Hétvége, hétvége...

A hétvége mindezek ellenére egész jó volt, vagy mondjuk úgy nem volt ennyire rossz.
Szombat délelőtt kicsit nem esett az eső, igy elautóztunk a Phoenix Parkba a nagy játszótérre. Nem is emlékszem, mikor jártunk játszótéren utoljára, utálom a telet, szar ez igy. Fél 1re értünk haza, fél 2kor tudtunk enni, de közben persze összevesztünk, mert mig AV "vigyázott P.-re" (= rászólt, hogy ne piszkálja, miközben feküdt a kanapén illetve átfutotta a hireket az indexen, mig P. kirakózott), addig én főztem (külön P.-nek és külön nekünk), kipakoltam a mosogatógépet és bepakoltam, kitakaritottam a fürdőszobát és rendet raktam a konyhában (igen, trappba szartam, innen-oda loholtam, mint egy hülye) és merészeltem nehezményezni, hogy mig én kilehelem a lelkem, ő semmit sem csinál és javasoltam, hogy esetleg beágyazhatna vagy valami... Fél 2-kor elvittem P.-t aludni, fél órát ültem mellette, majd 2-kor méltóztatott elaludni és volt 1 óra szabadidőnk, hurrá. Délután vásárolni mentünk a Lidl-be, ahol P. kapott két Mickey egeres puzzlet, amik most az aktuális kedvencei lettek, képes naponta ötször kirakni őket egyedül (!), szóval megérte a beruházás... Mikor hazaértünk, takaritottunk kicsit még és nekiálltunk palacsintát sütni, mert úgy volt, hogy 6-ra jön AV két kollégája látogatóba. A 6-ból 7 lett, ami számomra vérlázitó. Talán emlitettem már, gyűlölöm a későket, mert úgy gondolom, ha mi gyerekkel képesek vagyunk az esetek 95%-ban maximum 10 perc késéssel érkezni bárhova, akkor nem vagyok hajlandó elfogadni és megérteni, hogy valaki gyerek nélkül késsen egy órát (!), ráadásul este 7kor, mikor tudja, hogy kisgyerekes házba megy vendégként... A bénán indult találka amúgy bénán is folytatódott, a fiú rondán beszélt, a lány pedig láthatóan nem tudott mit kezdeni P.-vel, kerülte, mint a leprást, pedig egy 2,5 éves gyerek már nem csecsemő, akivel nem lehet kommunikálni normálisan. No mindegy, túlvagyunk rajta, 3/4 8-kor kidobtuk őket és megbeszéltük, hogy ők sem lesznek gyakori vendégek nálunk... (Hiába, éleslátásunk és emberszeretetünk verhetetlen.)
Vasárnap délelőtt egy új, 5 éven aluliaknak szánt játszóházat próbáltunk ki, ami nem volt rossz, de annyira nem is volt észveszejtő. P. 1,5 órán át leragadt a vonatos terepasztalnál (ennyit az ADHD-ról), mi meg egy asztalnál ülve figyeltük. Ebédre baracklevest és sonkás-sajtos palacsintát csináltam (ja, a vendégek egy darab palit nem ettek, szipp), majd mig P. aludt egy órát, megint volt egy kis szabadidőnk, mig nem kellett egyfolytában miért-tel kezdődő kérdésekre reagálnunk. Délután, mivel esett, elautóztunk a Swan Shopping Centre-be körbenézni (most vettük észre, hogy létezik ilyen is és ráadásul közel is van), de a Dunnesen kivül egy értelmes boltot nem találtunk benne, úgyhogy mivel az egész hely olyan, mintha egy zombi film diszlete lenne (nem tudom, miért, de ha van gonosz hangulatú épület, ez az), úgy döntöttünk, ide sem fogunk sűrűn járni, sőt, talán soha többet nem fanyalodunk idáig. Este AV sütött pogácsát, majd némi vita és hiszti után P. fél 11kor volt hajlandó elaludni.          
Most, hogy leirtam a hétvége históriáját, javitanám az első mondatomat, nem volt egész jó ez a két nap, inkább olyan 2013. januárias, ergo szar.