Brrrrrilliant

A tegnapi igen durva viharszerűség után kicsit aggódtam, merre tudunk ma menni (tegnap délután igy sem voltunk sehol, mert 3-kor szinte teljesen sötét lett, úgy beborult, majd 4-től orkán erejű szél jött és zuhogni kezdett az eső), de szuperül megoldódott a dolog, jártunk ugyanis az Australian Museum-ban. Bár jó ideig ódzkodtam a helytől, mert idegesitett, hogy 12 dollár a belépő egy rakat kitömött állathoz (Dublinban a Natural History Museum ingyenes) és annak ellenére, hogy gyerekbarátként hirdeti magát, nem biztam nagyon benne, hogy izgalmas lesz P.-nek, mert nekem valahogy zavarosnak tűnt a honlap erre vonatkozó része, ráadásul egy normális kép sincs fenn, hogy el tudjam képzelni, mi is vár az épületen belül, óriási pozitiv csalódás ért, mától imádom ezt a múzeumot...
Magán a kiállitásos részen csak átfutottunk (volt min, jó nagy a hely, három szinten vannak a látnivalók, plusz van egy könyvtár, de oda nem jutottunk el), mert vagy 1,5 órán át a KidSpace nevezetű elkeritett kis játszóházban voltunk. Ez egy 5 év alattiaknak kialakitott kis hely: van benne öt tematikus bunker, de a bunkerek között is vannak érdekes dolgok: könyvsarkok, egy röntgenasztal, egy mikroszkópos asztalka, három nagyobb asztal teli kirakókkal, simogatható kitömött állatok, kis bábállatkák egy nagy dobozban... Szóval kánaán. A bunkerekben mozgatható, tekergethető játékok voltak a falon (pl állits össze egy furcsa teremtményt, szóval teszem azt egy bálnafejhez oda lehet tekerni egy poliptestet stb), illetve teli voltak különböző játékállatokkal. A tematika abban merült ki, hogy volt mit tudom én viz alatti világ bunker, ott a falon csikóhalak úsztak kék alapon, a bedobált játékok pedig különböző halak voltak. A rovaros bunkerben pillangók lógtak le a plafonról és teli volt szöcskékkel, pókokkal, de volt dinoszauruszos és ausztrál állatos sátor is, menő volt na. (P. új szót is tanult ám: tatu.) Mikor P. megéhezett, ki kellett jönnünk sajnos, mert ilyen helyen nem eszünk ugye, de miután meglátta, hogy még millió felé lehet futni, elfelejtette, hogy enni kért és pár kört futottunk a normális kiállitások között is. Volt az őslakosokról egy tárlat, volt egy óriási terem, ahol csak csontvázak voltak, volt egy kitömött állatos szekció, volt egy ásványkiállitás és még biztosan sok minden más is, de fél óra tekergés után P. végképp éhen akart pusztulni és erőteljesen a szájára mutogatott, hová kéri a memgyetét.
A poén, hogy egy jeggyel egész nap ki- és be lehet járkálni, szóval ha most időben felkel és az eső sem esik, még vissza is mehetünk egy második körre. Hurrááááá!
Ja és azt ki is hagytam, hogy szerdánként 11-kor és 1-kor didgeridoo előadás is van, szóval a 11-eset szépen kifogtuk.