A kezdetek 46

Anyuék holnap megnézik EZT, mert Apu nyert az egyik rádiónál rá jegyet. 
Tegnap bár IDE akartunk menni, végül is EZlett belőle. Utóbbi jó lett volna, HA a legérdekesebb kiállítás nincs zárva és HA nem fél 5-kor mentünk volna be az 5-kor (!!!!) záró múzeumba. Nem tudom, mondtam-e már, mennyire egy csökött dolognak tartom, hogy a múzeumok hétköznap 4-kor (!!!!) zárnak, hétvégén meg 5-kor (!!!)... Ötkor, igen. Amikor kinn még süt a nap, még kutyák rohangásznak ágak után, amikor még Anyukák tologatják a babakocsikat a tó partján a kacsákat mutogatva az érdeklődő gyermekeiknek. Nem értem, mit csodálkoznak, hogy nem látogatják az emberek a múzeumokat... Miért olyan nehéz felfogni, hogy egyszerűen fizikai képtelenség kiállításokat nézegetni munkaidő alatt? Most nézem. Az Állatkert is fél 6-ig van nyitva. Kinn. A szabad levegőn. Nem a neonfényben. 

Valaki úgy talált meg a gúgölön, hogy porszívózsákok listája... Vajh' süllyedhetek még mélyebbre?

Ma meg voltam Nagyapánál. Az még csak hagyján, hogy az a hír terjed az öregek között, hogy kamionokra hányva fogják őket áttelepíteni egy másik városba, mert szanálják az öregek otthonát, ahol most élnek, de lehet, hogy ma akaratlanul hozzájárultam Nagyapa egyik szobaszomszédja állapotának a rosszabbodásához. Az egész úgy volt, hogy mikor beértem Nagyapához, ő aludt és miután nem volt szívem felkelteni; a mellette fekvő bácsi kihasználva a helyzetet, megkért, hogy a Nagyapának hozott egyik almát adjam már oda neki. Mit sem sejtve odaadtam, de az, hogy ez nem biztos, hogy jó húzás volt, csak akkor tűnt fel, amikor észrevettem, hogy a bácsinak egy fia foga nincsen és úgy próbálja meg harapni az almát, hogy folyton elcsúszik a szája rajta. Felajánlottam neki, hogy felaprítom egy késsel és kisebb darabokban talán könnyebben megbirkózhat vele, de őrület csillogott a szemében és láttam, hogy ettől bizony vissza nem kapom az almát soha többet - még azért sem, hogy felaprítsam, max ha kicsavarom a kezéből, azt meg ugye már mégse, hiába akarok jót... Aztán Nagyapa felébredt, beszéltünk vagy fél órát majd kikísért és én bevallottam neki, hogy a bácsinak adtam az egyik almáját. Látszólag egykedvűen jegyezte meg Nagyapa, hogy a bácsi csak pépeset ehet, mert a szilárd kajától megfullad.
Azóta úgy érzem magam, mint a Hófehérkéből a hülye boszorkány.