Tegnap, mikor a metrón utaztam tanítani, észrevettem, hogy szemben egy magas, öltönyös fiatalember olvas. Mikor felpillantott, azonnal felismertük egymást, néhány éve közös gyaksikra jártunk még az alapozóképzésen belül. A legnagyobb meglepetésemre azonnal odahajolt, hogy üdvözlésképpen megpusziljon, kicsit kiakadtam, nem vagyok az a pusziszkodós fajta, főleg nem olyanokkal, akit azért ANNYIRA közelről nem ismerek... Sebaj, miután túléltem a sokkot, szállok le a metróból azon filózva, vajon búcsúzáskor is puszilkodnom kell-e vagy sem, erre egy fakabát utánam szól, hogy kisasszony, egy pillanatra... Átszaladt az agyamon, mi a szart csinálhattam, de mikor ránéztem a faszira, éreztem, hogy ismerős... Ő is ezért szólított le, honnan ismerjük egymást... A mozgólépcsőn hümmögtünk néhányat, hogy hááát, nem tudjuk, hol találkoztunk már, majd békében elváltunk a Fornettis pultok előtt, hogy ej-ej, milyen rossz memóriánk van, cccc, na viszlát...
Pedig én akkor már tudtam, hogy anno egymás közelében laktunk és egyszer Apu mesélte, hogy az apját egy időre kivonták a forgalomból, mert tömegesen másolta a Filmslágerek magyarul 1-2-3-at...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése