Ja és ez az év végi rosszkedv nem ám amiatt van, hogy jajj, nem leszünk kész, mert kit érdekel, egyrészt magunk vagyunk a világ közepén, másrészt meg volt már olyan, hogy a Burger Kingből való sült krumplit ettünk Szenteste és nem igazán zavart a dolog, örültem, hogy élünk; hanem mert a karácsony az olyan meghitt, nyugodt, családias és összebújós, nem?
Ehhez képest nem elég, hogy év közben minden napomat a magánnyal harcolva küzdöttem végig P.-vel reggeltől estig; még ilyenkor sincs semmi társaságom: szeretnék készülgetni, tervezgetni, diszitgetni, várakozgatni, mint egy Család, de ehelyett megint és megint és megint itt ülök teljesen egyedül, miután P. végre elaludt egy órára és nincs senki, akihez egyetlen szót is szólhatnék.
együttérzek most nagyon.
VálaszTörlésAkkor írj rám ilyenkor -felhívlak. (Egy másik magánytól szenvedő kisgyerekes.)
VálaszTörlés... és mire este végzek azzal a minimális karácsonyi készülődéssel, amit idén képes vagyok művelni (korábban nem lehet, mert pl a bejglit nem lehet csak úgy otthagyni, ha menni kell játszani/megnézi valamit/enni/pelenkázni...), mindenki alszik...
VálaszTörlésSokat gondolok Rátok, akik a családtól messze ünnepeltek (bár ez nyilván nem vigasz). Ölelés nektek!
VálaszTörlésKöszi mindenkinek. :) Azért nem ilyen rossz a helyzet, elvagyunk, mint elvoltunk már régebben is, csak most van egy csomó zavaró körülmény. Bár ha jól meggondolom, MINDIG is voltak zavaró körülmények, karácsony az egy ilyen gáz időszak volt mindig... No de ez van, azért pisz & harmoni. :D
VálaszTörlés