Vegyes

• Reggel elhoztuk a megrendelt magyar könyveket Portmarnockból (Vidám mesék & Boribon autózik) és jelentem tényleg addiktiv, eddig már vagy négyszer olvastam fel hogyan nem hozott Boribon almát a sütibe (egyelőre tetszik a dolog, sokkal jobb felolvasni valami kész szöveget, mint kitalálni valami sztorit egy autóról vagy egy kompról)*
• Délelőtt és délután is új játszótéren jártunk, az első olyan volt, mint egy kisértettelep, kongott, pedig tök modern volt; a másodikon viszont annyian voltak, mint a nyű, igaz, 6 felé szinte kiürült, az ir gyerekek ugyanis 7-8 között már fekszenek, haha, mégis van abban valami jó, hogy P. 10-kor alszik el, igy 7-ig maradhatunk bárhol
• Amikor negyed 10-kor már besétál a szobájába, hogy akkor most már közel az alvás, de 10-kor még kiszól, hogy Nyanya! vagy Apa!, akkor nem hogy a tesótól, hanem az élettől is elmegy a kedvem.** Egyszerűen fel nem foghatom, más gyerek hogyan képes arra, hogy leteszi a fejét a kis matracára és öt perc múlva horkol. (Természetesen úgy, hogy közben napközben is alszik két órát és kinn sem volt egész nap, mert minek, elvan a játékaival otthon is.)  

* a sztoriknak mindig autókról vagy kompokról kell szólniuk...
** különösen azért, mert nem elég, hogy 10-kor fekszik 45 perc huzavona után, de éjjel 3 és 6 között tutira felkel mostanság és ez tökéletesen kiveri az álmot a szememből***
*** mondjuk az jó viszont, hogy általában már úgy alszik el, hogy nem vagyunk benn... fetreng, fetreng, én megunom, kimegyek, majd ha hiv, visszamegyek, megsimogatom a kezét, majd egy idő után újra kimegyek, ő feltámaszkodik, én közlöm, hogy megyek, jó éjt, ő lehanyatlik és jobb esetben nem szól hajnalig... (rosszabb esetben szól, engem meg szétvet az ideg, hogy egy órán át megy a kimegyek-visszahiv móka)