boltja ugye) és ennyi volt a nap, jót vacsoráztam.
Pénteken a Libegőt vettük célba. Bár a fiúk kissé tiltakoztak, de miután felmentünk a hegyre, kinéztünk a kis kinéző teraszon és ettek egy fagyit, Anna és Peti nyomdokában járva felmentünk az Erzsébet kilátóba. Jó meleg volt, meg kell hagyni, de kibirtuk, maga a kilátó amúgy jó hűvös, de a felfelé vezető út elég fárasztó azért 30 fokban. A kilátó után játszóztunk kicsit, majd hazalibegtünk. Ebédre a szomszédos kis kifőzdéből hoztam fel rántott húst (magamnak valami rizses hús szerűséget), majd úgy 4 óra magasságában Palikát rábeszéltem, hogy menjünk már el az Olimpia parkba játszózni még egyet, mert gyermek az idő és mit poshadjunk a lakásban. (T. és Peti otthon maradtak, bahh.) Jó kis délutánunk volt Pállal: a 2es villamossal elmentünk a Jászaiig és bevetettük magunkat az Olimpia parkba. Elég sokan voltak (jéééé, vannak még, akiket nem zavar a hőség), Palika vidáman pattogott játékról játékra, majd mikor hazaindultunk, kicsit még a szökőkutaknál is pancsikolt. (Mondjuk úgy 5 percet is.) Mivel baromi magasan volt a Duna, lesétáltunk a rakpartra és megcsodáltuk, bár egyszer úgy elkezdett hullámozni, hogy jobbnak láttuk elhordani az irhánkat haza. Két óra alatt letudtuk ezt a kis programot, otthon még kaptak a fiúk egy fagyit az alattunk lévő fagyizóból, hogy szépen zárjuk a napot.
Szombaton ismét messzire mentünk: Nagymarosra. Mivel ekkor már nagyon meleg volt, szerettem volna viz közelébe menni, ha már strandra nem mertünk, de mivel a Velencei tavat nem akartuk bevállalni a forgalom miatt, maradt nekünk a Duna,
Vasárnap kettesben elmentünk kirándulni. Ezúttal a péceli Ráday kastélyba mentünk, ahol szegény nagyapa meghalt. (Mármint akkor még a MÁV kórház része volt a kastély.) A kertet még nem újitották fel, az kb úgy nézett ki, mint 30 éve, mikor utoljára láttam, a kastélyt viszont próbálják restaurálni és visszaállitani az eredeti állapotát. A túrán rajtunk kivül még egy pár vett részt, végigjártuk a kastélyt a pincétől a padlásig. Mikor végeztünk, beugrottunk a Penny Market-ba fagyiért (én megint túró rudit kaptam nyilván, mert nem volt gm jégkrém), ahol szintén szemtanúi lehettünk a hires magyar jóindulatnak és kedvességnek. Miközben fizettünk, a mellettünk lévő pénztárnál volt egy bácsi, aki 10 sört vett, mert nem látta, hogy az olcsóbb ár csak 12 sörtől érvényes. A pénztárnál szólt, hogy ó-ó, azt hitte ez kevesebb lesz, mi legyen. A pénztáros megvetően közölte, hogy tetszett volna 12-t venni, ez van, igy járt. A bácsi próbálkozott, hogy hozna még 2 sört és akkor meglesz a 12, de a pénztáros erre csak annyit reagált, hogy igen, de az akkor 2 sör lesz, nem 12, mert hogy ő külön számolja, különben vissza kéne venni a 10 dobozt először és újra eladni a 12-t. Pont. Itt akartam szólni, hogy nosza, akkor tegye ezt, de ekkor meghallottam, hogy a mögöttem álló (!) nő elkezdi ekézni a bácsit a mi pénztárosunknak, hogy micsoda smucig emberek vannak, nézte volna meg jól, mit vesz stb stb stb és hogy hogy sajnálja szegény pénztárosokat, akiknek ilyen bunkó emberekkel kell küzdeniük nap mint nap... (Szegény bácsi halál jámbor volt, abszolút nem volt agressziv ám.) El sem hittem, amit hallok, ráadásul közben a bácsi felesége is elkezdte szidni a bácsit, hogy mit pattog, menjenek inkább, hagyják az egészet a fenébe... Olyan rossz érzés volt az egész, meg is fogadtam, hogy többet nem megyek Penny-be (amúgy sem szoktam), mert itt verik a vevőt. Na szóval a bolt után hazafelé vettük az irányt, megebédeltünk, majd mivel gyerek volt az idő, rávettem T.-t, hogy menjünk el még valahova, mondjuk a Guckler Károly kilátóba megnézni az esti várost. Igy is lett, felmentünk, megcsodáltuk a tájat (és a tömeget haha), majd sötétedés után hazaautóztunk. A fiúkat csak másnap vettük fel Nagyitól, na de ez már a következő hét krónikája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése