Február fele

Hát február nem sokban különbözik eddig januártól... Ma, 15-én végre némi javulást tapasztalhattunk az időjárásban és hát bevallom, a hangulatom ég és föld ahhoz képest, milyen volt még mondjuk tegnap, amikor egész álló nap szakadt az eső és tombolt a szél, csakúgy, mint szombaton és mint az előtte lévő két hétből 10 napon át... Tudom, az időjárásnak nem kéne ekkora befolyással lennie az életünkre, de bakker, amikor ennyire be vagyunk korlátozva, hogy az egyetlen örömforrásunk, hogy némi friss levegőt szivhatunk naponta egy-két órára, akkor azért sajnos az időjárás baromi nagy szerepet kap. 

Február első hetében amúgy még jártam Louisa-hoz, de mivel a második héttől bevették oviba délelőttönként (talány, hogyan, hiszen csak az essential worker-ek gyerekeinek vannak nyitva az ovik), úgy döntöttem, délután nem megyek hozzájuk, mert ki tudja, mit szed össze az oviban a többiektől, nincs szükségünk arra, hogy hazahozzak valamit, akár csak egy náthát is. 

A hónap nagy eredményei amúgy, hogy 

1. Palikával elkezdett foglalkozni egy logopédus. Eddig két online óránk volt, meglátjuk majd, hogy megy a dolog, hálistennek a VHI az órák 75%-át visszaadja, szóval max €5-t bukunk alkalmanként. 
2. Vagy 10 év után elkezdtünk újra geo-cachingelni... Többször voltunk már cachelni, főleg itt a környéken, egyszer elvittem egyedül a fiúkat, kétszer meg négyesben tettünk egy nagy sétát, hátha találunk valamit. Távolabbra is merészkedtünk amúgy már: a St Enda's parkban hóban keresgéltünk, Poolbeg-en orkán erejű szélben, ma pedig a Rathfarnham Castle-tól nem messze találtunk egy klassz kis ládát. 
3. Mivel a könyvtárak zárva vannak, a fiúk viszont falják a könyveket és már kb mindegyik könyvüket tudják kivülről, kitaláltam, hogy osztályon belül cserélgethetnének... Eddig már Rania-tól, Nicola-tól és Donal-tól kaptunk könyveket, lassan fel kéne irnom, kitől mit kaptunk és kinek mit adtunk, mert ciki lenne elfelejteni...
4. Ha már könyvek, T.-nek megszereztem a Presser könyvet. Még karácsony után emlitette, hogy szeretné, úgyhogy kerestem valakit, aki megvette nekünk gyorsan Magyarországon, majd 1-2 nap múlva visszajött Dublinba. Január eleje óta az országban volt tehát csóri könyvecske, de az 5 km limit miatt az istennek nem jutott el hozzánk. Miután feladtam a reményt, hogy még idén messzebbre mehetünk, mint 5 km, megkértem az ismerőst, hogy lesz, ami lesz, adja fel postán a könyvet (anyuéknak december elején adtunk fel egy lapot, február 10-én kapták meg), de miután €9 lett volna postázni, megbeszéltük, hogy inkább találkozzunk félúton, úgyhogy egy ronda esős délutánon összefutottunk és megkaptuk a könyvet.    

Más egyébként nem nagyon történt eddig, Petiék egyszer véletlenül összefutottak Donal-lal, Rania-val és Noa-val egyszerre a Herbertben (mind ott volt véletlenül, senki nem beszélt meg semmit haha), Palika meg kétszer járt orvosnál: egyszer a szemölcsét kellett lefagyasztani, mert gigászira nőtt (nagyon gáz, ez már a második fagyasztás volt szegénynek, (az első után leesett, majd újranőtt, majd újra leesett és megint újranőtt, majd újra leesett és megint visszanőtt) de egyelőre nem nagyon látszik úgy, mintha negyedszer is le akarna esni az a rohadék), egyszer pedig a Swift Clinicre ugrottunk el, mert megint legurult a gym ball-ról és véletlenül a kezére ült és attól tartottunk, megint eltört a keze... Hálistennek amúgy törést nem mutatott a röntgen ezúttal, de biztos ami biztos kaptunk egy jobb kezes sint is (bal kezes már van három haha), ezt két napig hordta, majd rájött, hogy már nem fáj a keze és ennyike, azóta a szekrény mélyén pihen a sin, további bevetésre várva.    

Képek: