Szombat

Az előbb kihagytam, hogy a teljes bezártság azért kicsit túlzás, mert tegnap, mivel tűzött a nap és melegnek tűnt az idő a szobából, délelőtt újra bepróbálkoztunk a Farmleigh-el, ami múltkor ugye zárva volt. Nagy lelkesedéssel vágtunk neki a programnak, napsütés, kellemes hideg, gyönyörű park, szép ház, mi kell még. Már ott éreztük, hogy megint beválasztottunk, mikor a lépcsőn felsétálva P. sarkon fordult, hogy szevasztok gyíkok, én leléptem. Konkrétan nem akart bejönni. Nem tudom, mi zavarhatta, szép, tágas, jelenleg karácsonyi díszbe öltöztetett rezidencia ugyanis ez a Farmleigh, ahol Obama is tárgyalt, mikor itt volt, szóval nem tudom, mi nem felelt meg a kis Damien kényes ízlésének. Miután ketten voltunk, nem adtuk fel könnyen, hol AV, hol én cipeltem az Urat szobáról-szobára, de hiába, a mi vérünk, hiába mutattunk neki izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat (nézd, karácsonyfa gömb, ott vagy benne; nézd, kígyós biszbasz, ssszzzzszzzz, fúúú, de hideg, fogd meg; nézd, bokor, szaglásszuk meg; hohóóó, elbújt apa, hol van? keressük meg, itt vaaaan!) ő csak kényelmetlen arccal hajtogatta ki az erőlködéstől ökölbe szorított kezem ujjait, hogy a mutatót megragadva ráncigáljon a kijárat felé... Mikorra kiértünk, persze épp jött a Télapó befelé, nagy vattaszakállal, vidáman, kolompot rázva, úgyhogy elég köpönyegforgató módon, amint végre elérte P., hogy elhagyjuk a házat, húzott is vissza, mert a Mikulást azért meg kell szemlélni alaposabban is, biztos, ami biztos. Mosolyogni persze tilos, mert az a gyengeség jele. Két perc merev Mikulás bámulás után aztán elcsörtettünk a food market-hez, ahol az Úr végképp meggárgyult, elhagyta magát, lefeküdt a földre, halottasat játszott, majd kinézett magának egy árust és igyekezett lerántani a terítőjét (pontosabban a terítőn lévő sütiket), de miután ezt megtiltottuk, éktelen sivításba és vergődésbe kezdett. Gyorsan vettem hát egy chester cake-et, egy scone-t és egy pohárka bor nélküli forralt bort és mint a szél húztunk a kocsihoz, hogy végre hazaérjünk ezután a cseppet sem megnyugtató kis kirándulás után. A kocsiban - talán mondanom sem kell - P. először vagy 10 percig üvöltött (ok: ismeretlen), majd megsértődve ült egészen hazáig.          
Délután - miután ekkor kezdett igazán csúful köhögni - elmentünk a Dundrum bevásárló központba venni egy párásító készüléket. Eddig csak egyszer voltunk ebben az októberi esőzésekben teljesen szétázott központban: amikor a ride-ont vettük és mivel akkor nagyon-nagyon-nagyon siettünk, körbe sem tudtunk nézni, milyen dizájnos is ez a hely valójában. Most, mivel egyrészt vettünk párásítót az Argosban, Karvol-t egy drogériában és szőlőt a Tescoban, keringtük egy keveset és megállapítottuk, hogy csinos kis hely ez a Dundrum. Van Argos, Tesco, Penneys, Boots, Eason - és nincs is olyan messze, mint a Square vagy Blanchardstown. Akkor lenne tökéletes, ha Dunnes is lenne benne, de nem vagyunk telhetetlenek. Asszem This is the beginning of a beautiful friendship.