Lehet irigykedni

Az utóbbi időkben olyan hulla voltam, mint már régen. Reggelente alig birtam kikászálódni az ágyból a hangos nyanyázásra, alig volt kedvem délután sétálni és folyton leragadtak a szemeim. Az egy dolog, hogy P. (még) mindig 10kor fekszik és 7 körül kel (kivéve azt a pár napot, mikor fél 7kor felkelt minket, de fél 8-ig még döncizik az ágyban, ha fogjuk a kezét), de mi mindig bőven éjfél után feküdtünk és úgy tűnik 7 óra nekem édeskevés ennyi program mellett... No de ezentúl minden másképp lesz! Megvan, hová megyünk nyaralni!