Ezt csak azért, hogy kicsit jobb kedvem legyen... :)
Hát nem tudom, mi van velem, kb egy hete olyan vagyok, mint akit megcsípett a cecelégy, ha 3 mp-ig nem szólnak hozzám vagy nem történik semmi, a fejem a bögyömre hullik és szinte már hortyogok. Nem értem, miért vagyok ilyen hullafáradt, mikor semmit sem csinálok.
Ezen kívül 3 napja együtt élek egy kedves, szégyenlős, elpirulós herpesszel a szájam jobb szélén, annyira nem zavar a kis szimbionta, csak néha fáááj. Utálom az ilyet. Apu azt mondta, haragszom valakire, azért jött ki. Ezt ő hallotta egy éjszakai természetgyógyász műsorban és el is hiszi. Úgyhogy most jókislányságból házi feladatként töröm az agyam, kire harizom. Csak ne bóbiskolnék el mindig a nagy fejtörés közepette... Kripli lettem. Nincs mese.
Tegnap voltunk Szentendrén, megnézni az országos amatőr lövészversenyt, amiről linket sajna nem találtam. Pedig volt verseny, tuti, merottvoltunk.
3 pálya után meguntuk a felhajtott "füles" miatt Mikiegérre hajazó keményközésű (sic!) alakokat és bementünk a központba sétálni és korzózni a Dunapartra. Szokás szerint ettünk fagyit, szokásunktól eltérően viszont nem vettünk lángost.
Aztán hármasban L-el elmentünk bobozni Visegrádra és miután kétszer egymás után fék nélkül lecsúsztunk a két pályán, a nagy tömegre való tekintettel hazamentünk dartsozni majd Aranyvirágom anyukája következett, akinek végre megmutogattuk a Franciaországi képeket.
Anyuék még mindig nem nézték meg. A Marci nagy örömére 11-re már itthon is voltunk és belealudtunk a Fahrenheit 9 / 11-be...
Egyébként aki nekem hitelt érdemlően bizonyítja, hogy az ELTE tanárainak olyan különleges gyűrűik vannak, amik leesnek, ha kiírják, hogy mikor tartják az első órát és hol, akkor szóljon és nem nyafogok többet. Eskü.
Most már lassan befejezem...
Csak még annyit, hogy nem értem, miért érzi bárki - még akár egy indexőrző alkalmazott is, hogy attól, hogy valaki az ELTE hallgatója, már alacsonyabbrendű, mint önmaga és hogy felnőtt embereket úgy lehet kezelni, mint ahogy azt ők teszik.
Szomorú, dühös és keserű vagyok.
Utánunk az állam fejpénzt fizet, amiből ők kapják a fizetéseiket, mégis úgy viselkednek, mintha szívességet tennének, ha válaszolnak (válaszolnak? röhej. nem válaszolnak, mert nem tudnak csak, akkor mondja már! szólnak oda az utánam következőnek - mintha én ott sem lennék...) arra kérdésemre, hogy HOL AZ INDEXEM???????????
Lehet, hogy az egész élet ilyen, de nem tudom, aki utálja az embereket, minek végez ilyen munkát. Aki ismer, tudja, hogy ha tőlem ezredszerre kérdezik meg ugyanazt a hülye kérdést, akkor is normálisan és cseppet sem sértőn tudok válaszolni. Nem értem, hogy akkor aki ilyen munkát választott és akitől nem hülyeségeket kérdeznek, az miért nem képes arra, hogy emberszámba vegye a hallgatókat.
Komolyan fel vagyok háborodva. És tudom, hogy nem vagyok egyedül.
De az egész intézmény egy óriási fantom, ide-oda küldözgetnek, cseszik el a napjaimat (és mindenki napját!) sorbanállással és stresszel - és semmi, de semmi nem történik, rohangálok helyrehozni az Ő általuk elkövetett hibát, de mindenhol azt kapom, hogy ez nem az ő asztaluk, nem tudnak segíteni. Vagyis bocs, hülye vagyok. Amit kapok, az ez: Nincs itt az indexe. Kész, passz, ennyi. Semmi jó napot, elnézést, próbálja meg itt és itt, viszlát.
Aki itt tud köszönni, szerintem felkerülhetne az egyetemi nagy Akikre büszkék vagyunk falra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése