Csak úgy

Olyan érdekes játszótéren járni, komolyan mondom. Ma pl egy P.-nél idősebb kisfiú (olyan 4 éves lehetett) felkapaszkodott a mérleghintára, aminek a másik végén P. ült és rángatózott, majd fél perc múlva közölte, hogy too fast és le akar szállni. Eközben P., mint a félőrült nyomta persze valami földöntúli mosollyal az arcán, szóval ő remekül érezte magát ott, ahol a másik fiúcskát láthatóan túl sok (vesztibuláris) inger érte.
Ehhez képest jött két (fiú)testvér és basszus azok, mint a kisördögök, olyanok voltak. Faforgáccsal dobálóztak, bottal verekedtek és miközben épp szólt valamit hozzám az anyukájuk (Hú, meleg napunk van, mi?), a kisebbik fiú, aki 26 hónapos volt, mint megtudtam, igyekezett meglegyinteni P. fejét, mert csak.
A múltkoriban még aggódtam, hogy P. túl félénk, de mostanság teljesen megnyugodtam: egy tökéletesen átlagos 2 éves szintjét hozza szociálisan. Sőt. Ha azt is tekintetbe vesszük, hogy 1) "nem otthon van" azaz mi magyarul beszélünk hozzá, de mindenhol máshol az angol ömlik felé és 2) elég sok változás volt az életében mostanság, hol itt vagyunk, hol ott vagyunk, hol költözünk, hol pakolunk, hol csak én vagyok neki, hol többen is vannak körülötte, ahhoz képest egész kis talpraesett és vagány. Tökéletes gyerek, én mondom.