P. újra szorult helyzetben van, ezért titokban próbáltam egy kiskanál fügeolajat vagy mit önteni az almalevébe, miközben végig takartam, mit csinálok, igyekeztem háttal állni neki, nehogy észrevegye, de hiába, lebuktam, aszongya:
- Mi vót az, Nyanya?
- Csak egy kis almalevet töltöttem, kérsz?
- Nemnem. Gyógyszer vót.
Szó szerint felröhögtem a boldogságtól, milyen éles eszű gyerekem van már, felkaptam megölelgetni és miközben ő kuncogva ismételgette, hogy gyógyszer vót, gyógyszer vót, azon gondolkoztam, hogy mi minden mást is tudhatnak már ezek a cseppek, amikről elképzelésünk sincsen...

Aztán jövünk hazafelé a játszótérről és ilyet szól: Ha beesteledett (!), Apa mond mesét ződ autóról. Beesteledett. Beszarás. Eddig az ment, hogy Ha este lesz, most meg lazán Ha beesteledett... Leirni is alig tudom.

Update: az előbb odamegy az ablakhoz, kinéz: Na, beesteledett. Vége a napnak. Megbolondulok a gyönyörtől.