A nyári szünet első napja kissé döccenősen indult, mert Peti régi vágya volt, hogy megkóstoljuk a bubble tea-t és én, jó anyukához hiven el is vittem őket busszal a központba, kerestünk egy szimpi helyet, ahol kértünk két epres bubble tea-t epres és barackos golyókkal - de az első korty után mindkét sarj megállapitotta, hogy ez ihatatlan és onnantól kezdve azon filóztunk, hogy öntsünk-e ki €10-t a csapba és felejtsük el, hogy ez az egész valaha megtörtént vagy ragadjam meg a két poharat és igy nyomjam végig a nap további részét, két szinte tele pohár bubble teát egyensúlyozva a kezeimben. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, "hátha otthon majd izlik" felkiáltással. (Természetesen otthon sem izlett, de legalább ott állt a hűtőben két pohár bubble tea napokig...) Ha már ott voltunk a központban, vásárolgattunk kicsit, mindkét fiú kapott egy kapucnis felsőt (Peti azóta le sem akarja venni) illetve Pipi vett magának egy fekete bucket hat-et is, mert az most menő (ezt sem akarja levenni azóta sem). Ebéd gyanánt beültünk egy Mekibe, de borzasztó élmény volt, kb olyan, mintha a Szigony utca állandó lakóit összegyűjtenénk és bezsúfolnánk egy aprócska szobába, hogy nesze, egyetek egy kis sült krumplit... Brrr... Meg is állapitottuk, hogy soha többet nem eszünk a központban ilyen helyen, max a Grafton street-en, mert az kicsit kulturáltabb tájék, mint ez a Henry street - Mary street szörnyűség. (Ha rajtam múlna, én szerintem soha többet nem mennék az ILAC - Jervis közelébe, mint egy teljesen más világ esküszöm, az ember szó szerint kellemetlenül érzi magát a sok lecsúszott ember között, szörnyű, tényleg.) A hétvégén, hogy kipihenjük a rossz élményt, csak a szokásos körünkben maradtunk, elmentünk Rathfarnham-ra és a Botanikus Kertbe, mert kiváncsiak voltunk, milyen a nyári kert. (Szép.)
A nyári szünet első teljes hetét szintén viszonylag laza programokkal töltöttük meg. Hétfőre befoglaltam egy ingyenes Dalkey Castle látogatást. Itt a gyerekek még csak egy karácsonyi ünnepségen voltak, 2018-ban talán, de most végre megnézhették az egészet. Oké, a vár maga nem egy nagy szám (bármikor épitek ilyet egy üres telekre), de az idegenvezető mellett volt 3 szinész is, egy borbély, egy házvezetőnő és egy vadász, akik azt játszották, mintha visszarepültünk volna az időben és úgy mesélték el nekünk távoli vendégeknek, hogyan is zajlott az élet annak idején a környéken. Mivel Killiney nincs messze Dalkey-tól, a kastély után még felmentünk az Obelisk-hez, kinéztünk, sétáltunk, chipseztünk, majd visszafelé beugrottunk a játszóra is. Kedden mivel esett az eső, elmentünk a távoli KidSpace-be, ahol évek óta nem jártunk. Sajnos Peti már eléggé kilóg a játszóházakból (a 90%-ba már be sem mehet jó ideje), de köszöhetően a kis termetének, ide még bőven beengedték, mert eleve 12 a korhatár és ránézésre ebbe még teljesen belefér. Szerdán mivel T. elvitte a kocsit, gyalogos programunk volt: először is elsétáltunk a fodrászhoz, ahol levágattuk Palika haját, majd továbbmentünk a Merrion Square-re játszózni és onnan átmentünk a Kilkenny Cafe-ba scone-ozni egyet. Visszafelé a Graftonon és a St Stephen's Green-en át hazasétáltunk. Csütörtökön, mikorra varázslatos módon bemelegedett az idő (hétfőn még kabátban is fáztunk, szörnyű volt, de 3 nap alatt egész kikupálódott az időjárás), elmentünk a Bushy parkba. Itt a szokásos volt a program: stepping stone-s (múlt héten vettem a gyerekeknek a Lidl-ben vizezős cipőt, nagyon menő), majd fagyizás és játszózás. Pénteken szintén lazáztunk, Phoenix Park volt a program, ahol már képet sem készitettem, annyira megszokott helyünk. Este, mivel alkalmasnak tűnt az idő és a dagály-helyzet is, megejtettük a szokásos nyárköszöntő naplementézésünket Seapoint-nál. Imádom ezt a június végi - július eleji időszakot, a nap még 9 körül is fenn van és úgy érezzük, hogy a nyár sosem ér majd véget.
A hétvégét szintén nem programoztuk túl, szombaton a St Anne's Parkban voltunk, ahol épp nyiltak a rózsák, vasárnap meg a Loreto Parkba mentünk kosarazni, de olyan rohadt meleg lett, hogy 5 perc után inkább beálltak az árnyékba a fiúk, nehogy napszúrást kapjanak...
A vasárnapi melegen felbuzdulva hétfőn elmentünk Bray-be, ahol csóri gyerekek nagy lelkesedéssel belevetették magukat a tengerbe - és iszonyú hideg volt. Fújt a szél, felhős volt az ég, becsületből vizeztek kicsit, de 5 perc után kérdezték, hogy nagy baj-e, ha inkább kijönnek, mert szétfagynak... Dideregve átöltöztek hát egy fal tövében, majd kicsit olvastunk és kockáztak még a parton, de rövid idő múlva inkább elmentünk játszózni és fagyizni, mert nem akartam, hogy megfázzanak. Kedden sajnos esett az eső, igy benti programot kellett keresnem: nem túl kreativ módon elvittem őket a Decathlonba nézelődni. Érdekes módon mindkét gyereknek bejött a program, alig lehetett őket elrángatni a boltból... Pingpongoztak, bemásztak a sátrakba, kosárra dobáltak, szobabicajoztak, szóval ment a buli rendesen. Mivel a Decathlon mellett van az IKEA, ott is nézelődtünk vagy egy órát, majd megebédeltünk (fillérekből) és vidáman jöttünk haza a csomagtartónkban egy bodzaszörppel, egy zacskó húsgolyóval, egy zacskó fahéjas csigával és két túrabakanccsal. Szerdán - hogy kipróbáljuk a cipőket - a Bohernabreena viztározóhoz mentünk, ami egy könnyű kis séta volt a viztározók körül. Sosem voltunk még itt, pedig nincs messze, hiába no, van még itt kiaknázatlan terület úgy tűnik. Csütörtökön egy könnyed Cabinteely játszózás volt soron, majd pénteken bulikáztunk egyet és bementünk a Céghez nézelődni, repülőgép szimulátorozni és ebédelni. Mivel épp repicuccokat osztogattak az ebédlőben, a fiúk kaptak két 3x3-as Rubikot (igy már 36 db kockánk lett) meg két bádogbögrét, szóval nekik kifejezetten jól végződött ez a hét. Miután szombaton tényleg meleg lett és hétfőn csúnyán ráfaragtunk a tengerpartozásra, rábeszéltem T-t, hogy bár nem kedvence, de menjünk ki Seapointra vizezni kicsit együtt. Bár húzta a száját (sokan lesznek (és valóban, iszonyú tömeg volt)), végül jó sokáig maradtunk, mert nagyon jól éreztük magunkat. Ücsörögtünk a parton, én kecsesen felhúzva a szoknyám mászkáltam kicsit a tengerben, a fiúk seaglass-t gyűjtöttek, szóval repült idő, imádtam minden pillanatát. Az idő meleg volt, kellemesen, nem döglesztően, tűzött a nap, melengette a bőrünket, a tenger hűvösen hullámzott és azt éreztem ez igen, ez az élet. (A többi nap is jó volt, de ez feltette a koronát július első felére.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése