Eddig is tudtam, hogy P. humora valami frenetikus, de mikor ma reggel épitett egy alagutat, majd szinpadias mozdulattal rámutatott (a vállától indulva kinyújtotta az addig behajlitott karját, jelezve, hová nézzünk) és közben teljesen dallamhűen közölte, hogy tátátátáááá, hát én azt hittem, menten elpatkolok a gyönyörűségtől.
(Emellett az is nagyon szivmelengető volt, mikor csukott szemmel a kanapén feküdve dúdoltam neki a Tengerparti házban-t, hogy aludjon, majd egyszer csak megcsapott valami öblitő illat, kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy az orrunk szinte összeér és közvetlenül az arcom előtt van két kicsit kancsal kutató szem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése