Magyarország július 13 - augusztus 20 - part 4

Balatonról tehát Nagyihoz mentünk végül péntek este. 

Szombaton nyugisra vettük a programot, a fiúkat otthon hagytuk, mi meg elmentünk kettesben a Kökibe. Először is levágattam a hajam, ami nem sikerült túl jól, mert ahhoz képest, hogy azt kértem, hogy akkorára vágják le a hajam, hogy még épp össze tudjam fogni egy kis csutkába, ha akarom, nagyjából sikerült a nőcinek egész két centit is levágni a hajamból. Mivel lusta volt a ritkitóollót is használni, mikor kijöttem a szalonból, gyakorlatilag nem látszott, mégis mi a franc történt az elmúlt 40 percben. Az igazat megvallva baromi mérges voltam, de nem akartam botrányt csapni, egyszerűen megint elkönyveltem magamban, hogy a fodrászok hülyék (vagy csak simán bunkók és azt remélik, hogy ha a kért 20 centi helyett 2 centit vágnak le valakinek a hajából, az majd hamarabb tér vissza perkálni... hát erre ráb@szott). A fodrász után vásárolgattunk még kicsit, majd hazamentünk ebédelni. Délután - mert még nem volt elég a szépségiparból - elmentem kiszedetni a szemöldököm és befestetni a szempilláim (utóbbi nem jött össze haha, mert úgy csipte a szemem a festék, hogy 3 percig volt fenn a szükséges 10 helyett, igy  kb semmi eredménye nem lett a procedúrának). Bár 5 körül értem haza, mivel Petinek szerettünk volna venni egy széldzsekit, úgy döntöttünk itt az idő és este még elvittük a Decathlonba, majd onnan az Auchanba is. Mindkét bolt nagyon tetszett neki amúgy, hiszen még sosem látott ekkora központokat, teljesen el volt ragadtatva, mik vannak a nagyvilágban. 

Vasárnap már kirándulósabbra vettük a figurát, Tatabányára mentünk ötösben. Fél 10 körül indultunk, fél 11re értünk a Turulhoz, ahol egy nagy látogatóközpontot épitettek, ami előtt kb 10 parkoló volt... Én nem tudom, hogy képzelték, hogy létrehoznak egy több száz embert vonzó létesitményt és nem alakitanak ki hozzá normális méretű parkolót, de a lényeg a lényeg, mi még időben érkeztünk, le tudtuk tenni a kocsit értelmes távolságban a madárkától. Miután megszemléltük a Turult (rengetegen voltak amúgy, nem tudtam egy normális képet csinálni, akkora tömeg volt, nesze neked virus), elsétáltunk a Szelim barlangba, ami egy nagyon vagány kis hely, az egyetlen gond, hogy rossz felől közelitettük meg, igy a sáros kis ösvényeken össze-vissza csúszkáltam a kis szandikámban. Visszafelé hálistennek megtaláltuk az egyszerűbb utat, legközelebb már fogjuk tudni, merre induljunk asszem. A barlangtól elautóztunk a bányászati múzeumba, ami egy kissé lepukkant hely, ámde van skanzen része, úgyhogy minden meg van bocsátva. Szivem mélyén reméltem, hogy mivel már 2kor végeztünk a múzeumban, továbbmegyünk Tatára és megnézzük a tavat is, de a csapat unalmasabb tagjai (a többiek) arra szavaztak, induljunk haza. Bah. Egy fagyira azért még sikerült rábeszélnem a társaságot, de még azzal együtt is fél 4-re már otthon is voltunk... Ezen kicsit összekaptunk T-vel, mert szerinte én egy hajcsár vagyok, szerintem meg ők az uncsik, de végül kibékültünk és elmentünk a Tescoba leereszteni a gőzt. 

Hétfőn T. hazavitt minket Anyuékhoz, majd elment leadni a kocsit a kölcsönzőbe. A hét további napjait ő Nagyinál, mi meg Anyuéknál töltöttük, szóval folyt köv.