Hüpp

A buszon befelé amúgy tök jó volt, elmerengtem a múlton, hogy már 4 éve voltunk Dániában, hogy milyen vicces volt az advent Koppenhágában, hogy mennyire másképp láttuk még akkor A Nyugatot, mint most, hogy milyen tapasztalatlanok és fiatalkák voltunk, hogy hogy kinyilt a világ, ott és akkor.
Aztán eszembe jutott az első év itt, hogy milyen jó kis társaságunk volt: itt volt a Zoli, a Mártiék, az Anna, a Viktor, a Petiék, a Gáborék és mi. Elsőként Zoli pattant meg Amerikába, mikor ő lelépett, véget értek az esti kártyapartik, mert mindig nála gyűltünk össze, aztán elment a Viktor is, aki mindig kicsit kilógott a sorból, szóval igazán fel sem tűnt, hogy Hongkongba távozott, aztán mentek a Petiék (Franciországba), majd végül idén a Gáborék is, ők hazaköltöztek Pestre... Anna kis kelekótya, folyton késik, ez idegesit, szóval maradtak a Mártiék, akik egyre normálisabbak, náluk voltunk múlt vasárnap...
Az igazat megvallva Zoli és Gábor hiányzik a legjobban, mert velük nagyon egy hullámhosszon voltunk. Zoli olyan igazi vidéki fiú, ha rá gondolok, mindig egy malacszaros gumicsizma jut eszembe, de ezen tuti nem sértődne meg. Nem szégyelli, honnan jött és büszke rá, hová jutott. Őszinte, rendes gyerek, megérdemli. Mikor megtudta, hogy hamarosan jön P., könnyes lett a szeme a meghatottságtól. Akkor még itt volt. Aztán 2010 elején már nem. Gábor meg... Hát ő Gábor. Ő volt AV legjobb barátja itt. Kicsit nagyképű, kicsit felvágós, de a szive mélyén egy bizonytalan kisfiú, amit sosem vallana be. Hirtelen haragú, beszólogatós, igazi "rosszfiú", akire tapadnak a nők. Ő mutatta először, hogy létezik olyan, hogy Zorall és bejött a kórházba meglátogatni, mikor P. megszületett...
Hiányoznak.