Kis közjáték júliusról

És bár úgy tűnhet az életünk játék és mese itt a programok hevében, a gyerekek szórakoztatása mellett azért más is volt ám, de szerintem az annyira nem izgi, mint az, hogy merre jártunk és miket csináltunk. Hosszú szenvelgés következik, én szóltam! 

Mivel a nagykövetségről július közepéig sem kerestek, kezdtem feladni, hogy a nyár folyamán munkába állhatok (azt még mindig nem akartam elhinni, hogy az igérgetések ellenére mégsem kellek nekik). Bár folyamatosan próbáltam frissiteni az Excel tudásom, rengeteg időt töltöttünk a nyár megtervezésével is, mi van, ha ez van, mi van, ha az és mi van, ha amaz. Miután a bizonytalansági faktor óriási volt, próbáltunk minden lehetőségre felkészülni a nyarat illetően és ez rengeteg energiánkat és agyi kapacitásunkat felemésztette, főleg azért, mert az idióta nagykövetségiek miatt már eleve teljesen felbolydult az életünk a semmiért... Évek alatt kialakitottunk egy jól működő rendszert (május közepén - végén megvesszük Magyarországra a repjegyeket június végétől július végéig, majd Irországban kihúzzuk az utolsó hónapot vagy nyaralással vagy apróbb programokkal és ennyi), de ez a rendszer már május közepén - végén megbukott, mert akkor kezdték el mondogatni, hogy június végétől szeretettel várnak dolgozni és hát nyilván, emiatt nem vettük meg a Magyarországra szóló jegyeket időben, de irországi pihenést sem próbáltunk keresni inkább, hiszen nem tudtuk, elengednek-e egy hétre, kezdhetek-e egy héttel később és társai. Amikor viszont befejeződött a suli és még mindig nem pontositották, mikor is kéne kezdenem, csak annyit mondtak, hogy türelem, majd szólnak, cseppet bestresszeltem, hogy ezt igy mégis hogy, akkor most mi lesz a gyerekekkel, mi lesz a nyarunkkal, mi van most?! Szóval a hónap elején vettem egy nagy levegőt, osztottam-szoroztam, lehetőségeket-esélyeket latolgattam és miután kockázatelemeztem, T elé tártam a gondolataimat a nyárról. Végül azt a taktikát követtük, hogy június végén nekiálltunk szervezni egy rövidke, 6 napos irországi nyaralást július közepére (eh-eh, mission impossible nagyjából, hiszen a lakásválság és az ukrán menekültek miatt szinte nincs kiadó airbnb az országban vagy ha van, hát eszement áron), majd ezzel párhuzamosan elkezdtünk repjegyeket nézni haza: Ryanair közvetlenül, Ryanair Bécsbe plusz vonat, átszállás. Július elején szinte minden délutánom / estém tehát szállás- és repjegykeresésről szólt és a helyzet nagyon elkeseritő volt. Napra-napra csökkenő választék lakásfronton és napról-napra változó árak repülőjegyfronton plusz ugye a stressz, hogy mi van, ha négy embernek veszünk jegyet, de közben kiderül, hogy én nem is mehetek... 

Mivel az idő az irországi szállást illetően rettentően sürgetett, ott pár nap után feladtuk: ráböktünk egy viszonylag szimpi és nem arcpiritóan drága helyre Tobercurry-ben, ami Sligo-ban van, nagyjából ott, ahová akartunk menni. (Ja, az árak és a választék hiánya mellett a másik probléma Irországgal, hogy a kiadó szállások 70%-a kb a semmi közepén van, ami lehet, hogy valakinek vonzó és izgalmas, de ezek a férfiak itt körülöttem sikitófrászt kapnának egy olyan helyen, ahol közel s távol egy szomszéd ház sincs, szóval ez mindig meglehetősen csökkenti az esélyeinket, hogy valami épkézláb szállást találjunk reális áron, nem hogy most, a lakásválság közepén...) Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy miután sikeresen lefoglaltuk Tobbercurry-t, jöhetett a keményebb dió repjegy... Ide-oda inogtunk a közvetlen Ryanair és az átszállásos Lufthansa között (összesen annyit tudtunk, hogy feladós bőröndünk nem lesz, mert akarja a franc, hogy elkeveredjen és egyébként is, akar a fene még a csomagleadásnál is sorban állni órákig), de végül anyagi megfontolásból, hiszen nem mindegy, hogy mennyit fizetünk, ráadásul idén az sem mindegy, hogy bukjuk-e az én jegyem vagy sem (a rühes Ryanair az utazás előtt 1 hónappal minden jegyet felnyomott €350 fölé, volt nap, mikor €500 körül vitt volna egy embert Pestig, ami azt jelenti, hogyha €700-ből fejenként meg is oldjuk a retúr jegyet, arra még jön a cabin bag, a helyjegy, szóval €3000 felett lett volna a repjegy négyünknek - még hogy €10-s jegyek bazdmeg meg hogy kivonul Pestről a Ryanair, hát röhög a vakbelem, majd mindjárt felad egy ilyen aranyat tojó tyúkot, istenem...), szóval végül a Lufthansa mellett döntöttünk. Átszállás, átszállás, ez van, négyünknek ott már €700-750 körül találtunk jegyet ugyanerre az időszakra, ráadásul 8 kg-s cabin bag-gel, szóval Michael bekaphatja. Egyik este szépen ki is választottuk a járatokat, €690, remek, fizetés - bámm, nem sikerül fizetni. T. felhivta a Lufthansát mi van... Hááát, látják a foglalást, az elutasitott fizetést, szóval biztositanak róla, hogy másnapra megoldódik a dolog, nyugodjunk meg, van foglalási szám, elintézik. Másnap reggel T. újrahivja őket - jaaaa, hát az a foglalás elveszett, nem volt kifizetve. Mint a villám pattantunk rá a Lufthansa oldalára, hogy új jegyeket foglaljunk, de mivel péntek volt (és hétvégére felemelik a jegyet), már csak €950 körül lehetett új jegyeket venni... Nagyszerű. Tiszta idegbetegen kivártuk a következő hetet, újra nézegettünk-latolgattunk és észrevettük, hogy a KLM is repül közvetlenül Magyarországra, szóval felmerült egy újabb versenyző, bár az amszterdami reptértől mindenki óva intett a neten. Sebaj, bátrak vagyunk, annál is inkább, mert €750-ért találtunk új jegyeket, minden happy, sőt, T. meglátta, hogy talán €20 fejében lehet fixálni a jegyárat 2-3 napra, szóval nyerhetünk egy kis időt a döntéshez. 

Igy is lett, €20-ért foglaltuk a jegyeket, majd mivel már nagyon készülődni kellett Tobercurry-be, jegeltük kicsit a témát. Miután meglehetősen sebtében foglaltuk a szállást, az elkerülte a figyelmünket, hogy wifi nincs (hiszen vidék!), szóval amikor pár nappal később meg kellett volna vennünk a foglalt repjegyeket, meghűlt vérrel és kicsit hitetetlenkedve tapasztaltuk, hogy a fizetés gombra nyomva csak pörög csak pörög a kis köröcske, de talán a gyenge mobilnet miatt nem tudjuk kifizetni ezt a jegyet sem... Itt már felmerült bennünk, hogy lehet valami felsőbb erő azt akarja, hogy ne menjünk idén haza... Mindenesetre T. próbált Paypal-lel is fizetni, amit szintén visszadobott a KLM oldala, de jött egy email a PayPal-től, hogy sikeres fizetés. Ott álltunk tehát foglalás nélkül, de a pénzt már leemelték a számlánkról. Isteni. Mindez nyaralás közepén, amikor nincs wifi. A tajtékoztunk szó gyenge kifejezés arra, amit éreztünk. €700 a levegőben, jegyünk nincs, jobb nem is lehetne a helyzet. Bár én könyörögtem T-nek, hogy vegyük meg a Lufthansa-nal azonnal a legszimpibb jegyeket, mielőtt újra felemelik (közeledett a péntek), ő erről hallani sem akart, hiszen nem akarta, hogy még nagyobbat bukjunk a dolgon. A KLM ügyfélszolgálata nyilván sehol, nem válaszolnak semmire, nem veszik fel a telefont, semmi, elérhetetenek. És itt jön képbe az áldott Paypal. Mivel rajtuk keresztül fizettünk, pár nap után lehetett nekik irni, hogy a számlánkról hiányzik a pénz, foglalásunk viszont nincsen, szóval ők kezükbe vették az ügyet és villámgyorsan, szinte azonnal visszautalták a pénzt, amit majd ők heteken keresztül levelezgetve kivernek a KLM-ből. Piha. A pénzünk tehát meglett, jegyünk viszont még továbbra sem volt, ennyi kinlódás után sem. 

Mivel eddigre már eszméletlenül elegünk lett mindenből, utolsó erőnkkel ránéztünk a Lufthansa-ra (KLM soha többet) és az első szimpatikus jegyre (aug 2-30) rácsaptunk. Mivel még mindig kérdéses volt, tudok-e repülni én is, biztos, ami biztos, olyan jegyet vettünk, ami módositható, amihez jár helyjegy (a Lufthansanal meg az kerül egy vagyonba) és amihez adtak mindenkinek még egy 20 kg-s csomagot (ami mondjuk nekünk nem kellett, de sebaj). Végül €960-t fizettünk összesen - szemben a Ryanair €3000-vel és bár rendesen megszenvedtük ezt az idei repjegyvételt, örültünk, hogy végre vége, van jegyünk is és viszonylag elfogadható az ára is, hurrá.