Amúgy szerda délután szerveztünk egy kis gyerekes délutánt, négy magyar anyuka a négy gyerekével találkozott itt a parkban és úgy elszállt az idő, hogy csak pislogtam. Fél 4-re mentünk, mi 7-re értünk haza. Tudom, hogy többször hangoztattam már, de azért igy itthon lenni a gyerekkel valóban babasétáltatás. Úgy értem, ha van társaságod. Ha nem egész nap csak egymás fejét nézitek vagy kettesben sétáltok, játszóztok, mint két magányos remete. Talán ez a legnagyobb szivás a külföldi gyereknevelésben. Hogy nincs felugró barát, barátnő, rokon, bárki, csak és kizárólag TI vagytok egymásnak. Mindig.
(És itt most lehet filozofálgatni azon, hogy itt is emberek élnek, elég sok az anyuka, de szerintem aki hasonló helyzetben van, érti, hogy az miért más... "Ezek itt" teljesen mások, más világban élnek. Ha AV ir lenne, lehet, hogy könnyedebben barátkoznék az ir anyukákkal, de igy? Hány éves a gyerek, hogy hivják, jajj de édes, no viszlát. Eddig jutunk el. Esetleg megkérdezik, honnan jöttünk. (= Rákérdeznek, hogy németek vagyunk-e.) Na köszönöm szépen.)
Én is most kezdtem el gyűjteni az anyukákat, hogy legyen kivel összejárni ősszel, télen, mert kizárt dolog, hogy órákat leszek kint a hóban, szélben, esőben. Bent, viszont kockára unjuk magunkat.
VálaszTörlés