Mix

Már megint össze-vissza rövidkék, mielőtt elfelejtem őket.

• Ma délelőtt voltunk játszótéren (megfagytam, de ez mellékes) és roppant furcsa dolog történt. P. a csúszdás várban magyarázott (ha esik az eső, csúszik (a hid a labirintusban), ha nem esik, nem csúszik), majd mikor egy 2-3 éves kisfiú szintén fel akart mászni mellé, pánikszerűen szirénázni kezdett és leszaladt a lépcsőkön, mire a kisfiú is lemászott, erre P. visszafordult, odament hozzá és elkezdte lökdösni. Szóhoz sem jutottam. Ezután megfogta a gyerek kabátját és azt kezdte rángatni, mire az don't pull me kiáltások között próbálta lefejteni P. kezét magáról, de tudjuk milyen kitartó az Úr, csak rángatta, rángatta, olyan volt, mint egy pitbull, nem akarta elengedni. Tök ciki volt a dolog, igaz, én már az első meglökésnél rászóltam, hogy héjj, ne bántsa a kisfiút, majd mikor húzkodta a kabátját, akkor is igyekeztem kettéválasztani őket, de komolyan olyan rossz érzésem lett a dologtól, hogy csak na. Később azt mondta, csak meg akarta csikizni a gyereket, amit elhiszek neki, mert engem is imád csikizni, csak olyan rossz, hogy ha igy fog közeledni másokhoz, utálni fogják. Meg van róla győződve, hogy mindenki számára a hetedik mennyország, ha csikizik, szóval ő "jót akar", csak ilyen otromba módon. Ez a "tikitiki" (a cs továbbra sem megy) már egy továbbfejlesztett közeledési módszer egyébként, eddig ha nagy-nagy ritkán kommunikált valakivel, az azt jelentette, hogy odaállt az illető elé öt centire és közelről nézte a megrettent áldozat arcát. 
• Ebédre céklás-kelbimbós "fasirtot" csináltam, igen bizarr lett, de P. csak egy másodpercig akadt fenn azon, hogy lila a cucc, utána ette jóizűen.
• Ezer éve akartam irni, hogy nálunk nem lehet csak úgy tessék-lássék mesét olvasni már, ha átköltöm kicsit a sztorit, P. azonnal megfedd, hogy nem, nem, az nem úgy van, hanem... Múltkor úgy kezdtem az Almás mesét, hogy egyszer volt, hol nem volt, mire a kis drága kijavitott, hogy nem, késő őszre járt az idő, a fákról réges-rég lehullottak a levelek (vagy valami hasonló, emlékszik a franc)... 
• Ebéd közben P. meglepett azzal, hogy lebetűzte a Tesco-t visszafelé. O-szi-esz-i-ti. Jobb, mint Eric Cartman a Csimpifonnal. 
• Gonosz kérdésnek tűnik, pedig szimplán csak nem értem, hogy van az, hogy egy ikszedik gyerek csak úgy becsúszik. Rengeteg ismerősömtől hallottam mostanság, hogy a második gyerek? Jaaa, hát nem szerettek volna ilyen kis korkülönbséget, csak úgy jött a második / harmadik és mivel úgyis több gyereket akartak, megtartották persze. Technikailag nem értem a dolgot az igazat megvallva. Védekeznek és valami baleset történik (kilyukad a gumi / hiába szedi a gyógyszert valaki, nem hat / stb.) vagy nem is védekeznek abszolút és úgy csúszik be a baba? Ha az előbbi, akkor rémisztően megbizhatatlanok a mai fogamzásgátló szerek, ha meg az utóbbi akkor azt egyszerűen nem értem hogy van. 
• Csókoltatom A Céget, hihetetlen, hogy egy évben hány millió csapatépités van, annak ellenére, hogy egy dolgozó ember, ha jól belegondolunk az élete legnagyobb részét a kollégáival tölti és nem a választott családjával. Szerintem ez már alapból rossz valahol, de ha ezt még megspékelik azzal, hogy állandóan van valami fos, ahová persze csak belsősök mehetnek, hiszen ők Csapattagok, a családtagok meg akasszák fel magukat*, hát fel tudnék robbanni. Most szerdán Előkarácsony (novemberben baszki), jövő pénteken Nagykarácsony, közben egy kis ez, egy kis az a munkaidőn túl, hát a franc essen már a mai világba, hol van már a jó kis van vöröshagyma a tarisznyában éra, mikor még volt olyan, hogy Család meg Fonó...

* Évente két alkalom van, mikor családtagok is hivatalosak a buliba: van a nyári GGardenParty (itt ugye ezt folyton elmossa az eső) és a karácsonyi családi nap, ahol kapunk gyerekbarát ebédet is (sültkrumpli chicken nuggets-szel haha meg egy vagon gingerman).