Sajnos emlékszem még az első hónapok örökös stresszére, hogy úristen, ez a gyerek szét fog pukkadni, ez beteg, ez lehetetlen, ez nem normális, ilyen nincs, hogy ennyit egyen, ekkora has a világon nincsen és ma már tudom, amit akkor még nem, hogy nem fog szétpukkadni, nem beteg, ez igenis lehetséges, ez a normális, ez van, ha ennyit eszik, hát ennyit eszik és bizony, a csecsemők nagy részének nagy a hasa... Utólag cikinek érzem, hogy nem biztunk benne, hogy görcsösen próbáltuk betartani a könyvekben "megszabott" mennyiségeket és hogy hónapokon át szó szerint harcoltunk a Természettel (és igy talán éheztettük is egy ideig szerencsétlent), de már nincs mit tenni, igy jártunk, igy járt. Nagyon bizom benne, hogy a kezdeti bénázásaink nem hagynak, hagytak maradandó károsodást benne és ezennel leteszem a nagy esküt, hogy ha lesz második gyerekünk, annyit ehet majd az első éveiben, amennyit csak akar.
(Egyébként egy szinten logikus, hogy nem akartunk neki annyit adni, amennyire vágyott, hiszen:
- vékony, csenevész baba volt, mikor megszületett, nem tűnt normálisnak, hogy milyen óriási ütemben hizik
- nem volt elég neki az anyatej, igy tápszert is kapott és amennyire hangsúlyozzák az anyatej esetében, hogy a babák ösztönösen tudják, mennyit egyenek belőle, épp annyira stresszelik a tápszert adókat, hogy a tápszeres gyerekek viszont nem tudják, hol a határ és ezért könnyen elhizhatnak
- sokat sirt, amire mi úgy tekintettünk (a súlygyarapodást és az óriási pocakját figyelembe véve), hogy biztosan a hasa fáj a (mi szemünkben) rengeteg kajától (ezt ráadásul a védőnő is megerősitette)
- sosem akart kakkantani (a heti 1 termelést nem tekinteném mennyiségnek, miután tápszert is kapott), amit mi annak a számlájára irtunk, hogy a sok kaja megfogja a hasát)
De jó, h benéztem ide. :-)
VálaszTörlés(Mostanában ilyen kis morzejelesen leszek csak szerintem mindenkinél...)
Én is folyton azon aggódok, hogy nem túl kövér-e a lányom. Hihetetlen tempóban nő és igazi Michellin baba. (Jó, mondjuk mióta 100% tápos csirke, azóta sokat nyúlt és kevésbé mélyek az árkok két zsírfodra között.) Igaz, mi koplaltatni sem tudjuk, mert ő követeli a kaját, mese nincs!
S sajnos vannak, akik a frászt szeretik hozni az anyukákra, h túl husis a gyerekük. Én meg még majdnem be is nyaltam ezt... :-(
Jó, h írtad ezt a post-ot!
Maradjunk annyiban, hogy Olinak 4-5 hónaposan már nem látszott a nyaka a tokájától... :D Kiszívta a két mellemet (mondjuk nem tudom mennyi volt benne, olyan közepes mennyiség, nem túl kevés, nem túl sok), majd még lenyomott kb. 200 ml tápot. És addig sírt, amíg halálra nem kajálta magát. A kakilás nehezen indul be a babáknál. Nekünk is volt, hogy 6 nap után szélcsővel könyörögtem ki a kakit belőle, mert már sírt, mert fájt a pocakja. De ez csak anyatejes babáknál is pont így van. Van olyan baba, aki 10 naponta produkál és még ez is belefér, ha nem fáj tőle a hasa. Mondjuk amikor fájt a hasa, akkor látszott, hogy görcsöl, húzza magát, de egyébként nem volt hasfájós a táptól, meg az anyatejtől sem. Én sosem mértem neki a kaját, hanem mindig annyit adtam, ameddig kért. Én baromságnak tartom, hogy túleszik magukat. Egyik embergyerek sem olyan alulintelligált, hogy ne tudja, hogy mi kell neki. Az emberi szervezet igenis tudja, hogy mennyi kaja kell neki. Ha nem hízásra hajlamos a család és normálisan táplálnak egy gyereket (értem úgy, hogy nem eszik orrba-szájba csokit, cukrot, édességet), akkor nem hiszem, hogy aggódni kell a súlya miatt. Oli most kifejezetten karcsú (néha mondjuk óriás a pocakja, de ez szerintem csak azért van, mert picik, a gyomruk is pici és látványos, amikor telekajálják magukat), pedig eleinte havonta több, mint egy kilót hízott. Most meg lemozogja.
VálaszTörlésJa! És ha sok is neki, akkor vagy kijön belőle (bukik), vagy kitolja a szájából a cumisüveget, ahogy tette azt Léda, Katity kislánya is. A gyerekek nem hülyék. :)
VálaszTörlésHa folyton hányik, akkor meg lehet, hogy refluxos, de az egy másik történet.
Béb, a durva, hogy P. még csak hájas sem volt a képeit elnézve olyan 6-8 hónapos koráig... Olyan ropi az összes 1-3 hónapos fotóján, hogy fáj. Csak épp kifogtunk egy "csak 3 óránként etesse" védőnőt / gyerekdokit a legelején és elhittem, hogy azt úgy kell, mivel zéró tapasztalatom és önbizalmam volt. :(
VálaszTörlésKH, azt mondják, az "anyatejes" gyereknél nem baj, ha nincs kaksi 7-10 napig, de a tápszert is kapó babáknak naponta, maximum 2 naponta kakilni KELL, mert a tápszer nem bontható úgy le, mint az anyatej. Én azért rettegtem, hogy 10 napig nincs semmi, mert tápszert is kapott (kb fele-fele volt a tej-tápszer) és azt nyomatták, hogy az gáz, ha ennyi ideig semmi sincs...
Part: Az én dokinénim meg nem aggódott emiatt. Nekem is kb. fele-fele anyatej, tápszer. Én is lerohantam vele orvoshoz, a dokinéni meg mosolyogva mondta, hogy majd beindul az emésztése, ne aggódjak. Minden babánál van ilyen kaki beállós időszak. Az a baj, hogy tényleg mindenki mást mond. :( Az ember meg első gyerekes anyukaként nem tudja kire hallgasson.
VálaszTörlésHát ez az, hogy mindenki mást mond. Ráadásul ugye mi 2 hónaposan visszajöttünk egy teljesen más világba és itt meg végképp más volt a módi (csak lestek, hogy szoptatok)... :D No mindegy, utólag hiába vagyok okos, remélem csak, hogy tanultunk belőle.
VálaszTörlés