Az ember úgy elképzeli, retteg a pillanattól, hogy eljön a világ vége, de azonnal el is hessegeti magától a gondolatot, mert na... az nem lehet... az nem történhet meg. Na jó, megtörténhet, közel van, de még biztos van pár évünk... Tiz... Oké, öt... egy? És nem, talán annyi sincs... Az előbb a fürdőszobában rádöbbentem, hogy bakker, ez tényleg most van, ez tényleg most történik... Eszméletlen, mi megy itt két éve, mintha egy rossz álomban ragadtunk volna mindnyájan 2020 eleje óta és esély sincs az ébredésre... 

Hát milyen világ az, ahol arra térnek vissza a gyerekek a februári szünet után, hogy háború van Európában? Milyen világ az, ahol egy 11 éves gyereknek fel kell állnia az osztálytársai előtt és el kell mondania, hogy ő és a családja mélyen elitéli a népe vezetőjét, aki jogtalanul bevonult egy független állam területére? Mi van itt?