Világvége

Amúgy meg annyi blog foglalkozik mostanság a hittel, hogy az apokalipszisről álmodtam. Ilyet... Először gimis koromban volt egy olyan álmom, hogy egy Nagy Ember azt jósolta nekünk egy osztályfőnöki órán, hogy a mi generációnk már nem természetes halállal fog meghalni, aztán mikor terhes voltam, szinte minden éjjel azt álmodtam, hogy autóval menekülünk valami óriási katasztrófa elől, aztán most, 2,5 évvel később megint visszatért a téma... Nem volt egy túl szofisztikált álom, bevallom, de azért leirom, mert nagyon megragadt bennem...
Otthon voltunk Anyuéknál, mikor egyszer csak jött valami nagyon fényes Felsőbb Erő és azt kérte, fogjuk meg egymás kezét, magyarul alkossunk egy nagy-nagy láncot. P. persze nem akarta megfogni a kezünket, én magyarázkodtam, hogy igy meg úgy, de aztán valahogy csak sikerült a dolog. Egy nagy képernyőn a Felső Erő bemutatta milyen élet vár a világvége után (béke, öröm, boldogság ezerrel, csobogó patak és vidámság), de persze ez a Szép Új Világ csak azok számára lesz elérhető, akik Hisznek. Ekkor észrevettem, hogy a monitor alján villog az msn jel, hogy jött egy üzenet, elkezdtem vigyorogni, hogy hehe, k*rva nagy világvége mondhatom, ha egyesek még nem is tudnak róla és nyugodtan msn-eznek, de a Felső Erő szóra sem méltatta a vigyorom, csak megvetően közölte, hogy most jön az Átalakitás és aki alakul, aki nem, Vé-ge és attól függően, hogy sikerül a Változás vagy bekerülünk a szerencsések közé, akik a bemutatott szép világban élhetnek vagy nem (és akkor nem tudom, mi lesz, erről nem esett szó). Ezután egyesével behivtak minket egy elbeszélgetésre, ahol végignéztünk egy listát, hogyan is kell élnünk a jövőben, hogy megmeneküljünk, de ekkor sajnos P. igen valóságosan szólt, hogy menjek mán be hozzá, úgyhogy végül nem tudom, sikerült-e magam beválogattatnom a Paradicsomba.
Egyébként ha valakinek ez segitség: A jehova tanúi asszem elbeszélgetés nélkül mehettek a Mennybe, ők nyertek.