A következő hét tehát Anyuéké volt. Mivel Apu nem volt a topon egyáltalán (long story, folyton marták egymást, bunkón beszólogattak egymásnak és nekem panaszkodtak a másikra), nem igazán mászkáltunk semerre.
Hétfőn napközben elvoltunk otthon, majd délután 5kor találkoztunk páran egy kis gyömrői étteremben. Apuék elhoztak, a fiúkat elvitték fagyizni, én meg "bulizhattam" egyedül. Jó volt végre beszélgetni a régiekkel, nagyon jól éreztük magunkat, úgyhogy meg is beszéltük, hogy másnap a gyerekekkel együtt is találkozunk Ágiéknál.
Kedden délelőtt tehát megint elvoltunk otthon, nagy nehézségek árán felfújtuk a kis medencénket, amiben a fiúk kb 15 percet töltöttek, 4-re pedig mentünk Ágiékhoz. Összesen hét gyerek és öt felnőtt volt, a gyerekek medencéztek, trambulinoztak, ettek, mi meg dumáltunk. Nyilván ez nem volt annyira szabad beszélgetés, mint előző este, de azért király volt a program, Palika konkrétan úgy jött haza, hogy eddig ez volt a legjobb nap Magyarországon...
Szerdán reggel 6.45re mentünk vérvételre a gyerekekkel... Azért ekkor, mert ekkor volt időpont legnagyobb fájdalmamra haha. A vérvétel után összeszedtük magunkat és Anyuékkal elmentünk a jászberényi állatkertbe. Bár ez a kép nem ezt tükrözi, de a hangulat nem volt csúcs, köszönhetően Apu és Anyu nonstop konfliktusának. Az állatkertben meglepően sokan voltak amúgy (még ekkor is meg-megdöbbentem, mennyire leszarják otthon, hogy világjárvány van), de ami a legdurvább volt: rengeteg volt a darázs és légy is. Oké, állatkert, oké, szabadlevegő, de voltunk már párszor itt és máskor azért nem volt gond, ha vettünk ey üditőt, nem kellett attól tartanunk, hogy beleszáll valami szutyok. Na mindegy, azért túléltük a dolgot, megnéztünk minden állatot, amit tudtunk (az éjszakai ház zárva volt) és kb 3 körül indultunk haza ebédelni. Este Palika még medencézett pár percet és ennyi volt a nap.
Csütörtökön nem tudom, mit csináltunk, mivel töltöttük a napot, valószinűleg én vásároltam, tettem-vettem, a fiúk meg Forgách utcáztak és a Kresz pályás játszón bicajoztak.
Pénteken délelőtt Apuval elmentünk a Forgách utcába és kitettük az ELADÓ feliratot. A fiúk ezen a napon rájöttek, hogy nagy móka a szilvaszedés, úgyhogy gyűjtögető életmódba kezdtek, egymással versengve próbáltak meg minél több vödröt megtölteni, minél gyorsabban. 5 körül Anyuval elmentünk a Kistói játszótérre, ami sajnos full napos volt, ezért izzadtunk, mint a kutya. A tavat is megnéztük némi hintázás után, de nyilván ott is tűzött a nap, úgyhogy azt hittük megrohadtunk fél perc alatt. Hazafelé a fiúk kaptak egy-egy csavaros fagyit, hiába, tudnak élni.
Szombaton újra Ágiékon volt a sor: 4re pizzasütő partyra voltunk hivatalosak. A fiúk megint medencéztek, trambulinoztak, elvoltak, mi meg próbáltunk dumálni, bár ez most nehezebb volt, mert kettővel több gyerek volt, ezúttal Gabi is hozta Abigélt és Dóra is Misit. Mivel T. csütörtök este bérelt egy másik kocsit, fél 7 körül azzal jött értünk és vitt minket Nagyihoz.
Vasárnap nagy kirándulást tettünk: Gödöllőre mentünk, a kastélyba. Sajnos a gyerekeknek szánt egérkeresős játék nem ment (jó, hogy ezzel csábitottam el a fiúkat, hogy ilyen izgi lesz meg olyan izgi lesz), úgyhogy Palika cseppet csalódott volt és igy én is (főleg, miután szerintem iszonyú drága volt a belépő)... A kastély maga persze szép volt, de a gyerekeknek semmi interaktiv dolog nem volt, amivel kicsit izgalmasabbá tették volna nekik a látogatást. (Elég lett volna egy feladatlap, kérdésekkel, hogy mit tudom én, hány ablak van itt vagy ott stb) Na mindegy, a kastély után kaptak fagyit (meg egy 600 Ft-os (!) fél literes ásványvizet) és kicsit sétáltunk a kertben is. Mivel Gödöllőn van egy gluténmentes étterem, a Smarni, úgy döntöttünk, kihasználjuk ezt a kihagyhatatlan alkalmat és étteremben ebédelünk. A gyerekek rántott csirkemellet ettek, én rántott bordát, T. meg hamburgerezett. Hármunknak nagyon izlett minden, a hús és a köret is, T. húzta a száját, hogy a hamburger nem az igazi... Ebéd után sétáltunk még egy kicsit a parkban, találtunk egy játszóteret, ahol a fiúk rengeteget hintáztak, T. meg morgott, hogy menjünk már, mert nagyon unja magát... (Unja... A játszóteret... Mégis mit várt, élvezni fogja? Jesszusom...) Na végül fél 4kor indultunk haza, negyed 5re bőven otthon voltunk. Este még elugrottunk Tescoba és ennyi volt a hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése