Rosszkedvem tele

Hogy miért vagyok mostanság sik ideg esténként, arra egy szóval tudok válaszolni: a család. Még hozzá az eredeti.
Nem indult számukra túl jól az év, konkrétan minden sz*r összejött, egymás után, egymással összefüggésben. Kiderült, hogy a Pénznyelő szerződése ócska, úgyhogy hiába szeretnének megmenekülni tőle, mielőtt a gatyájuk rámegy, nem lehet, pontosabban az Eladó jóindulatán múlik, meg lehet-e, de tekintve, hogy egy pitonba több emberség szorult, mint ebbe az Illetőbe, nincs reális esély arra, hogy anyagi csőd nélkül szálljanak ki a buliból úgy 12 év múlva. (Előreláthatólag egy 4 milliót érő romhalmazért úgy 8-10 milliót fognak kicsengetni, mert annak idején aláirtak egy idióta szerződést, amit nem gondoltak végig.) Emiatt és az egyéb mellékes gondok miatt Anyunak kiújult a szivproblémája (volt már egy lábon kihordott infarktusa és az anyja harminciksz évesen halt meg szivrohamban, amikor ő még csak 3 éves volt) és hallani a hangján, hogy nem a régi... Mindezek tetejébe egy hete elromlott a számitógépük, nincs rajta net, pontosabban van, de hol elmegy, hol visszajön, teljesen rendszertelenül és nem tudni, mi okozza a problémát, vagyis maximum telefonon tudunk értekezni a fenti gondokról, napi 3-4 percben aranyáron.
No most. Anyunak 2-án szülinapja lesz, a 60. Tegnap véletlenül volt net egész hosszú ideig, igy miután megtudtam a fenti dolgok legújabb fejleményeit, elkezdtem csetelni apuval, mi is legyen az ünnepléssel. Kb január eleje óta többször felhoztam már a témát, irtam emaileket neki is meg a tesómnak is, amikre egy büdös reakció sem jött egyikük részéről sem. Felvetettem (még pár hete), hogy kaphatna egy laptopot, apu úgysem engedi a gép elé gyakran, igy végre lehetne egy saját kis eszköze, amin nézegethetne képeket, olvasgathatna és beszélhetnénk, amikor csak akar. Második gondolatként megjegyeztem, hogy szivesen befizetjük őket egy római hosszú hétvégére, mert ezer éve vágynak oda mindketten, de még nem jutottak el és mondhatnánk azt, hogy most már mindketten 60 évesek (apu tavaly nyáron volt 60), ez egy nagy közös ajándék lehetne. Ezt a két ötletet tegnap újra megirtam apunak, mit szól. Első körben végig kellett hallgatnom, hogy ő az előbb majdnem megfulladt egy morzsától, majd leirta, miket evett a héten és mivel ezután még vagy ötven totálisan idióta témába kezdett bele, ráhasaltam a caps lock-ra, hogy LESZ*ROM MI VOLT, A SZÜLINAPPAL MI LEGYEN, mire volt képe viccelni (?) hogy mi lenne, mennek március 16-án felköszönteni a Ferit, mert 60. éves lesz... Komolyan, sirni tudtam volna. Miután megirtam neki, hogy utálom, hogy nem lehet vele semmiről beszélni, közölte, hogy de hát ez csak egy szülinap, ne idegeskedjek, majd vesz egy tortát és kész, megünneplik a tesóm névnapjával együtt vasárnap... Ekkor már káromkodtam volna, de inkább irtam, hogy oké, akkor befizetjük őket Rómába és le van ejtve az egész, mire azt mondja, nem, nem, jobb a laptop, annak kifizetik a felét és "anyád azt mondja, majd nem fogja nekem kölcsönadni". Bazmeg elárulta a meglepetést az ünnepeltnek! Az egyetlen épkézláb ajándékötletet lelőtte! Tudom, az ember ilyet nem mond az apjáról, de esküszöm fel tudtam volna pofozni virtuálisan. Hogy lehet valaki ilyen, most őszintén? Virtuális pofozkodás helyett szó nélkül kiléptem az msn-ből és legszivesebben bőgni tudtam volna. Eredetileg azt terveztük, hogy meglepetésből hazarepülünk P.-vel a Nagy Napra, mert tudom, hogy anyunak az lenne a legnagyobb öröm, de most már semmi kedvem. Azért fizessünk ki egy vagon pénzt, hogy egy héten át tépjem a hajam otthon, hogy megbolonditson a hasonló hülyeségeivel? Persze, anyuért feláldozhatnám magam, de bakker. AV azt mondta, menjünk haza, adjuk le P.-t az anyukájánál, én meg vigyem el étterembe vagy valami jó kis anya-lánya murira anyut és szarjam le a családom többi részét. Van benne valami...