Nyári szünet Irországban - part 2

Ott hagytam tehát abba a repjegy és szállás mizéria előtt, hogy egy tök jó kis délelőttöt töltöttünk Seapoint-on. Délután már pakoltunk, hiszen másnap, az év legmelegebb napjainak egyikén, vasárnap nekivágtunk Tobercurry-nek.  

Mivel útközben mi mindig megállunk valahol "pihenni" egy-egy nyaralás alkalmával, idén a már régóta kiszemelt Belvedere House-ra esett a választásunk. Ez egy szuper kis hely az ország közepén, ahol lazán el lehet tölteni egy egész napot. Mi a rövid játszózás után a Jealous Wall-nál kezdtük a sétánkat, majd innen szépen végigcaplattunk a kis ösvényeket felfedezve a házig. Ott kicsit sokan voltak, de azért keresztül-kasul tudtuk járni a többszintes épületet, majd miután kicsit lehűltünk (tényleg az év egyik legmelegebb napja volt, izzadtunk konkrétan), elgyalogoltunk egy gyönyörű virágoskertig, ahol lépten-nyomon festőkbe botlottunk, akik próbálták megörökiteni a tájat a vásznukon. Innen a Fairy Trail felé vettük az irányt, ami egy egészen magával ragadó, cuki kis hely volt, árnyas lombok alatt, kis hintával, mászható fákkal. Bár melegünk volt nagyon, ha már ott voltunk, elsétáltunk a különböző emlékpontokig, szobrokig, láttunk kék szitakötőket, majd lefelé vettük az irányt a tóhoz. Először egy olyan tóparti részen álltunk meg, ahol senki nem volt, volt viszont négy hinta, ami a tóra nézett. Eszméletlen élmény volt a hűvösben a tavat nézve hintázni, imádtuk, a gyerekek tovább sem akartak állni. Végül innen egy másik tóparti szakaszhoz sétáltunk, ahol be lehetett menni a tóba kicsit lábat áztatni. T. kivételével (ő nem rajong az ilyen dolgokért) azonnal ledobtuk a cipőinket és irány a viz. Egy-egy nagy kőre leültünk, lábainkat a homokba támasztottuk és ültünk-ültünk, nézve a vizet és a hattyúkat. Talán örökre itt maradtunk volna, de egy idő után nagyon megéheztünk és úgy éreztük, itt az idő menni, hiszen még oda kell érni a szállásunkra is. A tótól felsétáltunk tehát a bejárathoz, ott vettem a fiúknak fagyit (vicces volt, nem kértem bele nekik Flake-t, szegény eladólány tett bele végül véletlenül, majd ettől olyan zavarba jött, hogy €7 helyett €4-et kért és még egy fém kiskanalat is adott). Végül 7 körül értünk a szállásra, ami Tobercurry főutcáján volt, szemben egy Sparral és egy Supervaluval. Mivel ezt a bolt helyzetet nem tudtuk, még útközben megálltunk egy Lidl-ben vacsorát venni, szóval mindenki azt kapott, amit akart, Palika bolognait, Peti valami curry-t, én sült krumplit lazaccal, T. meg ugyancsak sült krumplit chicken nuggets-el. Mivel erre a nyaralásra annyira nem tudtam készülni program-ügyileg, kicsit stresszeltem, mikor mit fogunk csinálni, szóval ezt az estét egy az egyben programkereséssel töltöttem, ami annyira nem volt könnyű wifi nélkül, de megoldottam. 

Hétfőn, mivel még mindig csodásan meleg volt, belevágtunk a nagybetűs nyaralásba és elautóztunk Enniscrone-ba, a tengerpartra. Nem túlzok, de ez a part biztosan benne van Irország top 5 tengerpartjában, mert eszméletlenül gyönyörű volt. Hosszú, homokos part, amiről Dublinban csak álmodni merünk. Óriási mázlink volt az idővel is, csodálatos napsütés volt, meleg, egy felhő sem volt az égen, szóval T. és Peti úgy döntöttek, úsznak egyet. (Palika a bray-i élmény óta óvatosabb lett, azt mondta fázik, nincs az az isten, hogy ő belelépne a vizbe, szóval ő maradt a homokban játszani.) Mivel én sem akartam fürdeni, felváltva videóztam Pipiéket és Palikát és közben hálálkodtam, hogy ilyen szépséges helyre eljutottunk. Egy idő után (na nehogy már Palika ne mártózzon meg az Atlanti óceánban) rávettünk Paját is egy kis vizezésre (úgy derékig belement), majd kicsit száritkoztunk, homokoztunk még a parton és indultunk tovább, mert volt még program délutánra. (Kiállni a partról nagyon nehezen tudtunk sajnos, az mondjuk rohadtul nincs kitalálva, parkol mindenki oda, ahova tud, egy lépésnyi helyet nem hagyva arra, hogy valahol ki lehessen állni, ha menni akarsz... Jó sokáig küszködtünk, de végül el tudtunk menni, a gyerekek tiszta stresszben voltak, mi van, ha beragadunk és nem jutunk ki a partról dagályig...) Enniscrone-ból tehát Downpatrick Head felé vettük az irányt. Miután a viz eléggé benn volt, a parkolótól lesétáltunk a sziklákon egészen mélyre és ott gyönyörködtünk a tengerben. Miután a fő látványosság Downpatrick Head, felmásztunk újra a parkolókig, majd nekiindultunk a partnak, körbejárni a kis félszigetet. Tudom, uncsi, de ez a hely... Hát nagyon-nagyon szép volt. A zöldeskék óceán, a süppedős, puha fű és azok a sziklák! Mit nekünk Cliffs of Moher, úristen, ez a hely sokkal menőbb volt annál, imádtam. Az időjárással kapcsolatos mázlink kitartott, bár kicsit fújt a szél, de nem fáztunk abszolút, kellemes meleg volt egész nap, még este is. Hazafelé még megálltunk Ballinában a Tom Ruane Parkban játszózni meg kosarazni, de nem maradtunk sokáig, mert eddigre már meglehetősen hullák voltunk az egész napos programtól.  

Másnap, ahogy igérték, visszatértünk a normális rendhez: rohadt hidegre ébredtünk. Mivel kb egész hétre esőt irtak a környékre, de erre a napra csak felhőt, úgy gondoltam, nézzük meg a Benbulben-t közelebbről, ne túrázzunk, de készitsünk pár szuper fotót róla. Első állomásként a Stredagh beach-et jelöltem ki, ahonnan elvileg gyönyörű képeket lehet lőni a hegyről - jó időben... Mikor mi odaértünk, a hegyet se láttunk, nem hogy szép lett volna... Bár az eső nem esett, dzsekiben is fáztunk, fújt a szél, felhős volt az ég, szóval na, nem volt ideális idő a tengerpartozásra, nem maradtunk sokáig. Innen elautóztunk távolról megnézni a Classiebawn Castle-t, ami hát valljuk be szintén nem volt olyan szép, mint a napsütéses képeken, de azért itt legalább már láttunk valamit, majd innen továbbmenve rápillantottunk a Mullaghmore beach-re, hogy megérkezzünk a Tullan beach-re, ahol sajnos már elkezdett esni az eső... Mivel kemény vagyok, kértem a többieket, hogy sétáljunk kicsit, mert rengeteg szép fotópont van erre (pl a Wishing chair, a Fairy bridges meg hát maga a tenger), egy idő után a többiek fellázadtak, hogy megfagynak, szóval visszaültek a kocsiba, úgyhogy pár fénykép lövése után én is kénytelen voltam feladni a harcot és lógó orral visszasétáltam a parkolóba. Mivel ekkor már egészen erősen esett, úgy döntöttünk, ebédeljünk valahol, akkor legalább nem ázunk. Némi idegbeteg keresgélés után ráböktem egy étteremre a közelben, ahol állitólag volt gluténmentes fish & chips, szóval célbavettük azt a helyet. (Borzalom ez a rohadt gluténérzékenység, tényleg, gyűlölöm, hogy órákon át kell keresgélnem a megfelelő helyeket, ahol esetleg ehetek, utálom, hogy ezer review-t kell átböngésznem ahhoz, hogy be tudjak ülni valahova és rettentőre bosszant, hogyha végre találok valamit, ami jónak tűnik, mert mondjuk nem valami szar ázsiai hely, ahol csak bazi csipős szutykokat lehet venni, akkor az vagy baromi drága vagy zárva van vagy este 5kor nyit. És akkor arról még nem beszéltem, hogy egy kaja lehet szimplán rossz is, mert az már nem is számit kb, ha végre találok valamit, amit ehetek...) Na szóval ebéd: mivel a fish & chipsen kivül csak a chicken curry volt gm, azt ettem (mármint f&c-t), T. egy burgert választott, a gyerekek meg gyerek pizzát (Peti) és csirkefalatkákat sült krumplival (Palika). Nem volt rossz végül a hely és "csak" €50 körül fizettünk, köszönhetően, hogy voltak gyerekadagok hálistennek. Bár ekkor még mindig esett, mivel Bundoran nevezetessége a tengerparti vidámpark, mit volt mit tenni, bevállaltuk. Mondjuk vicces volt esernyőkkel kóborolni, hova üljünk fel, mit csináljunk, de igy legalább örökké emlékezetes lesz ez a nap. A fiúk dodzsemeztek, felültek a kukacra, horgásztak (nyereményként egy formázható banánt választottak mindketten haha), én felmentem velük a Hulk-ra (marha jó volt, imádtam, Palika halálra röhögte magát rajta, Peti inkább aggódott), majd végezetül vettünk még extra jegyeket és Palika trambulinozott még, Peti meg egy ilyen felfújt gömbben forgolódott a vizen. (Lehet, hogy másra is felültek még, de nem emlékszem pontosan sajnos...) Mire hazaértünk estefelé a szállásunkra, természetesen már száz ágra sütött a nap, hát ja, ilyen a mi formánk.       

Szerdán megint esőre ébredtünk, úgyhogy megnéztem az időjárást és mivel tőlünk keletebbre nem mondott esőt egyedül, arra indultunk, miután befoglaltam jegyeket a Marble Arch Cave-be. Sajnos délelőttre már nem volt hely, igy a fél 4-es csoportba jutottunk csak be, de gondoltam előtte megnézzük az Enniskillen-i várat is és esetleg beugrunk egy Asda-ba is, ami nálunk ugye nincsen, csak Északon, pedig hogy örülnék, ha lenne, hiszen isteni gm cuccokat árulnak ócsón. Az út sajnos elég kanyargós és hosszú volt Enniskillen-be, úgyhogy mire megérkeztünk, Palika kitalálta, hogy ő beteg, lépni sem tud és egyébként is, fázik és melege is van. Hogy ne stresszeljem, kitaláltam, hogy a vár helyett nézzük meg a vár melletti játszót, hátha az izgalmasabb, mint egy zárt helyen lévő kiállitás. Igy is lett, nagy nehezen odabicegett a játszóra és vagy fél órát vidáman hintázott Petivel az óriási játszótér egy eldugott szegletében, közben pedig mindenféle Rubik kockás kérdést tett fel, amire persze csak Peti tudta a választ vagy ő sem. Mikor eljött az idő, elautóztunk az Asdába, én összevásároltam mindenféle gm cuccot (szemét módon fele annyiba kerülnek ott a gluténmentes dolgok, mint itt brühühü), a fiúk vettek maguknak valami rágcsát (Palika szeretett volna egy Magnumot, odament egy eladóhoz és megkérdezte, van-e egyesével csomagolt Magnum, de sajnos csak 6-os csomag volt, azt meg nem akartunk venni, ne olvadjon már meg az úton), majd elindultunk a barlangba. Mikor odaértünk, még volt kb 20 percünk a túra előtt, úgyhogy Peti kikönyörgött magának egy szinváltós gyűrűt, de mire meggyőzött, már mehettünk is be a barlangba. A túra maga izgi volt, egy kis részen csónakban vittek minket, de azért azt hozzá kell tennem, hogy ezek az Ir szigetek-beli barlangok nincsenek ám olyan szinten, mint az Aggteleki vagy akár a Pálvölgyi cseppkőbarlang, jók, jók, de látnivaló nem nagyon van bennük. Ettől függetlenül tetszett a hely nagyon, annál is inkább, mert gyönyörű környezetben volt és el is határoztam, hogy ha egyszer lesz módunk rá, mindenképp visszajvünk ide, mert a barlang közeléből indul a szépséges Stairway to heaven túraútvonal, ami kihagyhatatlan szerintem, ha már itt élünk a szigeten. A barlang után már nem volt más programunk, csak a hazaautózás. Otthon a fiúk pizzát rendeltek, én meg megsütöttem az Asda-ból vett mirelit pizzámat, ami nem csak, hogy olcsó volt, de isteni finom is - sajnos (mert nálunk nincs).     

A következő napra kicsit jobb idő lett, igy újra nekivágtunk Belbulben-nek. Találtam egy szuper látványos autóutat, azt csináltuk végig első körben. Gyönyörű helyeken jártunk ismét csak, körbeautóztuk a Benbulben-t meg még pár szép hegyet és itt-ott megállva nagyon klassz kis fotókat lőttünk. Miután szép volt az idő, továbbautóztunk a Mullaghmore beach-re, de nem fürdeni, hanem ezúttal csak kicsit homokozni. Mivel innen Bundoran már nem volt messze, visszatértünk és először bowlingoztunk egyet a múltkori étterem mellett, majd még egyszer utoljára megnéztük a partot az óriáskerékre felülve. Klassz volt, mert nem csak 2-3 kört tett a kerék, hanem vagy 10-12 percig forgott, lassan, szóval volt lehetőségem milliónyi képet késziteni a magasból. A nap lezárásaképpen a fiúk kaptak fagyit, elsétáltunk még a központba venni hűtőmágnest és Palika is kapott egy szinváltós gyűrűt, mert miért ne. Vacsorára kinait ettünk, de erről inkább nem irnék, mert a 80%-át kidobtuk... A magyar kinai nem az ir kinai sajnos, abszolút nem izlett, amit kaptunk, brrr, asszem többet itt nem veszünk kinai kaját. 

Pénteken sajnos már eljött a nyaralás vége félig: mentünk tovább ugyanis Thurles mellé, ahol még egy éjszakát töltöttünk, mert szombat reggel a gyerekeknek Rubik kocka versenye volt Kilkenny-ben. Thurles felé félúton megálltunk az ország közepén, a Glendeer Pet Farm-on. Szegény farm nem volt rossz, de nem lelkesedtünk annyira, mint megérdemelte volna, mert eddigre már kicsit kifáradtunk a sok látnivalóban, ráadásul erre a napra olyan meleg lett megint, hogy árnyékban is izzadtunk és ez ugye egy nyitott állatfarmon, ahol tűz a nap, annyira nem menő. Na mindegy, nem volt azért rossz élmény ez sem, lehetett állatokat simogatni, focizni, volt egy nagy akadálypálya, egy labirintus, egy kellemes hosszúságú sétaösvény és persze sok-sok állatka. Először úgy volt, hogy Birr-ben eszünk, mert ott találtam egy kis kávézót, ahol lehetett gm szendvicseket venni, de mivel rengetegen voltak, végül a nap főétkezése a Mekiben volt (én ugye ilyenkor csak veggie bites-t ehetek sült krumplival, mert semmi más nem gm). Mire a szállásunkra értünk, volt vagy 7 óra és mivel másnap korán kellett mennünk a versenyre, este 10 körül mér ágyban is voltunk egy kis B&B két szobájában. 

Másnap, szombaton korán indultunk, miután nagy nehezen megkaptuk a reggelinket a szálláson (szóltunk, hogy negyed 8kor kéne ennünk, ehhez képest 7.40kor hozta a néni a kaját, ami ráadásul nem is volt túl jó), de még igy is időben odaértünk a regisztrációra. A nap versenyzéssel telt, Palika 2x2, 3x3 és Piraminx-ban versenyzett, Peti meg 2x2, 3x3-ban. 3x3-ban csak Peti jutott a döntőbe, 2x2-ben mindketten bejutottak, szóval kb 4-ig egyfolytában vagy versenyeztek, vagy biráskodtak és Peti egyszer szaladt is (a runner az az ember, aki hordja ki a kockákat a versenyzőknek). 3x3-ban Peti volt a király, a 2x2-ben pedig Palika. Nem tudom pontosan, hányadikak lettek ezekben a versenyszámokban, de nem jöttek ki szomorúan, imádták a dolgot, mindketten teljesen elemükben voltak a többi kockás között. Palika szó szerint végigjárt mindenkit, kipróbálgatta vadidegenek kockáit, elbeszélgetett velük, Peti kicsit visszafogottabb volt, de a vége felé már ő is egész bátor lett. Végül 4 körül indultunk haza, 6 után érkeztünk meg és annak ellenére, hogy jól ki voltunk fáradva, mind a négyen megállapitottuk, hogy ez egy jó kis nyaralás volt, sok szép programmal és élménnyel. Mivel ez az Észak-Nyugati rész elég ismeretlen még nekünk, megfogadtam, hogy a következő nyaralásokon kivégezzük még Donegal-t és Londonderry-t (valahol a kettő között kéne szállást találni, mondjuk Letterkenny nem rossz), majd utána jöhet Connemara, amikor visszatérünk kicsit Galway-be is és még Westport is belefér. Bár mi már voltunk, a gyerekek nem, úgyhogy egy Limerick - Bunratty - Ring of Kerry kör is jöhet majd pár év múlva (itt sajnos különböző helyeken kell majd laknunk, mert elég nagy terület) és ezzel elmondhatjuk majd, hogy alaposan körbejártuk Irország fő területeit, városait. (Ezen kivül jöhet persze a UK is, Skóciában és Manchester-ben - Liverpool-ban ugye már jártunk, tehát jön még majd egy London és környéke és Wales. Te jó ég, ez már 5 nyár sorted és akkor még nem vittük a gyerekeket Európába és nem tértünk vissza sehova... Ah, kár, hogy ilyen rövid az élet.)