Nem sokat haladtam Frommal, ellenben tegnap voltunk a Prágában. Kivételesen nem A-val mentünk, hanem Aranyvirágommal. A poén az volt, hogy először majdnem a Kotyogóba vezettem be a kis csapatot, mert nem ismertem fel a bejáratot. Aztán laptoppal megnehezítve elsétáltunk az Astoriáig, ahol vettünk sajtburgert - 350 Huf / 2 db - és realizáltam, hogy ha már gyorskaja, akkor már inkább a Burger King. Astoriától elballagtunk a Ferenciekre (ezen a távon alig-alig szóltunk egymáshoz, mivel szinte maximum szájról olvashattunk volna, akkora a Rákóczin a zajterhelés), megállapítottuk, hogy itt sem lesz lakásunk; a Puskinból szerváltam Pesti Estet, majd betértünk a fülledt Jégbüfébe, ahol vettünk két sütit, végül visszasétáltunk a kocsihoz a Kálvinon túlra bősz jövő tervezés közepette. Ja, tegnap voltunk 6 év 10 hónaposak. Lassan megtanulunk írni.
Ma reggel meg elmentünk libegni. Előtte ugyan kicsit összekaptunk, de ez mellékes... A Libegő a szokásos szoci hangulatban várt minket, bár az első pofont azzal mérte az orcánkra, hogy diákjegy - nincs. Vagyis van, de csak 18 év alatt. Köszönjük.
Aztán elmentem pisilni. A kb fél négyzet méternyi - befelé nyíló - WC-ben sem akasztóka, sem hely, ellenben brunyatócsa és firkák az ajtón. Az előttem kijövő nőci nem húzta le a WC-t így kellemes ájer is hívogatott befelé. Jó, jó, fizetni nem kellett, dehátakkoris.
Maga a felfelé út nagyon szép, nem lengtünk ki, nem álltunk meg (csak másodpercekre :) és megkönnyebbülve állapítottuk meg azt is, hogy a nagykutya is él még, akit mindig lesünk úgy félúton. Nagytestű, barna-fehér bernáthegyi. (?) Gyönyörű.
A hegyen a jól ismert kép fogadott: vattacukor árusok, törökméz, kürtöskalács, perec... És rengeteg ember.
Felcaplattunk az Erzsébet-kilátóba, mert hogy azt meg felújították és most már a csúcsába is fel lehet menni, ahol kb 3 ember fér el kényelmesen (amikor ott voltunk, vagy 8-an szorongtak fenn), dehát ez van, ahogy Máté Petya mondaná, várni kell.
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, a felújított kilátó nekünk csak két tekintetben okozott csalódást:
1: A környék nevezetességeit bemutató plakátok a legalsó szinten csak FRANCIÁUL vannak kiírva.
2: A kétirányú csigalépcső (hogy KÉT lépcső van, az egyiken csak fel, a másikon csak le lehet jönni) jó ötlet, de ha annyi külföldi jön ide, amennyi, igazán ildomos lenne jelezni, MELYIK melyik, vagyis hol lehet fel, illetve lejönni, különben a hely - a tömeg miatt is - kisebb Bábel tornyává válik. Mint ma is.
Ezen kívül. Esküszöm, nem vagyok ilyen elégedetlenkedő, de még egy dolog volt, ami elrontotta a szájízünk...
A "honfitársaink"... Az a kb harminc-negyven fős fiatal felnőttekből álló társaság narisárga pólóban, senior felirattal a hátukon... Undorítóan, szégyenletesen viselkedtek, már nekünk esett szarul, mit műveltek. Ha valaki közülük neadjisten olvasna, akkor innen üzenném, hogy legszívesebben - a többi kirándulóval együtt - egyesével tekertük volna ki a nyakukat lassan, nyugodtan.
Hótrészegen ordítoztak, káromkodtak, gajdoltak, amit el lehet képzelni. Maxi hangerőn. A természet lágy ölén. Köszönjük.
Magamutogatni nem itt kell. Senki nem volt rájuk kiváncsi. Próbáltunk úgy tenni, mintha leszarnánk őket, de azért a Normafáig tartó sétánk feléig volt egy kis feszültség bennünk... Miattuk. Utálom az ilyet. Amikor el KELL viselnünk dolgokat, amit nem akarunk.
Mindegy, túlélük, deazértmármégis.
Libegő után elmentünk az IKEÁba, (amiről csak jókat írhatok, de ma ilyen napom van, hogy jó dolgokról nincs kedvem írni, vettünk rengeteg tükröt és néhány egyszerű mécsest. Ilyet. Most már van 10 belőle...
Aztán vacsiztunk, majd elmentünk az Obiba, aztán haza - ahol olyan hangzavar várt , mintha legalábbis egy romalakodalom lenne a kertünk végében. Borzasztóra berágtunk - miután a házon BELÜL is üvöltött a zene - majd Drágaságom felhívta a rendőrséget, hogy küldjenek ki valakit, mert azért már mégis, miért kell nekünk a saját házunkon BELÜL hallgatni Lajcsit és a többi hasonszőrű szart. A rendőrség 10 percen belül kijött - zene kicsit lehalkult - de miután elmentek, a kedvesszomszédok elkezdtek átkiabálni, majd később petárdázni..
Az esethez hozzátartozik, hogy MINDEN héten ez van. Minden hétvégén ezt kell hallgatnunk. Utálom. Utáljuk. Mindenki utálja. És nem merünk, tudunk SEMMIT tenni...
És:
- A hülye Alonso fog nyerni, mindjárt megnyeri az egészet...
- Miért baj, ha megnyeri? Kinek drukkolsz?
- Raikönnennek.
- De mér'?
- Hát mert a hülye Alonso spanyol. Ez meg finn.
- ????
- Finn... érted... finnugor... ősök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése