Oldalak

2012. június 26., kedd

Nem savanyú a szőlő, néha tényleg mennék már...

Azért annak ellenére, hogy jó itt, van pár ok, ami miatt alig várom, hogy végre elhúzzunk.
- A net valami borzalom. Lassú és piszok drága, folyton elmegy a kapcsolat, egyszóval fos.
- Bár ezt még nem emlitettem, de ahol most lakunk, ott felújitás zajlik. Általában reggel 8-kor kezdik a munkálatokat, de sokszor van olyan, hogy már 7-kor arra ébredünk, hogy valamit csikorogva csigáznak fel az ablakunk előtt. Miután a délelőttöt nem szoktuk itthon tölteni, nem tudom, akkor milyen a zajongási együttható, de az biztos, hogy amikor 1-kor P.-t próbálom altatni, akkor csúcson van a dolog, most például olyan, mintha egy bazi nagy vasat próbálnának elfűrészelni fölöttünk. Szerencsétlen meg aludjon. Aha. Tudom, hogy a felújitás szükséges jó, de bazzeg miért kell mindig kifognunk ilyesmit, miért nem lehet CSEND? (A monoton autóforgalom már csendnek számit nálam, szóval nem vágyom az erdő közepére...)
- A zajnál maradva (ezt már irtam), mellettünk van a szemétledobó és el kell mondjam, számunkra immáron nyilvánvaló, hogy az emberek a nap 24 órájában képesek kidobni a szemetüket, hiszen a már jól ismert dübörgést hallottuk mi már hajnali 1-kor és reggel fél 6-kor is...
- Továbbra is a zajnál maradva, a spórolás itt is jellemző, igy a falak papirvékonyak, de olyan szinten, hogy azt is hallani, amikor a szomszéd hosszasan pipil és akkor még nem beszéltünk arról, amikor a még bőven alvó P. feje mellett zuhanyzik valaki munka előtt...
- Iszonyat árak vannak, egyszerűen vérforralóak, egy ócska barackbefőtt 5 dollár, egy kiló cseresznye 16 dollár, egy 80 db-os törlőkendő szintén 5 dollár... Alig várom a jó kis ir árakat, itt azt hiszem rövid időn belül agyvérzést kapnék.
- Most ez szarul hangzik, de túl sok a látnivaló és miután tudom, hogy milyen iszonyat messze vagyunk mindentől, tisztában vagyok vele, hogy valószinűleg soha az életben nem térünk ide vissza még egyszer és mivel mindent látni szeretnék, a napjaimat az tölti ki, hogy útikönyveket olvasgatok, térképeket nézegetek, tervezek, szervezek, számolgatok. Félreértés ne essék, imádom ezeket a dolgokat, de most már kicsit hiányzik az is, hogy süssek valami finomat, megnézzek egy filmet, elkezdjem egy már régóta tervezgetett projektemet, ilyesmik... Mig itt vagyunk, ezekre képtelen vagyok, mert mindig a következő programon agyalok, hol, mit nézzünk meg, milyen sorrendben, mit hagyjunk ki, miért menjünk vissza egy adott helyre...

2 megjegyzés:

  1. A papírfalak vmiért itt is divatosak. A lányom pl összhangban él a felső szomszéddal, akivel én is együtt intézem a reggeli első pisilést. Ó, yesss! Továbbá jópofa hallgatni a francia szomszéd szexuális életét és a litván gyerekeit... Miért nem gyártanak már normális falakat??????

    VálaszTörlés
  2. Ezek olyan kérdések, amikre nem tudhatjuk a válaszokat... Olyan, mint hogy hogyhogy nem találták még ki, hogyan csináljanak nagy mennyiségben a tengervizből iható vizet, mikor millióan halnak szomjan a világban, a tengerviz szintje meg egyre csak emelkedik... (Elnézést attól, akinek ez túl buta / laikus kérdés, de eddigi életem során még nem találtam rá választ.)

    VálaszTörlés