Kezdetek 28

Ma beirattam az utolsó jegyemet is a Világ Végén Vége után fél kilométerrel. Alig találtam oda, kb 6 embertől kérdezősködtem, hol, merre és szerintem ha a 6-ból 2 tudta az irányt, sokat mondok. Nem értem, ha nem tudok valamit, akkor bevallom, nem kamázom és küldöm el a másikat, hogy húzzon bőrt... Az egyik a keresett utcától 100 méteren belül azt tanácsolta, gyalogoljak vissza a HÉV-pótló busz megállójához, szálljak fel, menjek egy megállót vissza és gyalogoljak sokat-sokat, akkor leszek ott. Fél óra. Ehhez képest mentem előre 80-100 métert és ott volt az utca... Vagyis. Csak azt nem fogom, komolyan, hogy akkor minek utasítgat. Mondaná, hogy gőze sincs.

Láttam a Le a fejjelt. Az ellenségeimnek sem kívánom. Borzasztó rossz volt. Egyetlen vicces beszólás / tett / arc sem volt benne, erőltetett volt az egész, kb. mintha a Szeszélyes évszakok utáni kis humormorzsákat néztem volna 90 percben... Már ott tartottam, hogy kijövök a teremből (SOHA nem akartam még kijönni moziból... na jó... egyszer... 5 évesen... A csillagok háborújáról...) de tudtam, hogy kinn esik az eső. A sztori lapos volt, a poénok ultragagyik, ráadásul azt sem tudtuk meg, mi lett a csótánnyá változtatott Garas Dezsővel. Az valahogy lemaradt a film végéről... És Kamarás Iván ismét remekelt. Ha feleannyira lenne jó színész, mint amilyen macsónak beállítják, nem elégedetlenkednék, eskü... De így... ppppfffff... Egyszóval sz@r volt. De legalább nem áztam el. Az is valami. Szeretem Pestet, mikor ilyen mediterrán. Egyik pillanatban tűz a nap - a következőben ömlik az eső - aztán a következő percben ismét süt a nap és meg lehet fulladni a párától.

Aztán kerestem egy Reno-t vagy Humanicot és az istennek nem jutott eszembe, hol vannak... :( Úgy rémlett, a Móriczon van egy Humanic vagy Reno, de nem volt. Végigcsorogtunk a hetessel az Erzsébet hídon de akkora volt a dugó, hogy pszeudo-ateizmusom ellenére majdem imádkozni kezdtem, hogy én istenem, jó istenem, csak most ne szakítsd le a hidat... Ez régi parám, hogy egyszer majd leszakad valamelyik híd és ippeg ott leszünk rajta, autóban persze, hogy végképp esély se legyen a túlélésre.

Aztán a Nyugatinál kaptam egy 1,5 decis Cola light-ot. Utálom a kólát. A termékmintákat viszont imádom. Úgyhogy kénytelen voltam kapni egyet. Ez a 1,5 deci addig tartott, míg legyalogoltam a Nyugati aluljáróba, végig-végig az árusok között egészen a metróig, majd leslattyogtam, vártam egy metrót és elutaztam a Kálvinig. A biciklibolt közelében dobtam ki a kukába a dobozt. Kár volt. Mert bár a tartalmáért nem voltam oda, a doboz jól nézett ki...