Végülis megoldódott a dolog... ITT voltunk, kicsit fürödtünk, gyrost és lángost ettünk, találtunk négy ládát, közben láttunk két lepukkant kastélyt, szereztünk ezer meg egy szúnyogcsípést és reméltük, hogy látjuk a nadapi kilátóból a tűzijátékokat a tó körül, de nem láttunk, sajna, mert fáradt voltam 10-ig várni a hűvösben, tudva, hogy még haza is kell ótózni... De gyönyörű nap volt.
Ma pedig - mivel már igencsak fennállt a szilikózis veszély - takarítottunk egy kicsit... Ilyenkor mindig megnő a ház, úgy értem, takarítás után; olyan mintha nagyobbak lennének a szobák,franctudja, miért... A némettel viszont alig haladok... Megakadtam az Ihn-nél... Nem tudom, az micsoda... Valami tárgyas alak lehet, de a hülyegimiskönyv nem részletezi, pontosan mit is tesz ez a három betű. Annyit már viszont tudok, hogy Endlich bin ich da. A Doch, doch, zwölf Brötchen eddig is ment, de ez az előbbi újonnan megtanult anyag. Endlich bin ich da. Megy ez.
Iszom egy tejeskávét és nem gondolok az évkezdésre meg hogy valahonnan nem sokára szerválnom kell egy 90 óráról szóló PR-közeli gyakorlatot. Ja, voltam az Afrikás önkéntes f@szinál. Mókás volt. Két fekete, egy mongol emberke mellett az egyetlen európai voltam a lakásban, mégis mindenki magyarul beszél próbált meg beszélni.
Szakállas és rossz, de az előbb jót vigyorogtam rajta:
Turista betéved egy falusi kovácsműhelybe, épp akkor készül el az új patkó,de még meleg. Mire a turista:
- Megnézhetem ezt a patkót?
- Hát persze.
A turista fel is veszi, de abban a pillanatban el is dobja, mert forró. Mire a kovács:
- Mi van, meleg volt?
- Nem, b+ meg, én ilyen gyorsan tudok patkót nézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése