Nyárelő azaz június

Szokás szerint jó sűrűre sikerült június, tele eseménnyel és programmal. 

Bár a sulit mindig elhúzzák 30-ig, ilyenkor már nem sok tanulás megy úgy látom, hiszen ide-oda mászkálnak, csak hogy teljen az idő. Palikáék például kétszer elmentek a Herbert Parkba sétálni, egyszer elballagtak a National Archaeology Museum-ba, volt Sportnapjuk és az utolsó napok egyikén még vizipisztoly csatát is rendeztek nekik az udvaron. Peti sem járt ám rosszabbul, ők a National Gallery-be sétáltak el egy nap, nekik is volt Sportnapjuk (épp mikor én Magyarországon voltam), elvitték őket kirándulni Baltinglass-ba (ezt imádta, többet között ijazhattak, kajakozhattak, eshettek-kelhettek a tó jéghideg vizében, volt valami terepfutóverseny is, szóval klasszul telt a napjuk, 8-kor indultak és fél 6-ra kellett értük menni a sulihoz) és mivel tanulnak ukulelézni, adtak egy koncertet is a szülőknek. (Ezt sikerült pont arra a napra szervezniük, mikor a National Gallery-ben voltak, hát igy jártak.) Az utolsó napon, 30-án amúgy csak délig volt tanitás, úgyhogy miután végeztek, Peti osztályával még elmentünk a Herbert Parkba kicsit elbúcsúztatni a tanévet: az egyik anyuka rendelt pizzát, mi meg vittünk mindenféle más rágcsát és üditőt. Érdekes, hogy Petiék osztálya mennyivel "összetartóbb", náluk szinte az összes szülőt ismerem, jóban vagyunk, ehhez képest Palikáéknál 3-4 szülőt ismerek fel max, a legtöbbjét még egyszer sem láttam. Gondolom ez főleg a covid, mert se szülinapi party-k nem voltak nagyon két évig, se playdate-ek, szóval nem nagyon volt lehetőségünk megismerkedni sajnos. Kár, mert Pipiék meg lassan elballagnak, és akkor elvesztem ezt a közeget...

Ami a családi programokat illeti, mi sem panaszkodhatunk. Ugyan volt pár lazább hétvégi napunk, amikor csak Rathfarnham-ra mentünk vagy a Loreto Parkba, de voltunk a Powerscourt Waterfall-nál (innen az eső hazazavart, de előtte jót mászkáltunk a folyó mentén), céges Summer Party-n (itt is az eső vetett véget a mókának, napsütésben, egész melegben mentünk, de aztán leszakadt az ég, volt nagy fel-le rohangálás és utána már egészen lehűlt a levegő... jó volt amúgy a party, de eszméletlen sokan voltak, az elején még egész elviselhető volt a tömeg, de olyan 5-től már mindenért rengeteget kellett sorban állni és hát azért, hogy kapj egy 99-t vagy egy kis csomag popcorn-t, nem nagyon éri meg 30-40 percet ácsorogni...), én ugye voltam Magyarországon, T.-vel beültünk kettesben a Kilkenny Cafe-ba egy délelőtt megünnepelni a névnapom (ezt megismételtük 30-án is, mondván most jó ideig ez lesz az utolsó szabad délelőttünk, gyerekek nélkül) és mivel a hónap közepén volt egy négy napos hétvége, jártunk Belfastban is két napra. Ez úgy volt, hogy pénteken nem volt suli a gyerekeknek, úgyhogy ezt megünneplendő, bementünk a Céghez ebédelni meg körbenézni. Szombaton pihengettünk, vasárnap reggel meg felkerekedtünk és elautóztunk a Slieve Gullion Forest Park-ba. Pár éve jártunk már itt, akkor nagyon tetszett, szóval én már jó ideje vissza akartam ide térni és hát nem is okozott csalódást a hely, nagyon jól meg van csinálva, az erdei ösvényhez is tettek ezt-azt, szóval nagyon klassz volt. A park után felautóztunk valami szép kilátásig, ahonnan továbbmentünk a Flagstaff Viewpoint-ig. Mivel ekkor már éhesek voltunk eléggé, innen már csak a szállásunkra mentünk, ami Ballymena-ban volt, ami egy kis városka Belfast-tól északra. Útközben vettünk vacsorára valót a Tescoban (én valami gyorsfagyasztott rizses hús-szerűséget, a fiúk meg sült krumplit és csirkefalatkákat), amit a szálláson meg tudtunk sütni - vagyis meg tudtunk volna, de amig én Anyuékkal Skype-oltam, T. visszatette a sült krumplit még sülni, úgyhogy nagyjából a 3/4-e elégett, de olyan szinten, hogy a füstjelző is megszólalt, mikor kivette a sütőből a tepsit... Na, hát igy jártunk, aznap nem vacsoráztak sokat a fiúk. A másnapi program a W5 volt, ahol már harmadszor voltunk és hát most is nagyon klassz volt. Mivel folyamatosan fejlesztik és cserélik a kiállitásokat, van egy olyan érzésem, hogy megyünk mi még erre - annál is inkább, mert én szeretem Észak-Irországot... Oké, kicsit durva, kicsit karcosabb, mint Irország, de mivel a UK része, jóval olcsóbb és gluténmentes cuccokat illetően sokkal nagyobb a választék, mint nálunk. (Van egy sanda gyanúm, hogy a nagyobb választék úgy általában mindenre vonatkozik egyébként, mert Irország szintjét nem nehéz megugrani.) Apu június 26-án ugye 70 lett, ezt már megünnepeltük a hónap közepén, a napján viszont már itt voltunk Dublinban, úgyhogy találkozhattunk Yoshiakiékkal, akik pár napra látogatóba jöttek Irországba. A St Stephen's Green-ben találkoztunk, a játszótéren, majd ebédeltünk a plázában (én persze csak sült krumplit és szerintem az sem volt gm), onnan pedig hazasétáltunk hozzánk. Itt még ittunk egy kávét, kicsit még elvoltunk, majd T. visszavitte őket a szállásukra. 

Summer Party

Júniusban egyébként két ünnep is volt még, Apák Napja (csak vettem T.-nek pár szilikonos Calippo formát - az az egyetlen fagyi, amit ehet és szeret) illetve a 15 éves házassági évfordulónk. Utóbbira nyomtattunk egy cuki vászonképet, ami azóta is T. iróasztalán áll, mert még nem találtuk meg a megfelelő helyet neki, de igy is jó, igy legalább minden nap rápillantunk, mert elöl van. 

Ez volt hát az idei év júniusa, pörgős és aktiv, nem úgy, mint ez a Dun Laoghaire-ben készült kép, ni: