Hülyén indult ez a nap => ez a hét... Reggel elaludtunk, ugyanis csörgött az óra (vagy a telefon? nem tudom, mert úgy alszom, mint egy zsák hulla, mellettem ugyan bármi történhet, én nem ébredek fel) de nem keltünk fel... Ez elég sokszor előfordul, én ugye most nem késem el, mert vizsgaidőszak van, (Meg különben is... Ha szorgalmi időszakban elkésem, az sem izgat senkit..) de Aranyvirágom sokszor késve érkezik a munkahelyére, ami ugyan ANNYIRA őt nem érdekli normál esetben, de tegnap megbeszélték apuval, hogy ő viszi el majd Aput a bankba, úgyhogy, mint a villám készült el 5 perc alatt káromkodva... Ilyen még sosem volt, hogy ilyen mérgesen ment volna el itthonról, úgy sajnáltam, komolyan és olyan rosszul éreztem magam, hogy Apu miatt kell pont úgy sietnie...
Ja és nem találom az arckrémemet reggel óta és így most szinte hámlik a fejem, olyan száraz. Bekentem egy kis Nivea visage-vel, de ez túúúl esőszerű, túl lágy, túl vizes, kéne a kicsit zsírosabb krémem, mindjárt vajat kenek a búrámra, esküszöm ...
Pár dolog megoldódott:
A krém az ágy alá gurult.
A Macska bejött és most az ablakban durmol.
Apu hívott, hogy mindjárt indul hazafelé.
Mindazonáltal az M1-en a Vörös és fekete megy... De nem nézem, mert TANULNOM KELL...
Pedig egyik kedvenc regényem volt gimiben. Az utolsó kötelező olvasmányok között volt. Választani lehetett, hogy Goriot apó-t vagy a Vörös és feketét olvassuk el. Az oszt ály 85%-a az előbbit választotta, mert az rövidebb volt... Ehh... Mondjuk olyan is volt, hogy a "Ki volt Biberach a Bánk bánban?" kérdésre az egyik srác azt írta, hogy "Ottó felesége."... Good old times!
Sült krumplit ebédeltem, gyalog járok, macskám van. Én ne lennék kemény?!
Az előbb megnéztem a híradót, annyi maradt meg belőle, hogy:
1, Holnap este sem lesz még (valószínűleg) köztársasági elnökünk.
2, Kínában egyre nagyobb divat a magasító műtét. (sic!)
3., Átlagban 8 másodpercenként hal meg egy gyerek a világon a szennyezett víz által terjesztett fertőzésektől.
4, 6-8 év múlva lesz ellenszere az ebolának.
Ennyit a világról. Megyek tanulni. Furcsa ez az angol szakos lét, már teljesen elszoktam tőle.
Nem tudom az idősebb - értsd a 70-es évek végén, 80-as évek elején született - generációnak megvan-e még a Pál Utcai Fiúk örökérvényű száma, ami így hangzik:
Nem szerettelek, soha... Soha...
Na most a jobb emlékezőtehetséggel megáldottaknak még rémelhet (rémlikhet?) a hozzátartozó minimál klipp is. Egy lepukkant konyhában lábosból bablevest eszik egy kövér, szőröshasú, szemüveges, hálós trikós, 35 körüli férfi, közben iszonyú lassan énekli ezt a számot. A felesége, otthonkában, cigivel a szájában tesz-vesz körülötte - sugárzik róluk a boldogság, egymás és az élet szeretete. Nagyon riasztó és nagyon hatásos klipp...
Hogy ez hogy jön most ide? Hát úgy... hogy azt hiszem... a klippben szereplő férfi... a SZOMSZÉDUNK... Hihetetlen egy pali, komolyan, ahányszor meglátom, mindig szinte hallom ezt a számot. Általában biciklivel közlekedik és nagyon vigyorog, ha lát. Engem meg a röhögés kerülget, mert hallom, hogy "Nem szerettelek, soha nyiknyiknyiknyik, soha nyiknyik, igazán nem szerettelek..."....
Egyébként kicsit tanultam, Shakespeare-nél tartok, a drámával kezdtem, mert azt hiszem, az könnyebb, mint a költészet. Pattogtattam pattogatott kukit és azt majszoltam tanulás közben. Meg sem égett.
Ja, hívott az A., hogy nálam van egy könyve. Mondtam, hogy nincs, mert én minden könyvet összefirkálok, már le is tartóztattak érte egyszer. Itt. Úgyhogy könyv nálam elvből nincs ismerőstől, mert nem szeretem a végetérő barátságokat.
Ja és voltam a véres rongyok boltjában... Elmentem ugyanis bevásárolni, az utolsó kosarat kaparintottam meg egy kedvesnézésűnek cseppet sem nevezhető nő elől. (véres rongy ágyin) Aztán a pénztárnál vettem észre, hogy nincs nálam pénz és kártyával kellett fizetnem a pénztárosnő nagy riadalmára. (véres rongy dvá) Tri, csitíri nem volt. De mindenre fel vagyok készülve és türcsi is van nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése