Hihetetlen, hogy még csak három napja volt Szenteste, olyan, mintha már ezer éve lett volna... Pedig semmi sem történik, tényleg. Semmi rokonlátogatás, semmi vendégeskedés, semmi baráti vacsora, semmi, semmi, semmi. Magányos farkasokként tengetjük a napjainkat.
Vasárnap, 25-én, P. délelőtt megkapta a harmadik ajándékát, a sátrat, ami azóta a nappali közepén terpeszkedik. Mivel orkán erejű szél tombolt (szevasz, fehér karácsony), sehová sem mentünk, miután P. halál taknyos, naponta ötvenszer szívjuk az orrát óriási üvöltések közepette. (Ő üvölt, mi lefogjuk.) Ebédre maradék tárkonyos levest ettünk, majd másodiknak összeütöttem valami borzalmat: egy tepsi almás-fahéjas-diós-csirkés-rizses "karácsonyi" egytálételt. Este sütöttem barackos-csokis rácsos sütit, de mivel P. szokás szerint nyöszörgött, jól odaégett és a széle feketére sült. AV szerint sikerült a szárazság egy egészen új dimenzióját megalkotnom. Klassz. Hogy a napot megmentsem, már gasztronómiailag, este csináltam barackos panna cottát, Stahl Judit receptje szerint, de még úgy, hogy dupla annyi zselatint tettem bele, mint amit az a kókler írt, még úgy sem lett másnapra sem stabilabb egy joghurtnál a cucc.
Hétfőn, 26-án AV kezébe vette a dolgokat, ő főzött. Mennyország. Baracklevest csinált és gombaszószos-sonkás-sajtos palacsintákat. Mindkettő nagyon jól sikerült, örültünk nagyon. Ezen a napon szintén ki sem dugtuk az orrunkat, a fent már említett okok miatt (nátha + orkán). Este bepróbálkoztam egy citromos sütivel, de erről nem akarok beszélni, úgy dobtuk ki a tepsi tartalmát a kukába, ahogy volt, egyetlen szelet sem fogyott a sütinek sem nevezhető iszonyatból, mert teljesen ehetetlen lett. (Itt megjegyezném, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy fordulhat ilyen elő, hogy egy receptet pontosan követve szar lesz a végeredmény. Ráadásul ez egy baromi egyszerű, sima kis recept volt...)
Ma délelőtt végre lesétáltunk P.-vel a legközelebbi és legkisebb játszóra. Szerintem decemberben még nem jártunk játszótéren, mert vagy beteg volt a Kölyök vagy rossz volt az idő vagy mindkettő. Ebédre cukkinivel töltött fasírtot csináltam sült krumplival, szerintem egész jó lett, bár külsőre elég Quasimodo-ra sikeredett, a cukkini jelentős része ugyanis kifolyt a fasírtból. (Jó, jó, belátom, ez egy ilyen szar szériám nekem...) Sütivel ezúttal nem próbálkoztam, egy időre most elment minden kedvem a sütéstől, bevallom. Délután Lidl-ben jártunk, P. hozta a formáját, hazafelé jól össze is vesztünk vele, bár tudom, hiába, de akkor is. Miért, miért tűnik minden más Gyerek angyalkának hozzá képest?!
Holnapra - bár ezt AV még nem tudja, különben megvétózná - csőben sült paradicsomot tervezek főzni és kis csillagokat szeretnék sütni mellé... Legyen már megint karácsony!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése