AV végül 2 körül ért haza, kiderült, hogy valóban az immobiliser a rossz, 700 euró, ha kicseréltetjük. Magát a kocsit (ha menne, haha) jelenleg 1000 euróért tudnánk eladni, adva van hát a dilemma, mit csináljunk: költsünk rá 700 eurót egy 1000 eurót érő tizenéves kocsira vagy adjuk fel és próbáljuk eladni roncsként. Én hajlok az első verzió felé, mert egyrészt nagyon a szivemhez nőtt ez az autó, vele tanultam meg vezetni, könnyű kezelni, jól gurul, jól fordul, érzékenyek a pedáljai, nem kell durván nyúlni hozzá, hogy működjön, másrészt pedig hányok a XXI. század mentalitásától, hogy egy kis szar alkatrész tönkremegy egy bazi nagy autóban és az egészet a sutba vágjuk emiatt; viszont nem tudom, jó ötlet-e egy idősödő autóra ennyit költeni, mikor előfordulhat, hogy pár hónap és tönkremegy a váltó, a motor, a ki tudja mi és kezdődik minden elölről... Eh.
Délután amúgy nekivágtam a városnak, hogy a Lidl-ből hazacincáljam a legfontosabbakat (csemegeuborkát és viszonylag normális zöldségeket csak ott lehet kapni - jaj, ezt már ezer éve akartam irni, múltkor egy Tescos paradicsomot a hűtőben felejtettem és bazzeg 2 hónap után sem rohadt meg, pont ugyanúgy nézett ki, mint mikor megvettem, azért ez komoly, nem?) szóval elszerencsétlenkedtem magam a központba (azért én, mert mondtam, hogyha még egy délutánt bezárva kell töltenem kettesben P.-vel (ugyanis bár 12 fok van, esik rendületlenül, éljen a tél), én felakasztom magam), de bár ne tettem volna, mert még csak mélyebb depresszióba űzött a látvány, ami ott fogadott. Millió, nem túlzok, millió ember a bevásárlóutcában, de annyi, hogy lépni nem tudsz, mert 1) az amúgy is szűk utcába betelepedtek a gagyi árusok, akik mindenféle szart árulnak az esőben 10 euró alatt 2) az ir adakozó népség és ilyenkor két méterenként állitanak meg az adomány gyűjtő vödröket rázó emberkék és 3) ilyenkor van igazán keletje az utcazenének, úgyhogy itt egy rockbanda nyomja a Fairytale in New York-ot, ott egy kis kórus ad elő karácsonyi áriákat, amott valaki trombitál... Igy leirva egész hangulatosnak tűnhet a dolog, de nem, nem az, k*rva gáz látni az utolsó pillanatban kétségbeesetten vásárlók képét, akik őrült tekintettel próbálnak előrejutni a fullasztó tömegben és hangzavarban ezernyi papirzacskóval a kezükben... Tiszta utolsó itélet érzésem volt, komolyan, vártam, hogy no most, most már tényleg megnyilik a föld és véget ér ez a szar körülöttünk, mert ez igy iszonyú, tényleg nincs isten, ha ezt igy engedi, hogy ilyen legyen a világ... Percenként megfogadtam, hogy jövőre már szeptemberben nekikezdek a karácsonyi készülődésnek, októberre mindenkinek megveszem / elkészitem az ajándékát, mert ez igy ultraszégyen. Miután ide-oda azért benéztem, végül nem vettem senkinek semmit, bezúztam a Lidl-be, betettem a legfontosabbakat és alig vártam, hogy kikeveredjek a bolondokházából. Hangulatos karácsonyi andalgás? Forralt bor meg kürtős kalács? Hó meg meleg kesztyű? Pf. Baromság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése