Oldalak

2005. december 7., szerda

Düh és vígság

Illetve. Akik még nem élnek együtt a párjukkal, örüljenek, mert addig jó, mert a mennyiségi találkákra mindig lehet hivatkozni (még ha ennek a mennyiségnek a 80%-a alvással is megy el) a minőségiekkel szemben.
Mert ugye az alábbi hárpulásomra, hogy ha velem nem, velük miért, a válasz egyszerűen és nagyszerűen jön: Mert veled élek, mert mindig veled vagyok és feltehetőleg mindig veled is leszek. Csakhogy az (ál)mennyiség és a minőség összevetése szar. 

Mert arra nincs idő, hogy bármi felesleges dolgot csináljunk KETTEN (értsd: IGAZÁN szabadidőset, hiszen jön a karácsony, jön a költözés, jön a mittudoménmi), de utolsó hárpia vagyok, mert nem engedem, hogy
találkozzon a "barátaival", akikkel valószínűleg karácsonyi ajándékokat fog felkutatni a városban. 

Visszatérve, azért jól végződött az este (vagyis az éjjel), bár durcaságom kitartott, a gerjedelem (vagyis amit
több, mint 7 éve érzek) erőteljesebb minden fáradt durculásnál hálistennek...

-------------------------------

Szóval Aranyvirágom kötötte az ebet a karóhoz, hogy a Miki december 6-ára virradó reggel jön, ezért, mert tudtuk, hogy akkor mi rohanunk el itthonról, mint a meszes, inkább megkértük, jöjjön 5-én este. Jött is,
kaptam tőle egy dévédét, rengeteg csokit meg kekszet meg egy dizájnos pendrájvot, amivel már el is büszkélkedtem a fénymásoló családnak az Oktogonnál.

Aztán asszem több Mikulás van, mert tegnap, mire hazaértem, az ablakban várt még egy csomi, amiben 4 csillivilli mécses, egy karácsonyi matrjóska fémdoboz és ismét csak csokik és kekszek garmada volt.
Aztán. Korántsincs vége. Este újabb Télapó ajándék érkezett, hosszú, elegáns gyertyák és két Smarties öntestkép formájában. Szerintem ez a Mikulás k*rva feledékeny vagy már szenilis, hogy egy évben háromszor jön, de csitt, nehogy jövőre ne legyen ilyen bőkezű...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése