Hétvége

Egész aktiv hétvégénk volt a metsző hideg ellenére... Szombaton délelőtt elmentünk a rathfarnhami-i kastély mellett lévő játszóra, ahol bár majdnem odafagytunk a műanyag játékokhoz is, hősiesen eltöltöttünk egy órát.  Találkoztunk két magyar anyukával (az egyikük fiával már összefutottunk a Cabinteely parkban nyáron, akkor az apukájával volt), majd hogy felmelegedjünk, beültünk a kastély kávézójába inni egy-egy jó meleg tejját és ha már ott voltunk, ettünk scone-t is. (Azért az milyen, hogy mikor P.-nek hintázás közben, mintegy oktató jelleggel megmutattam, hogy nézd már, ott egy kastély, szép, mi? ő csak annyit volt képes reagálni homályos tekintettel, hogy ige-ige, süte-mény, süte-mény. (Az irek hiresek arról, hogy minden látványosság mellé tesznek egy kis teázót, sőt, néha a teázó népszerűbb, mint maga a kastély / kiállitás / farm / stb, szóval végülis érthető, hogy összekötötte a két dolgot...)) Mikor hazaértünk dél körül, kellemetlen meglepetés ért: döbbenten vettük észre, hogy állnak a parkolóhelyünkön. Minden lakáshoz külön parkolóhely tartozik, ha valaki vendéget hiv, az az utcán parkolhat, általában, ha nincs meccs, van hely bőven. (Szombaton nem volt meccs.) Először dudáltunk, tébláboltunk, hogy most mi is legyen, majd megálltunk kinn a háztól vagy 300 méterre... P. persze nyűgösködött, mert már ebédelni akart (mit neki scone) és én is nyűgösködtem, mert szerintem oltári taplóság beállni más helyére. Főleg azért bosszantott a dolog, mert a kaput csak az tudja kinyitni, akinek van kulcsa hozzá, ergo, valamelyik hülye lakó, aki tudta, hogy mi a rendszer (hogy mindenkinek saját helye van), beengedte a kis vendégét, hogy peersze, álljál csak be más helyére nyugodtan... Vártunk egy órát - mert rendesek vagyunk - majd felhivtuk a landlordot, hogy mégis, ilyenkor mi van, eladta a lakást a fejünk fölül és igy repült a parkolóhely is vagy mi? A faszi közölte, hogy nemnem, szó sincs erről, hivjuk ki az NCPS-t és azok majd megbüntetik az illetőt. Az igazat megvallva, én ilyenkor már hagytam volna az egészet a francba, de AV teljesen más tészta, ő teljes lelki nyugalommal felhivta őket... 10 percen belül meg is érkeztek, 12 perc múlva csattant is a kerékbilincs az autón. Én elég rosszul éreztem magam emiatt, AV viszont nyugtatgatott, hogy nehogy már más nemtörődömsége miatt én aggódjak, hát hülye vagyok én? Ki van irva, hogy aki más helyére áll / illetéktelenül parkol a zárt udvarban, azt lekötik. Legközelebb majd meggondolja magát az illető. Mondjuk ebben is van valami. Mindenesetre 4 után láttuk újra az NCPS-es kocsit, akkor vették észre, hogy gond van. Azaz valaki minimum 4 órán át állt tilosban és eszébe sem jutott, hogy gáz lehet belőle... Komolyan, ha nekem 5 perce lejárt a parkolócetlim, már fosok, hogy mi lesz és rohanok a kocsihoz, hogy úristen, csak megússzam... Más meg 4 órán át le sem szarja, mi van?! Eh... Idióták. Délután egyébként esett, igy semmit sem tudtunk nagyon csinálni... Mivel az egyik  hangkártya tönkrement, elautóztunk az X Music-ba újat venni és gyakorlatilag ezzel telt az este.

Ma délelőtt banános cheesecake-et csináltam és takaritottunk, majd 11-re elloholtunk a céges karácsonyi buliba. P. teljesen be volt sózva, alig várta, hogy lássa a Télapót. Előre elmondtuk neki, hogy egy nagy sátorban fog ülni és találkozhat vele: teljesen odáig volt. Mikor bejutottunk a helyszinre, úgy rohant előre, mint akit húznak: én csak kapkodtam a fejem, fordultunk erre, fordultunk arra, ő futott, én meg utána, hogy elkapjam és basszus meg sem állt a grotto-ig (hogy van ez magyarul?). Elképzelésem sincs, honnan tudta, merre lesz... Mákunk volt, mert összesen hárman álltak előttünk, igy kb 10-15 perc várakozás után be tudtunk menni. P. roppant bátor volt, kezet fogott a Télapóval (kicsit kuncogott is közben), majd a mit szeretnél karácsonyra kérdésre rávágta, hogy fenyőfát és egy kisautót... (Tolmácsoltunk neki.) Ezután felült a Télapó térdére és mint egy mintagyerek, belemosolygott a kamerába. (Mindenkiről készitettek egy Polaroid képet.) Kifelé menet megkapta a csomagját, amiben volt egy nagy csoki Mikulás, egy cirkuszi belépő és - mindenki figyel? - egy plüss zebra. Utóbbit nem igazán tudtam értelmezni, hogy jön a Karácsonyhoz, de sebaj, örültünk neki. Télpapó után kézműveskedtünk, pontosabban P. festegetett ezerrel, én felügyeltem, AV meg csinált egy hóembert hungarocellből (lásd fenn). A festés után jött az ugrálóvár, itt egy kicsit necces lett a helyzet, mert P. 20 perc után az istennek nem akart kiugrálni a várból, pedig már dőlt-borult, úgy kifáradt, az arca pedig olyan pirospozsgás lett, mintha megivott volna két liter pálinkát, de végül kiemeltük a tömegből és egy "ha hisztizel, nem hoz a Télapó fenyőfát" fenyegetéssel meglepően hamar leszereltük. Jött az ebéd: chicken nuggetset ettünk mindhárman. Tavaly sült krumpli volt a köret, idén krumplipüré, amit P. persze meg sem kóstolt, de nem zavart, mert megevett egy valag húst és mivel a héten úgyis hús-sztrájkolt, úgy gondoltam, legalább most pótolja. Desszertnek gyömbéres sütit ettünk, P. szigorúan fenyőfát, én meg ami jött. Ebéd után még visszamentünk kézműveskedni kicsit: festegettünk, gyurmáztunk, majd 1 körül hazaindultunk. A bűvészt, az arcfestést, a lufikészitő bácsit egy az egyben kihagytunk, mert ezek nem kötötték le P.-t abszolút, de nem is baj, mert örültünk, hogy haza tudjuk rángatni... 2 körül aludt el, 3-ig nyomta (tök mindegy, mit csinálunk, mennyire fárad ki, 1 óránál tovább nem tud aludni nappal), majd 4-re vendégek jöttek hozzánk: A. és családja. (Ők azok, akik itt laknak a közelünkben, magyarok és van két kislányuk, az egyik augusztusban volt 3, a másik 11 hónapos.) P. nagyon rendesen viselkedett: játszogatott, kirakózott, büszkén megmutogatta a kis kincseit, nagyon aranyos volt. A.-ék végül fél 7 körül mentek el, majd utánuk már csak az esti rutin maradt: telefonálások, fürdetés, altatás... 

Szép kis hétvége volt, tetszett, jó volt, kár, hogy a közepén az NCPS-es történet beleronditott a képbe...